3. rész
Az előző rész tartalmából
Jelen cikksorozatban egyesével vizsgáljuk meg a technológiákat, és tesszük fel azt a már-már szentségtörésszámba menő kérdést, hogy mire jó ez nekünk.
A cikksorozat 2. részében áttekintettük a következőket:
A VR (Virtual Reality, azaz Virtuális Valóság) arra jó, hogy bármiféle veszély és kockázat nélkül lemodellezzük vele a valóságot, amit felhasználhatunk tanulásra, fejlődésre, döntési alternatívák megvizsgálására.
A 3D nyomtatás arra jó, hogy drasztikusan csökkentse az ipar környezeti terhelését, perszonalizálja az ipart, tökéletesen homogén anyagot hozzon létre, valamint szerves vagy szervetlen tárgyakat nyomtasson tetszőleges precizitással.
A nanotechnológia arra jó, hogy ellenőrzésünk alá vonhassuk a mikrovilágot, betegségeket számoljon fel, és új anyagokat fejlesszen ki.
Az AR (Augmented Reality, azaz Kiterjesztett Valóság) arra jó, hogy szállíthatóvá tegye az élő tudást.
A cikksorozat második részében ezeket a technológiákat vettük végig, és vizsgáltuk meg, hogy melyik mire jó.
A sorozat záró posztjában a három legmaghatározóbbat tekintjük át, hogy megértsük, mi a jó nekünk abban, hogy ezek léteznek és folyamatosan fejlesztik azokat.
A mottónk továbbra is érvényes: A közhely az, amin nem szoktunk elgondolkodni. Tegyünk most kivételt!
Mire jó az AI?
Az AI az Artificial Intelligence, a Mesterséges Intelligencia elterjedt rövidítése. A magyar nyelvben használatos még az MI rövidítés is. Egyéni preferencia, hogy melyiket választjuk, melyik tetszik jobban. Az AI annyiból jobb talán, hogy azonnal lehet tudni, hogy mi a téma, míg az „emi”-t könnyen”mi”-nek lehet olvasni, ami összezavarhat, főleg olyan szövegben, amelyben gyakran használják a magyar szót, mint ahogyan ezúttal is.
Az AI alapvetően egy eszme. Az ember létrehoz valamit, ami okosabb nála, ami képes átlépni a korlátait, ezáltal messzebbre jutni, és az így szerzett tudással az embert segíteni. Egyes körökben úgy fogalmaznak, hogy az AI-jal létrehozzuk saját mesterünket, aki a kezünket fogva átvezet minket abba a jövőbe, ahová soha nem jutnánk el, vagy csak nagyon hosszú idő alatt. Az AI az eszme szerint egy tökéletesített emberi elme.
A klasszikus értelemben vett, tehát eredetileg megálmodott AI képes a tanulásra, önmaga fejlesztésére, végső soron bele tud nyúlni saját kódjába, és ezáltal valami olyanná válni, amit a programozók sem láttak előre. Ezt nevezik ma Szuperintelligenciának vagy emberfeletti AI-nak.
A mesterséges intelligencia nem algoritmus, nem célszoftver, hanem valami egészen más. Úgy nevezhetnénk, hogy matematikai entitás.
Az, amit a mindennapokban AI-nak neveznek, nem valódi AI, mert nem képes gondolkodni, hanem csupán imitálni a gondolkodást, illetve bizonyos esetekben a viselkedést.
Az AI arra jó, hogy messzebbre jusson az embernél gondolkodási képességben, ezáltal magasabb dimenzióba emelje a tudományos kutatást, és mentorként jelen legyen nagy horderejű döntéseinkben.
Mire jó a Big Data?
A Big Data nem lett lefordítva magyarra, és ennek jó oka van. Magyarul igen nehéz visszaadni azt az árnyalatot, amit a „big” szó jelent az olyan kifejezésekben, mint a „Big Pharma” vagy a „Big Tech”.
Adattengerben élünk, hogy a szóképnél maradjunk: belefulladunk az adatáradatba. Az a gondolat, hogy az adatmennyiség, ami körülvesz bennünket, felfoghatatlan, megállja a helyét, de mindössze ennyi alapján nem érzékeltethető, hogy lényegében mit is jelent ez.
A Válság vagy forradalomban a Big Data fejezetben a következő olvasható:
„Galilei idejében az egész tudományos világ 1 év alatt mintegy 1100 byte adatot tudott létrehozni. Ma egyetlen obszervatórium 1 óra alatt 50 milliárd byte adatot termel. Ez azt jelenti, hogy ha a technológia megmaradt volna a 17. század szintjén, 14 ezer évbe telne létrehozni annyi tudományos adatot, amennyit ma 1 obszervatórium hoz létre 1 másodperc alatt. Láthatjuk, hogy olyan adatmennyiség áll a rendelkezésünkre, amely az emberi elme számára teljességgel felfoghatatlan, és nem csupán tovább nő minden egyes másodpercben, hanem egyre nagyobb sebességgel növekszik. Ennek a gyakorlatilag végtelen adatmennyiségnek az elemzése önálló szakterületet igényel. Életünk valamennyi problémájára a megoldás ott rejtőzhet az adatok között, csak az a kérdés, hogy rátalálunk-e az összefüggésekre, és ha igen, mikor.”
A Big Data úgy jött létre, hogy az adattárolás ára folyamatosan zuhant, ahogyan a technológia lehetővé tette az egyre olcsóbb előállítást. A 70-es években eltárolni 1 gigabájt adatot sok ezer dollárba került, ma a felhőszolgáltatásoknak köszönhetően ezt ingyen is megtehetjük.
Minden területen az adatmennyiség exponenciálisan növekszik, nem csak a tudományban, hanem ténylegesen az élet minden területén. Ez lehetővé tette a hibátlan felmérések elvégzését, drasztikusan emelte a marketing hatásfokát, és addig nem ismert összefüggéseket tárt fel.
A Big Data arra jó, hogy átláthatóvá tegye a folyamatosan növekvő adattengert, és a szolgálatunkba állítsa azt.
Mire jó az IoT?
Az IoT az Internet of Things, a Dolgok Internete elterjedt rövidítése. Ezzel elérkeztünk az utolsó górcső alá vett technológiához, amely a negyedik ipari forradalom leglényege.
A kibertér egy nagyon furcsa valami. Rendelkezik kiterjedéssel, de távolságokkal nem. Ez fizikailag gyakorlatilag értelmezhetetlen, itt mégis ez a helyzet. A kibertérben minden egyszerre van jelen, elvi végtelen kiterjedésben, távolság nélkül, az állandó mostban. Mielőtt valaki kérdezné, nem, ez nem filozófia, hanem létező technológia.
A Dolgok Internete az a folyamatosan bővülő hálózat, amelyben a fizikai tárgyak hozzá kapcsolódnak az internethez, és azon keresztül egymáshoz.
Úgy kell ezt elképzelni, hogy adatáramlás jön létre a számítógépek, az okoseszközök között, de akár az olyan tárgyak között is, mint egy táska, autó, doboz, narancs, gyógyszer, majdnem akármi. A vonalkód vagy a lopásgátló az áruházban a legegyszerűbb példák erre.
A Dolgok Internetében összekapcsolódik a digitális világ a fizikai világgal, és ami létrejön, azt úgy nevezzük, hogy „kiberfizikai rendszer”.
Az IoT terjedése elképesztő távlatokat nyit meg. Önmagában, bármilyen további fejlesztés, további technológia nélkül, szédítő lehetőségeket hoz az egészségügybe.
A bűnözés teljes területe változásra kényszerülne, ugyanis bizonyos bűncselekményeket nem lehet többé elkövetni, vagy bár elkövethetőek, nem lehet megúszni azokat. A történelem folyamán mindig újabb és újabb bűncselekmény-típusok jelentek meg, miközben a régiek nem fogyatkoztak. Ez most már nem igaz.
Az IoT arra jó, hogy összekapcsolja a digitális világot a fizikai világgal, cégeket, szervezeteket, hivatalokat, munkaállomásokat, országokat, ami által magasabb dimenzióba lép a monitorozás, az optimalizáció, a munkamegosztás, a koordináció és a környezetünk kontrollja.
A negyedik ipari forradalom
A negyedik ipari forradalom már elkezdődött. Két nagy korszaka lesz: az első körülbelül 2030-ig tart majd, a második 2045-ig, és azután érkezik az ötödik ipari forradalom.
E korszakokban a cikksorozatban kitárgyalt technológiák beszivárognak a társadalomba, elterjednek, és szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatják a világot.
Hozzá kell szoknunk, hogy a technológiai fejlődés folyamatosan elavulttá tesz mindent körülöttünk – és bennünk. A fejlődés jó, szükségszerű, ami arra kényszerít minket, hogy az életstratégiánkat is folyamatosan fejlesszük. Ez néha kellemetlen lehet, ám végül a megnövekedett lehetőségek miatt meg fogja érni.
További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu