Változó nagyságrendek

Ezerféle szempont alapján vizsgálhatjuk meg történelmünket, és értékes tanulságokra tehetünk szert. A technológiai fejlődés egyik hozadéka az, hogy egyetlen személy egyre nagyobb körben tud, illetve tudna ártani.

Husánggal, kőbaltával felfegyverkezve a legnagyobb erőfeszítéssel sem lesz képes senki arra, hogy ugyanabban az időpillanatban egynél több embernek ártson. Ha lecseréljük a fegyvert hidrogénbombára, elvben lehetségessé válik, hogy egyvalaki elpusztítson egymilliót.

A husángot elég csak felkapni a földről, és azonnal oda lehet sózni vele, a nukleáris fegyverek bevetését különleges jogosultságok, bonyolult protokollok nehezítik meg, és látjuk, hogy van ennek működőképessége, hiszen a második világháború lezárása óta ilyen fegyvert nem vetettek be, és tragédiák sem történtek. Ezek ellenére nem dőlhetünk hátra teljes nyugalommal, hiszen a rendszer csak annyira megbízható, amennyire az azt működtető emberek azok.

Atombomba a hónaljtokban

Ma ott tartunk, hogy a világ egésze digitalizálódik, minden mindennel összefügg, és ennek kulcseszköze a számítógép. Egy eszköz, amely ott lapul a zsebekben, a táskákban, megtalálható az otthonokban.

Bár a sebesség és a teljesítmény fontos paraméterek, az a számítógép, ami az én birtokomban van, amivel a munkatársaim dolgoznak, amit te magad is használsz, lényegében ugyanaz a berendezés, amellyel a kiberbűnöző családokat tehet tönkre, vállalkozásokat vihet csődbe, elveheti valakik szavahihetőségét, a GDP-re kiható ipari károkat okozhat, széles körben ölhet és pusztíthat.

Biztonsági szempontból úgy kell ezt elképzelni, mintha a kormányok rendelkeznének a világ legerősebb nukleáris fegyvereivel, de azért bárki vásárolhatna egy kisebb atombombát, saját használatra.

A különbség köztem, közted, és egy kiberbűnöző között csak a szándék. A szándék megtalálja a tudást, beszerzi az eszközöket, és árt. A szándék útjában nem állnak falak, sorompók, ellenőrzések, különleges jogosultságok, fegyveres őrök. Senki és semmi nem áll ott.

A negyedik ipari forradalom sérülékenysége

Az IT védelem szándékolt támadásokkal foglalkozik, melyek folyamatosan változnak és fejlődnek. Ebből adódóan teljes és végleges biztonság nem érhető el.

A támadások többségének hátterében amatőrök állnak, akik kihasználják a digitális tudatlanságot, a gyenge és ismétlődő jelszavakat, a felelőtlenséget, a naivitást, a figyelmetlenséget. Az amatőröket csak a károkozás vágya vezeti, zavart keltenek, kommunikációt blokkolnak, weboldalakat omlasztanak össze. Mindezekkel személyes veszteségeket okozhatnak magánszemélyeknek, rengeteg zaklatottságot keltenek, cégek fejletlen rendszereiben tehetnek kárt, ezáltal komolyabb anyagi veszteségeket okozva a vállalkozásoknak.

A profi kiberbűnözőket anyagi motivációk hajtják. Pénzhez juthatnak közvetlen módon, például bankszámlákról emelnek le összegeket, védelmi pénzt szednek a kibertérben, vagy közvetett módon, például adatokat lopnak el, melyeket azután felkínálnak eladásra, vagy megbízó által fizetett díj fejében okoznak célzott kárt, vagy fednek fel elrejtett védelmi stratégiákat.

Ha feltörik egy magánszemély weboldalát, letörlik az adatait, amelyeket nem tud pótolni, az egy sajnálatos eset, ami érzelmileg komolyan megviselheti az áldozatot.

Amikor egy szolgáltató, bank, biztosító társaság, bármilyen cég adatait törlik le, és azok ezért elvesznek, botrányos felkészületlenségre utal, mert már húsz évvel ezelőtt is jobb helyeken előírás volt, hogy az érzékeny adatokat fizikailag több szerveren tárolják, és az internettől elszeparált külső adathordozókon archiválják.

Az ipari IT védelem alapja egy átfogó, több lépcsős, többszörös átfedésben működő védelmi stratégia, szoftveres, elektronikai, elektromos, mechanikai, fizikai védelmi eszközök rendszerbe foglalása, melyeket jól felkészített személyzet felügyel és használ. A mondat utolsó része itt a lényeg: a személyzet.

„Milliárd dolláros rendszerek omolhatnak össze egy rosszul fizetett alkalmazott miatt.” A figyelmeztetés nem új keletű, ma ugyanannyira érvényes, mint negyed évszázaddal ezelőtt. Kiegészítésként hozzátehetnénk, hogy a „rosszul fizetett”, és emiatt gyenge láncszemként viselkedő, azaz megvehető vagy bosszús alkalmazott problémakörét nehéz lenne túlbecsülni, azonban ki kell egészíteni a „rosszul képzett”, „rosszul kiválasztott” alkalmazottal, aki nem ismeri ki magát a védelmi rendszerben, és nem érti annak működését.

Az emberi tényező

Beszélhetünk mesterséges intelligenciáról, kvantumszámítógépről, kiborgokról, vagy arról, ami még ma is sci-fi, de végül így is, úgy is az emberi tényezőnél lyukadunk ki.

Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a műszaki tudományok a jövőben járnak, a természettudományok némileg lemaradva mennek utánuk, a humán tudományok pedig valahol a láthatár alatt keresik az utat. Szomorú és nehéz kijelentés ez. Semmi túlzás nincs benne, mindez köztudott: emiatt olyan kemények a törvények, emiatt nem bízunk azokban, akik voltak börtönben, emiatt van annyi alkalmatlan ember magas beosztásban.

Tudunk olyan hidrogénbombát gyártani, ami biztosan fel fog robbanni, és a nanomedicinában túl vagyunk az első hivatalos állatkísérleten, amelyben nanobotokkal eltávolították a tumort a beteg állatból, de nem tudjuk kellő biztonsággal kiszűrni a motiválatlan embereket, a pszichopatákat, a szociopatákat, a nárcisztikus őrülteket, nem tudjuk következetes rutinnal jó útra téríteni a letartóztatott bűnözőket.

A kár, amit a kiberbűnözők okozhatnak egy kiberfizikai rendszerekre épülő vállalatban, vagy akár egész ipari szektorokban, kimeríti a katasztrófa fogalmát. Nem véletlen, hogy a virtuális valóság és az internet maga új háborús hadszíntér, melyeken horribilis összegekből fejlesztett fegyverrendszerek, egész hadtestek állnak csatasorban.

A megoldás

Egyetlen szó: nevelés.

A megoldás csak az oktatás és a kultúra oldaláról jöhet. Abban a világban, amelyben az emberek többsége nem rendelkezik a digitális alapműveltséggel sem, amelyben elidegenednek egymástól az alkalmazottak és a vezetők, amelyben növekvő szubkultúrák azt hangoztatják, hogy a bűnöző menő, a józan ész ostobaság, és a pillanatnyi élményen kívül semmi nem számít, sok jóra nem számíthatunk. A munka, ami előttünk áll, borzasztóan nagy.

Rengeteg oka van annak, hogy az erkölcs, a morál és az etika miért vesztették el jelentőségüket a társadalomban. Az erkölcs taszító, mert azzá tették, a morált kizsákmányolásra használták, az etikát összekeverték az erkölccsel.

Megfigyelték, hogy milyen magatartásformák járulnak hozzá egy közösség fennmaradásához, és melyek gyengítik azt. A tapasztalatokat írásba foglalták, a közösséget építő, erősítő viselkedés elvárássá vált, az azt romboló, gyengítő viselkedés tiltottá. Ez az erkölcs. Eredetileg ez.

Az etika ennél sokkal mélyebb filozófiai téma, nem kultúrafüggő, univerzálisabb annál, és olyan kérdéseket boncolgat, mint lelkiismeret, bűntudat, józan ész, következmények.

A morál annak érzése, hogy összetartozunk másokkal. Ha egy munkaközösségben jelen van a morál, akkor az emberek oda akarnak tartozni, tesznek azért, hogy a csoport erősödjön, fennmaradjon. A morál kohézió emberek között. Ha elveszik, a csoportok széthullanak. Egy egész társadalom széteshet a morál hiányában. A morál az erkölcs, az etika és a közös célok következménye.

Első lépésként hívószóvá kell tennünk az erkölcs, etika és morál szavakat.

El kell érnünk, hogy az emberek úgy érezzék, azzal, hogy erkölcsössé és etikussá válnak, kapnak valamit, többek lesznek általa, nem elvont eszmék szerint, hanem a legpragmatikusabb szempontok alapján.

A morál kötelék, egységbe rendez, összetart. Az erő nem, az csak a morált gyengíti.

Morál nélkül nincs közösség, család, barátok, vállalat, nemzet, társadalom, nincs semmi, csak rengeteg elveszett, elidegenedett, magányos ember, aki célját vesztve bolyong a tömegben.

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu