ahol jönnek a robotok és ahol nem jönnek

Találgatni nehéz, és általában felesleges időtöltés. Ahelyett, hogy elengednénk a fantáziánkat, majd sikeresen magunkra hoznánk a frászt, inkább értsük meg az elveket, alakítsunk ki rendszer szemléletet, hogy átlássuk a helyzetet.

Azok a bonyolult, nagy precizitást igénylő tevékenységek, amelyek térben behatárolhatók, automatizálhatók. Azok a sokkal kevésbé bonyolult, sokkal kevesebb tudással hatékonyan végezhető tevékenységek, amelyek térben nem behatárolhatók, nem, vagy nagyon nehezen automatizálhatók.

Egy kórházban a sebésznek van a legnagyobb egészségügyi szakértelme, és az ápolónak a legkisebb. Ezek ellenére a sebész sokkal előbb lesz automatizálva, mint az ápoló, mert a műtét helyhez kötött, az ápolás nem. Kicsit leegyszerűsítve: a sebész a műtőben dolgozik, a nővér a kórház egész területén.

Azok a munkafolyamatok, amelyek kiszámíthatóak, előrejelezhetőek, könnyen tervezhetőek, a már elérhető technológiákkal automatizálhatók.

Ezzel szemben a kiszámíthatatlan, nem előrejelezhető, nehezen tervezhető, esetleg személyes jelenlétet, érzelmeket, egyéniséget igénylő munkák csak nehezen, vagy egyáltalán nem automatizálhatók.

A művészet az a terület, ahol a robotok jönnek – de nem jutnak messzire.

 

Dr. Aki Ross

Emlékszik valaki dr. Aki Rossra? A 2000-es évek elején valóságos kultusza volt, bizonyos körökben az ember lépten-nyomon beleütközött a képeibe.

Ő volt egy 2001-ben bemutatott animációs film főszereplője. A Final Fantasy: A harc szelleme olyan realisztikus animációval készült, olyan precíz arcmimikát, mozgást vonultatott fel, amit előtte nem láttunk. A szemrevaló főszereplőnő köré kisebb kultusz épült, a rajongótábora tekintélyes méreteket öltött, A hölgy valóságos szexszimbólum lett. Férfiak tömegei szerettek bele, és számolatlanul kapta a szerelmes leveleket.

Igen, egy animációs film animált szereplője!

Egy bizonyos határig ez olyan jópofa volt, menő, modern, vicces, de egy ponton túl inkább kiábrándító. Hiszen Aki Ross nem létezik, nem egy hölgy, hanem csak egy „rajz”, amit egy férfi talált ki és valósított meg pixelekből.

A Final Fantasy: A harc szelleme és dr. Aki Ross példája jól mutatja, hogy a művi mennyire izgalmas lehet, de nem helyettesítheti az embereket.

A 2007-es L’ecsó (Ratatouille) című animációs komédiához még bakiparádé is készült, mintha annak állatszereplői valóságosak lennének, mintha tényleg leforgatták volna a filmet operatőrökkel, létező helyszínekkel.

Az animáció már ma is egészen megtévesztően valóságos lehet. Ezek ellenére csak ritkán készülnek ilyen jellegű filmek, és nem csak a technológiai nehézségek miatt, hanem azért is, mert az animációban éppen az adja a szabadságot, hogy eltávolodik a realitástól, és a túlzások nemcsak elfogadottak, de egyben el is vártak.

A jövőben az animáció lehetőségei még messzebbre jutnak majd, és gyorsan, egyszerűen hozhatók létre filmekben vagy akár videojátékokban a száz százalékosan valósághű alkotások. Ez vajon azt jelenti majd, hogy innentől fogva soha többé nem készülnek filmek hagyományos módon, és nem lesz többé szükség színészekre?

Vagy csupán egy új irányzat lesz, ami megfér a konvencionális mellett, és ennyi?

 

 

A művész, aki nincs

Gyakran találkozom azzal a vélekedéssel, hogy a robotok és a mesterséges intelligencia azért nem fog soha behatolni a művészet területére, mert az emberi személyiség és kreativitás megismételhetetlen, és utánozhatatlan.

Ez nem így van. Bár csodálattal szemlélhetjük a természetet, az embert, a személyiséget, a kreativitást, a csodálaton túl a megfigyeléseink természeti törvényekre mutatnak rá, mintákat találunk, ismétlődéseket, rendszert, tényezőket.

Idővel lesz annyi tudás az emberi személyiségről és a kreatív gondolkodásról, hogy azokat le tudjuk írni a matematika nyelvén, és ha eddig eljutunk, akkor innentől fogva az AI képes lesz ezekkel megbirkózni, következésképpen lehet bármilyen személyisége, és lehet rendkívül kreatív.

Tehát nem lesz többé az egyéniség, a jellem, a fantázia, az ötletesség emberi felségterület, mindez a robotok és az AI sajátjává válik.

Jönnek majd AI színészek, AI írók, AI rendezők, AI festők, AI szobrászok, AI zeneszerzők, AI énekesek, AI zenészek, és így tovább.

 

 

Mi változik ettől?

Egy AI rendező csak egy újabb rendező, ami nem teszi feleslegessé az embereket a rendezői pályán.

Egy AI festő csak egy újabb festő. Miért tenné feleslegessé a festőművészeket?

A robotok és az AI meg fognak jelenni a művészetben, lesznek követőik, tisztelőik, rajongóik, és érdekességként megtalálják majd a helyüket. Ez még messze van, de eljön ez az idő.

Az ember ettől még nem válik feleslegessé.

 

Ahol az ember felesleges

Amikor a történelemben megjelentek a gépek, az emberek elkezdték azt érezni, hogy feleslegesek, lecserélik őket, és nem fognak tudni megélni. A gépekre ellenségként tekintettek, az éhhalál szimbólumává váltak, és voltak idők, amikor ténylegesen tömegek élték meg úgy, hogy vagy a gép, vagy az ember, a kettő együtt nem létezhet.

És végül a gépek győztek.

Egyszerűen azért, mert jobbak voltak a munkásoknál.

Vegyük észre a lényeget, az okot, értsük meg az elvet, és alakítsunk ki rendszerszemléletet, hogy a helyén kezelhessük a jelenséget.

Az emberi lény nem képes versenyezni a géppel precizitásban. Nem képes versenyezni vele igénytelenségben, ellenállóképességben, monotinítás-tűrésben. Egyszóval: tömegtermelésben.

Az egyre fejlettebb gépek egyre több területről szorítják ki az embert. A gépek újabb és újabb generációi a korábbi, elavultnak tekintett modellek árát folyamatosan lefelé nyomják. Ami egykor vagyonokba került, az néhány generációváltással később fillérekért elérhetővé válik. Minden amellett szól, hogy az embert gépekkel váltsák ki valamennyi munkakörben, ahol a gép jobb.

A varrónők, akik tűvel és cérnával dolgoztak, nem lehettek vetélytársai a varrógépeknek.

Ma, amikor már varrórobotokat állítanak csatasorba Délkelet-Ázsiában, a varrógépes textilipari munkások nem tudnak mit kezdeni azzal a precizitással és sebességgel, melyekre ezek a robotok képesek. Azzal kalkulálnak, hogy egy évtizeden belül 60 millió állás szűnik meg az iparág robotizációja következtében.

Vegyük észre a lényeget: ez tömegtermelés, ahol egyforma termékeket gyártanak irdatlan mennyiségben. Az ember igényei, gondolatai, érzelmei, egyedisége itt hiba, gond, nyűg.

A gép kiváltja a kézi munkát, a robot kiváltja a gépet. Ez elkerülhetetlen.

 

Ahol az ember a helyén marad

Jelenleg szép számmal akadnak olyan munkakörök, ahol az embert nem lehet lecserélni. Az ápolástól a szerelésen át a nevelésig az embernek nincs konkurenciája.

A művészet és a tudomány területén még annyira sincs.

Ma még. De lesz.

A jövőben az fog történni, hogy az ember mindenhonnan kiszorul végleg, ahol az automata jobb nála, és bár konkurenciát kap, de marad a helyén minden más területen.

 

 

 

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu