Az egész 2004-ben kezdődött

2004-ben megjelent a Facebook és a Flickr, 2005-ben a YouTube, 2006-ban a Twitter, 2007-ben a Tumblr, 2010-ben az Instagram és a Pinterest (hogy csak a Magyarországon legismertebbekről ejtsünk szót). A közösségi média mindent megváltoztatott. Hatására átalakultak a kommunikációs szokásaink, új iparágak születtek, alapjaiban változott meg a hirdetési iparág, a marketing és a média.

A plakát, a röplap és az újság évezredes, a mozi, a rádió és a tévé évszázados előnnyel rendelkezett az internettel szemben, ez utóbbi mégis meghatározóbb platformmá vált náluk alig három évtized alatt.

A nyomtatott sajtó napjai azóta vannak megszámlálva, amióta az olyan nagymultú óriások, mint például a New York Times az 1990-es években elindították weboldalukat, és ugyanezen évtized végén megjelentek a blogszolgáltatók.

A közösségi média mára az első számú médiummá lépett elő. A Z-generáció már szinte egyáltalán nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, nem néz tévét, számukra a digitális platform minden mást kiszorított. A közösségi média decentralizálta a médiát, a tartalomgyártást pedig olyan szakmává tette, amiből meg lehet élni, esetenként jelentős vagyont lehet belőle összehozni és számottevő befolyást lehet vele gyakorolni hatalmas tömegekre.

A vörös óceán története

A kék és vörös óceán egy metafora. A kék óceánban béke honol, a vörösben a túlélésért vívott harcban a veszélyesebb halak széttépik a gyengébbeket, és a vér megfesti a vizet. A kék óceán olyan üzlet, olyan piaci szegmens, ahol béke van, mert csupán egyetlen szereplő van jelen, vagy a cégek elférnek egymás mellett. A vörös óceán olyan piac, olyan iparág, ahol a konkurenciaharc meghatározza a mindennapokat.

Kezdetben minden kék óceán volt, és idővel minden kék óceánból vörös lesz.

Amikor a hagyományos levélküldéssel foglalkozó posta már javában vörös óceán volt, az e-mail megjelenése létrehozott egy kék óceánt. Azóta nagyjából az történt, hogy az e-mail ágazat vörös óceánná változott, a posta pedig kezd kék óceánná szelídülni, mert lassan kihalnak a nagyobb halak.

Az újságírás az ókori Rómában született meg. Az első újságokat kézzel másolták, a példányokat elvitték a legtávolabbi provinciákba is. A cikkek ünnepekről, építkezésekről, híres emberek tetteiről szóltak.

Másfél évezreddel később a sajtó megérkezett Európába. 1689-ben elfogadták az első sajtószabadságot védő törvényt. Az amerikai újságírás 1704-ben indult útnak, és már a kezdetekben felhasználták reklámozási célokra.

A 19. század végén feltalálták a gőzhajtású papírmalmot, az újságkiadás innentől vált nagy hasznot hozó iparággá.

Az első rádióadás 1910. január 12-én hangzott el, az egész világon néhány százan hallották. A kereskedelmi rádiózás 1920-ban indult, az Egyesült Államokban. Budapesten 1925. december 1-én vette kezdetét a rádiózás története.

Az első televíziós adásra 1926-ban került sor. A műsorszolgáltatás 1935-ben kezdődött. Tihanyi Kálmán és Mihály Dénes feltalálók jelentős mértékben hozzájárultak a tévé megszületéséhez.

A tömegmédia sztárokat termelt ki, véleményformálókat alkotott, milliárdok nézeteit formálta, kultúrákat változtatott meg, és esetenként társadalmi katasztrófákhoz járult hozzá.

Extrém magas belépési küszöb

A média tipikusan az az iparág volt, amelybe roppant nehezen lehetett bekerülni. Aki újságot, rádióadót, tévécsatornát akart elindítani, annak engedélyezések tömkelegén kellett átvergődnie, kiterjedt kapcsolatrendszert igényelt, és olyan bankszámlát, amelyen a végösszeg csak a nagyobb monitorokon fért ki egy sorban.

A csatornák, frekvenciák, szerkesztőségek, nyomdák, terjesztők, adóállomások korában a médiavállalkozások milliárdos tőkéből indultak el, hatalmas költségvetéssel működtek, és a sikert semmi nem garantálta. A jogi környezet változásai még a középtávú terveket is felülírhatták.

A nulla belépési küszöb

Azután jött a közösségi média, és a belépési küszöb valahonnan a Mount Everest magasságából lezuhant a talajvíz szintjére. Mindenkinek lehet saját médiája, a néhány kivételezett helyzetben lévő médium helyét átvette a végtelen számú amatőr médium

Bárki egyetlen fillér befektetés nélkül elindíthat egy online magazint, újságot, szaklapot, rádiót vagy tévécsatornát. A szabályok sokkal lazábbak, a vonatkozó törvények nemzetközi trendeket követnek és azokhoz igazodnak. A költségvetés nélkül vagy minimális költségvetéssel működő médiumok óriási bevételeket termelhetnek.

Egy blog elindítása néhány perc, nem igényel szakértelmet, sem befektetést. Egy online rádió, audioblog, videocsatorna, vlog (video-blog: a blogger nem leírja, hanem kamera előtt elmondja a gondolatait) beindítása néhány óra. Az okostelefonok korában még egy online tévécsatorna elindításához sem kell pénz. A kontentgyártók (tartalomgyártók, legfőképpen videós tartalmakra használják a szót) kivételes esetekben dollármilliókat kereshetnek évente. Annyit, vagy többet, mint a hagyományos média legnagyobb sztárjai.

A közösségi médiában új véleményformálók, új sztárok jelentek meg, akik a legnagyobb médiumok olvasottságával, hallgatottságával, nézettségével vetélkedő, vagy azokat meghaladó közönséget tudhatnak magukénak. A Z generáció számára már egyáltalán nincsenek sztárok a konvencionális médiában, a legtöbben médiaszemélyiségeket sem tudnak megnevezni a közösségi médián kívül.

A közeljövőben az egyszemélyes vagy néhány fős médiavállalkozások száma exponenciálisan növekedni fog minden korosztályban. Egy Youtube csatorna, vlog, vagy blog felfuttatása elsősorban időbeni befektetést kíván, ezért várható egy nagy robbanás, amikor a nyugdíjas korosztály felfedezi magának ezt a lehetőséget.

Következmények

A Z generáció ösztönösen használja az internetet, általában sokkal jobban értenek hozzá, mint szüleik vagy tanáraik. Ennek egyik következménye, hogy olyan életkorban találkoznak az erőszakkal, a szélsőséges ideológiákkal, a pornográfiával, a politikával, az aberrációkkal, amikor még nincs meg az élettapasztalatuk ahhoz, hogy megfelelően értelmezzék ezeket, és nem tudnak kihez fordulni, aki megértően segíteni nekik ezeket a dolgokat a helyükön kezelni.

A közösségi média gyerek- vagy tinisztárjai gyakran a legtisztább értelemben vett kapitalisták. Nézettségi adatokat néznek, lájkokat számolnak, és azt adják, ami a jobb számokat hozza. Sokszor a legcsekélyebb megértés nélkül, érzelmek nélkül. Ha a kislány azt látja, hogy a fürdőruhás videóját többen nézték, mint a többit, akkor egyre többször fog fürdőruhás videót készíteni, és fel sem merül benne, hogy kik nézik.

Egy-egy felkapott Youtube csatorna, melyet 1-3 ember kezel, gyakorlatilag büdzsé nélkül, nagyobb nézettséget érhet el, mint milliárdos költségvetésből működő, hatalmas szakembergárdát foglalkoztató tévécsatornák.

A nézettsége miatt véleményvezérré váló gyerekek és tinédzserek kiszolgálnak bizonyos kereskedelmi érdekeket, ami egy határon belül teljesen rendben is lehet, de könnyen elszaladhat a ló, és a fiatal elhiheti, hogy ez mind róla szól, és csak róla.

Az, hogy a centralizált média kezd eltűnni, és helyette a decentralizáltság válik megszokottá, sok szempontból nézve olyan jelenség, ami jó. A bebetonozott, jól fizetett, elfogult médiamunkás helyét több millió tanulatlan, tájékozatlan, felelőtlen amatőr veszi át, és kiabálja véleményét a világba: talán ugyanolyan rossz. Az, hogy egy témában nem egyetlen vagy kettő darab véleményt lehet hallani, hanem mérhetetlenül sokat, inkább egy pozitívuma a közösségi médiának.

Tartalomgyártás otthon, mint vállalkozás

A médiába való bejutás feltételeinek teljesítése könnyű. Ez a fajta vállalkozás mindenki előtt nyitva áll, most azonnal el is kezdheti. Eljutni odáig, hogy ebből a vállalkozásból meg lehessen élni, nehéz, jelentős sikereket elérni pedig nagyon nehéz.

Ellenére annak, hogy annyira egyszerű az indulás, a vállalkozás felfuttatása ugyanolyan vállalkozói munkát igényel, mint bármely más iparágban. A felkapott csatornákat, bloggereket hatalmas cégek menedzselik, a közösségi média sztárjai pedig idővel profikká érnek.

A tartalomgyártás ma már olyan szakértelem, melyhez egyre inkább mindenkinek értenie kell. A hagyományos vállalkozások marketingjét a közösségi média egészíti ki vagy fedi le.

Negyed évszázadon belül a klasszikus média a maga konvencionális eszköztárával, technológiai hátterével gyakorlatilag eltűnik, és az internet lesz az egyetlen platform. Ez részben azt jelenti, hogy a világhálón olyan szabályozások jelennek meg, amelyek itt még szokatlanok (a GDPR, és a nagy port kavart Directive on Copyright in the Digital Single Market az első fecskék), részben pedig azt, hogy az egyedi tartalomgyártóknak még nagyobb tudással, még több kreativitással kell rendelkezniük, hogy átjussanak az egyre hangosabb marketingzajon.

A közösségi média végérvényesen vörös óceánná változott.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu