Az alapgondolat

A történelem hajnalától kezdve mindenki robotokat akart. Programozható, önálló akarattal nem rendelkező, zokszó nélkül parancsokat teljesítő, megbízható gépeket. Mivel a technológia nem tette lehetővé a robotok gyártását, az embereket tették azzá: neveléssel, ideológiákkal, manipulációval, kényszerrel.

Ma már vannak robotok, és van robotizáció. Ennek köszönhetően nincs rá szükség, hogy az emberekből továbbra is robotot gyártsanak, és mi végre lehetünk emberek.

Ahhoz, hogy megértsük a negyedik ipari forradalom által fémjelzett világot, és megtaláljuk a helyünket benne, első lépésként a fentebb kifejtett alapgondolatot kell átlátnunk, annak valamennyi aspektusában, és teljes mélységében.

Robotmunka

Folyamatosan dolgozni a földeken, folyamatosan dolgozni a gyárakban, folyamatosan harcolni a csatamezőn. Az egyéniség probléma, az érzelmek zavaró tényezők, a fáradság idegesítő, a fájdalom, a betegség és a sérülés veszteséget termel.

A monoton munkavégzés idegőrlő a számunkra. Ha mellette nagy pontosságot igényel, a hibák súlyos következményekkel járnak, a környezet, melyben dolgozni kell, veszélyes, a stressz fokozottan van jelen.

Minél több önállóságot, helyzetfelismerést, stratégiai és taktikai döntést igényel a munkavégzés, annál nagyobb problémát okoz embereket arra kényszeríteni, hogy ellássák ezeket a feladatokat, és jók legyenek benne. Valakit butává lehet verni, de okossá nem.

Az emberre kényszerített robotszerep egyes esetekben valamelyest működőképesnek bizonyult, más esetekben kevéssé vagy semennyire sem. Ahol változatos környezetben, sokrétű, kihívásokkal teli munkavégzésre volt szükség, ahol kreatívnak, elemzőnek kellett lenni, ahol szellemi munkát kellett végezni, ott a robottá nevelés nem juthatott érvényre.

Megjöttek az igazi robotok

Azzal, hogy megérkeztek a valódi robotok, az emberek elkezdtek kiszorulni azokból a munkakörökből, melyek robotoknak valók, és amelyeket eleve gépeknek találtak ki. Ez sokakat zavarba hoz, és katasztrófaként élik meg a történéseket, pedig sokkal inkább kiszabadulásnak, felszabadulásnak kellene értékelni a jelenséget, mert kétségtelenül erről van szó.

Az embert hosszú időn át nagyon komolyan kell presszionálni fizikailag és mentálisan ahhoz, hogy robot jellemzőket vegyen magára. Nem természetes a számunkra, hogy személytelen fizikai erőkifejtésből, egyéniségünket háttérbe szorító, végtelen sorozatban ismételt mozdulatokból, vagy olyan munkából éljünk, amely a fizetésért cserébe az egészségünket vagy az életünket veszi el.

Az automatizáció nem robotgeddon, nem ellenünk van, hanem értünk, mert ennek köszönhetően végre igazán emberek lehetünk. A személyiség, az egyediség, a kreativitás, a törődés, a sajátos ötletek értékké válnak a munkaerőpiacon.

Emberi felségterület –
összetett feladatok

A robot (automata) ott tudja kiváltani, és magasan felülmúlni az embert, ahol leszabályozott környezetben kell végezni ismétlődő tevékenységet, hosszú időn át, nagy pontossággal.

Egy betegápoló tevékenysége sokrétű. Szüntelenül mozgásban van, feladatokat lát el, problémákat old meg, melyek egy része szociális természetű. Munkaterülete egyik pontján rutinfeladatokat végez, majd átmegy egy másik pontjára, ahol elhárít egy vészhelyzetet, azután átmegy egy újabb pontjára, ahol megnyugtat valakit, és megy tovább, betegekkel kommunikál, kiszolgálja a rászorulókat és az orvosi személyzetet.

Egy villanyszerelő, aki építkezésen dolgozik, munkája során nagyon sokrétű tevékenységet lát el. Térben nagy területet jár be, emeletek között mozog, felmerülő problémákat kezel, elektromos berendezéseket telepít, falat fúr, falat vés, vezetékeket rögzít, földel, szigetel, vészhelyzeteket előz meg, villanyórát helyez fel és így tovább.

A két említett példában a robotoknak esélyük sincs hatékonyságban megközelíteni az embert.

A folyamatosan változó környezet, a sokféle feladat, a váratlan események túlságosan bonyolultak a robotoknak.

Emberi felségterület–
a kreativitás

Ma a legfejlettebb mesterséges intelligencia imitálja a gondolkodást, de gondolkodni még nem tud. Valószínűleg egyszer létezni fognak olyan matematikai entitások, melyek valódi gondolkodásra lesznek képesek. Jelenleg nem is látjuk még, hogy ez mikor fog bekövetkezni, ha egyébként lehetséges.

A történelem korai szakaszában a tömegtermelést kézzel végzett munkával oldották meg. Amikor megjelentek a gépek, úgy tűnt, ez a fajta munkavégzés elavulttá vált, mert a gépek sokkal jobb minőségben gyártottak sokkal többet ugyanabból, mint mi.

De egyedit a gép nem tud gyártani. A tökéletesen azonos, végtelen mennyiségben gyártott, bármilyen jó minőségű termékek között az egyediség különleges értékkel bír, és ez az a pont, ahol az embernek biztos helye van az automatizált világban.

Az Ipar 4.0 elhozza a kézművesség reneszánszát.

Egy kézzel készített egyedi ékszer, ruhadarab, használati tárgy, akár egy kézzel készített autó vagy épület a benne lévő egyediség, kreativitás, törődés miatt különlegessé, dedikálttá, névre szólóvá válik, és ez hordozza az értékét.

Az alkotóművészet bármilyen formája, bármilyen megjelenése még nagyon hosszú időn át kizárólagos felségterülete lesz az embernek. Eljön majd az idő, amikor a

szoftverek és a robotok belépnek erre a területre, de ez soha nem tesz feleslegessé minket.

 

Emberi felségterület –
a személyiség ereje

A szoftverek, a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság, a kiterjesztett valóság segítik a tanárok munkáját. Idővel a tudás átadását átvehetik a pedagógustól, bizonyos területeken részlegesen, más területeken teljesen. A nevelés nem adható át a robotoknak, a gyerek nem tud gépek között szocializálódni.

Egy személyi edző, akinek a puszta megjelenése igazolja a tudását, nem váltható ki egy robottal, vagy egy applikációval, mert hiányzik a jó példa, és mert a szakértő edző dolga nem merül ki abban, hogy megmondja a sportolónak, milyen gyakorlatot végezzen.

A pszichoterápiában a siker alapja a bizalom a páciens és a terapeuta között. Ehhez egy másik emberi lényre van szükség, annak megjelenésére, öltözködésére, viselkedésére, hangjára, mondandójára, metakommunikációjára, és egy robotból ezek mindegyike hiányzik.

Bármilyen olyan szakterület, ahol az ember személyes jelenléte elengedhetetlen, vagy elvárt, megmarad kizárólagos felségterületünknek.

Végezetül

A negyedik ipari forradalom legfontosabb vívmánya a széles körű automatizáció. Ez felszabadít minket az évezredes kényszerű robotlét alól. Nem azért vagyunk a világon, hogy egy gép munkáját végezzük alacsonyabb hatásfokon. Az a dolgunk, hogy azt tegyük, amire semmi más nem képes.

A változás kibillent a megszokottságból, ami zavarodottsággal, tanácstalansággal jár, és az ösztönös reakció erre az, hogy megpróbálunk visszatérni az ismert viszonyok közé, és lenyugodni. Ez gyakran hiba. Most minden kétséget kizáróan hiba.

Nem tudunk automatizált rendszerekkel versenyezni abban, amire kitalálták azokat, és az automatizált rendszerek nem tudnak velünk versenyezni abban, hogy emberiek legyenek.

Az Ipar 4.0 lehetőség, hogy megszabaduljunk mindazon tevékenységektől, amelyeket valójában soha nem akartunk csinálni.

 

 

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu