Olyan világot élünk, amelyben a képzett és/vagy szorgalmas munkaerő elvándorol az országból a jobb fizetés reményében. A magyar KKV szektor vállalatai jellemzően belföldre dolgoznak, ritka, hogy egy cég a határon túl is értékesít. A munkaerő megtartása, és így a működőképesség megtartása érdekében a vállalkozások bérversenybe kényszerülnek náluk jóval tőkeerősebb, külföldi társaságokkal.

Ez a sajátosan magyar helyzet kiváló táptalaja a negyedik ipari forradalom technológiáinak térnyerésére. A folyamatoptimalizáció, valamint a munkafolyamatok mind nagyobb automatizálása azt eredményezi, hogy a cégek hatékonysága megnő, miközben nincs szükségük annyi emberre, mint addig volt. Ez lehetőséget ad arra, hogy a cégvezetők levegőhöz jussanak, és kihátráljanak a bérversenyből, ami felemészti a bevételük jelentős részét, az idegeikről nem is beszélve.

A magyar KKV cégek szivacsként fogják felszívni azokat a technológiákat, amelyek munkaerőt váltanak ki. A trend az egész világra jellemző, az indokok között akadnak ugyan eltérések, az eredmény ugyanaz: kevesebb emberrel lehet ugyanazokat az eredményeket elérni, mint korábban, ugyanannyi munkatárssal a cég fejlődhet, új piacok nyílnak meg előtte.

Az automatizáció nem minden területen vezethető be, nem minden munkafolyamat bízható rá szoftverekre, vagy sokoldalú, mégis egyre egyszerűbben kezelhető berendezésekre. Összességében azonban az várható, hogy a bérverseny kiválthatósága és a nemzetközi trendek miatt az elkövetkező néhány évben a magyar munkaerőpiacon jelentős változások mennek végbe, és ezek egyike a leépítési hullám lesz.

A munkavállaló lehetőségei

Volt egy előző rendszer Magyarországon, melyben azt mondogatták, hogy az alkalmazott becsülje meg magát, legyen alázatos, a főnöknek mindig igaza van. Akkoriban sok múlott a megfelelő viselkedésen, a karrierhez sokszor más nem is kellett, mint lojalitás, udvariasság, hajbókolás. Ez ma már nincs így.

Ma a lényeg a hasznosság. A szakértelem, a hatékonyság, a teljesítőképesség. Egy megalázott, összetört ember nem képes valódi teljesítményre. Természetesen vannak alapvető kvalitások, mint megbízhatóság, csapatszellem, önállóság, de a viselkedés nem az alfája és az omegája a karriernek.

A munkavállaló két út közül választhat, ha biztonságban akarja magát tudni a rohamosan változó munkaerőpiacon. Az egyik az extrém specializálódás, a másik az extrém sokoldalúság.

A kettő közül az első a nehezebben járhat út, több befektetést igényel, előrelátóbban kell szakterületet választani, ám messzebbre is vezethet. A második egyszerűbb, kivitelezhetőbb, és gyorsabban nyújt biztonságot. Lelkialkat és lehetőség kérdése, hogy kinek melyik a jobb választás.

Az extrém specializálódás

A munkaerőpiac arisztokratái, rocksztárok, filmsztárok. Ezek a visszatérő elnevezések, melyekkel azokat a kiváltságos helyzetben lévő szakértőket illetik, akikért jelentős vállalatok, akár egész iparágak versengenek.

A státusz elnyeréséhez különlegesen tehetségesnek, az adott szakterületen rendkívül felkészültnek kell lenni.

Az extrém specializálódáshoz létfontosságú előrelátóan megválasztani azt a témát, problémakört, szakirányt. amelyben elmélyedünk. A feleslegessé, túlhaladottá, elavulttá váló tudás értéktelen.

Az autóipari összeszerelés, a könyvelés, az általános nehézipari munkák lassan eltűnnek, ezekre nincs értelme specializálódni. Ellenben egy kiemelkedő szaktudással rendelkező profi a nanotechnológiában, a 3D nyomtatásban, az anyagtudományban, vagy akár a coachingban óriási lehetőségek előtt áll.

Az extrém sokoldalúság

Szabadúszók, digitális nomádok, projekt-munkások, moduláris munkavállalók. Egyre gyakrabban találkozunk majd ezekkel a szavakkal a közeljövőben.

A sokoldalúságban az adja a biztonságot, hogy a dolgozó olyan sok céghez és projekthez tud csatlakozni, hogy nem maradhat munka, és ezáltal bevétel nélkül.

A sokoldalúság nem azt jelenti, hogy valaki sorozatban végzi a különféle tanfolyamokat, iskolákat, és kötegnyi papírt halmoz fel a legkülönfélébb témákban, ismeretei pedig leginkább elméletiek, tantermiek, és ha ráteszik egy posztra, hirtelen azt sem tudja, mihez kezdjen.

Valójában számtalan gyakorlati jártasságról van itt szó, melyekre szükség van a negyedik ipari forradalom korában. Valaki, aki ért a grafikusi munkákhoz, az IT biztonsághoz, a tűzbiztonsághoz, a webprogramozáshoz, az egyszerűbb szoftveres zeneszerzéshez, és mindezek mellett személyi edző és pizzaszakács is, akkor függően az aktuális munkaerőpiaci helyzettől, az esetleges magánéleti problémáitól, céljaitól, az országtól, ahol éppen tartózkodik, van mihez nyúlnia.

Magától értetődően az a munkavállaló, aki húsz egyéb mellett grafikus is, messze nincs azon a szinten, mint az a grafikus, aki az extrém elmélyülést választotta, és nagymestere szakmájának. De tudása elegendő azokhoz a grafikusi munkákhoz, amelyekre a legtöbb vállalkozásnak szüksége van vagy lehet, és amik úgysem lennének képesek megfizetni egy sztárt.

Amatőrök kíméljenek

A profi az, akivel lehet tervezni.

A profi olyan valaki, aki egyfelől ért a szakmájához, másfelől rendelkezik annyi önismerettel, hogy tudja, mire képes és mire nem. Ha valamit elvállal, azt teljesíti. A cég, amiben vagy aminek dolgozik, kalkulálhat vele, mert kiszámítható a teljesítménye.

A profi megbízható a határidőkben, a mennyiségben és a minőségben.

Az amatőr kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, lehetetlen vele tervezni.

Elvállal valamit, és azután vagy ez lesz, vagy az. Az eredmény vagy jó lesz, vagy nem. Vagy elkészül határidőre, vagy nem. Amatőrrel dolgozni óriási idegfeszültséggel jár, és bármikor számítani lehet a veszteségre.

Lehetséges, hogy az amatőr kiváló képességekkel rendelkezik, talán nagyon tehetséges, talán mestere egy szakmának, de híján van az önismeretnek, és emiatt nem lehet vele tervezni. Megbízhatatlansága miatt a periférián reked.

Egy projektben, amiben száz ember dolgozik egyszerre, egyetlen amatőr képes olyan kárt okozni valaminek az elrontásával, vagy az általa vállalt feladat határidejének elcsúsztatásával, ami azt eredményezi, hogy a projektet nem lehet elvinni a befejezésig, az értékesítésig.

A munkaerőpiacnak profikra van szüksége. Ez nem függ attól, hogy valaki specializálódik vagy sokoldalúvá válik.

Végezetül

A jogi garanciák egyre nehezebben érvényesíthetők, a szakszervezetek befolyása egyre gyengébb, kiváltképp olyan munkavállalók esetében, akik az egész világon dolgoznak, ingáznak, online csatlakoznak projektekhez, vagy külföldre költöznek.

A biztonságot az adja, ha a munkavállaló értéket képvisel, tud váltani, nem kell elviselnie a megaláztatást, a kihasználást, a vállalkozások pedig szívesen bíznak rá feladatokat.

E cikkben írtak nem függnek a munkavállaló életkorától.

Állhat valaki pályaválasztás, továbbtanulás, átképzés előtt, kellemes vagy nehéz élethelyzetben, döntse el, hogy az extrém specializáció vagy az extrém sokoldalúság a járhatóbb út a számára, és legyen profi.

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu