Változó nagyságrendek

Ezerféle szempont alapján vizsgálhatjuk meg történelmünket, és értékes tanulságokra tehetünk szert. A technológiai fejlődés egyik hozadéka az, hogy egyetlen személy egyre nagyobb körben tud, illetve tudna ártani.

Husánggal, kőbaltával felfegyverkezve a legnagyobb erőfeszítéssel sem lesz képes senki arra, hogy ugyanabban az időpillanatban egynél több embernek ártson. Ha lecseréljük a fegyvert hidrogénbombára, elvben lehetségessé válik, hogy egyvalaki elpusztítson egymilliót.

A husángot elég csak felkapni a földről, és azonnal oda lehet sózni vele, a nukleáris fegyverek bevetését különleges jogosultságok, bonyolult protokollok nehezítik meg, és látjuk, hogy van ennek működőképessége, hiszen a második világháború lezárása óta ilyen fegyvert nem vetettek be, és tragédiák sem történtek. Ezek ellenére nem dőlhetünk hátra teljes nyugalommal, hiszen a rendszer csak annyira megbízható, amennyire az azt működtető emberek azok.

Atombomba a hónaljtokban

Ma ott tartunk, hogy a világ egésze digitalizálódik, minden mindennel összefügg, és ennek kulcseszköze a számítógép. Egy eszköz, amely ott lapul a zsebekben, a táskákban, megtalálható az otthonokban.

Bár a sebesség és a teljesítmény fontos paraméterek, az a számítógép, ami az én birtokomban van, amivel a munkatársaim dolgoznak, amit te magad is használsz, lényegében ugyanaz a berendezés, amellyel a kiberbűnöző családokat tehet tönkre, vállalkozásokat vihet csődbe, elveheti valakik szavahihetőségét, a GDP-re kiható ipari károkat okozhat, széles körben ölhet és pusztíthat.

Biztonsági szempontból úgy kell ezt elképzelni, mintha a kormányok rendelkeznének a világ legerősebb nukleáris fegyvereivel, de azért bárki vásárolhatna egy kisebb atombombát, saját használatra.

A különbség köztem, közted, és egy kiberbűnöző között csak a szándék. A szándék megtalálja a tudást, beszerzi az eszközöket, és árt. A szándék útjában nem állnak falak, sorompók, ellenőrzések, különleges jogosultságok, fegyveres őrök. Senki és semmi nem áll ott.

A negyedik ipari forradalom sérülékenysége

Az IT védelem szándékolt támadásokkal foglalkozik, melyek folyamatosan változnak és fejlődnek. Ebből adódóan teljes és végleges biztonság nem érhető el.

A támadások többségének hátterében amatőrök állnak, akik kihasználják a digitális tudatlanságot, a gyenge és ismétlődő jelszavakat, a felelőtlenséget, a naivitást, a figyelmetlenséget. Az amatőröket csak a károkozás vágya vezeti, zavart keltenek, kommunikációt blokkolnak, weboldalakat omlasztanak össze. Mindezekkel személyes veszteségeket okozhatnak magánszemélyeknek, rengeteg zaklatottságot keltenek, cégek fejletlen rendszereiben tehetnek kárt, ezáltal komolyabb anyagi veszteségeket okozva a vállalkozásoknak.

A profi kiberbűnözőket anyagi motivációk hajtják. Pénzhez juthatnak közvetlen módon, például bankszámlákról emelnek le összegeket, védelmi pénzt szednek a kibertérben, vagy közvetett módon, például adatokat lopnak el, melyeket azután felkínálnak eladásra, vagy megbízó által fizetett díj fejében okoznak célzott kárt, vagy fednek fel elrejtett védelmi stratégiákat.

Ha feltörik egy magánszemély weboldalát, letörlik az adatait, amelyeket nem tud pótolni, az egy sajnálatos eset, ami érzelmileg komolyan megviselheti az áldozatot.

Amikor egy szolgáltató, bank, biztosító társaság, bármilyen cég adatait törlik le, és azok ezért elvesznek, botrányos felkészületlenségre utal, mert már húsz évvel ezelőtt is jobb helyeken előírás volt, hogy az érzékeny adatokat fizikailag több szerveren tárolják, és az internettől elszeparált külső adathordozókon archiválják.

Az ipari IT védelem alapja egy átfogó, több lépcsős, többszörös átfedésben működő védelmi stratégia, szoftveres, elektronikai, elektromos, mechanikai, fizikai védelmi eszközök rendszerbe foglalása, melyeket jól felkészített személyzet felügyel és használ. A mondat utolsó része itt a lényeg: a személyzet.

„Milliárd dolláros rendszerek omolhatnak össze egy rosszul fizetett alkalmazott miatt.” A figyelmeztetés nem új keletű, ma ugyanannyira érvényes, mint negyed évszázaddal ezelőtt. Kiegészítésként hozzátehetnénk, hogy a „rosszul fizetett”, és emiatt gyenge láncszemként viselkedő, azaz megvehető vagy bosszús alkalmazott problémakörét nehéz lenne túlbecsülni, azonban ki kell egészíteni a „rosszul képzett”, „rosszul kiválasztott” alkalmazottal, aki nem ismeri ki magát a védelmi rendszerben, és nem érti annak működését.

Az emberi tényező

Beszélhetünk mesterséges intelligenciáról, kvantumszámítógépről, kiborgokról, vagy arról, ami még ma is sci-fi, de végül így is, úgy is az emberi tényezőnél lyukadunk ki.

Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a műszaki tudományok a jövőben járnak, a természettudományok némileg lemaradva mennek utánuk, a humán tudományok pedig valahol a láthatár alatt keresik az utat. Szomorú és nehéz kijelentés ez. Semmi túlzás nincs benne, mindez köztudott: emiatt olyan kemények a törvények, emiatt nem bízunk azokban, akik voltak börtönben, emiatt van annyi alkalmatlan ember magas beosztásban.

Tudunk olyan hidrogénbombát gyártani, ami biztosan fel fog robbanni, és a nanomedicinában túl vagyunk az első hivatalos állatkísérleten, amelyben nanobotokkal eltávolították a tumort a beteg állatból, de nem tudjuk kellő biztonsággal kiszűrni a motiválatlan embereket, a pszichopatákat, a szociopatákat, a nárcisztikus őrülteket, nem tudjuk következetes rutinnal jó útra téríteni a letartóztatott bűnözőket.

A kár, amit a kiberbűnözők okozhatnak egy kiberfizikai rendszerekre épülő vállalatban, vagy akár egész ipari szektorokban, kimeríti a katasztrófa fogalmát. Nem véletlen, hogy a virtuális valóság és az internet maga új háborús hadszíntér, melyeken horribilis összegekből fejlesztett fegyverrendszerek, egész hadtestek állnak csatasorban.

A megoldás

Egyetlen szó: nevelés.

A megoldás csak az oktatás és a kultúra oldaláról jöhet. Abban a világban, amelyben az emberek többsége nem rendelkezik a digitális alapműveltséggel sem, amelyben elidegenednek egymástól az alkalmazottak és a vezetők, amelyben növekvő szubkultúrák azt hangoztatják, hogy a bűnöző menő, a józan ész ostobaság, és a pillanatnyi élményen kívül semmi nem számít, sok jóra nem számíthatunk. A munka, ami előttünk áll, borzasztóan nagy.

Rengeteg oka van annak, hogy az erkölcs, a morál és az etika miért vesztették el jelentőségüket a társadalomban. Az erkölcs taszító, mert azzá tették, a morált kizsákmányolásra használták, az etikát összekeverték az erkölccsel.

Megfigyelték, hogy milyen magatartásformák járulnak hozzá egy közösség fennmaradásához, és melyek gyengítik azt. A tapasztalatokat írásba foglalták, a közösséget építő, erősítő viselkedés elvárássá vált, az azt romboló, gyengítő viselkedés tiltottá. Ez az erkölcs. Eredetileg ez.

Az etika ennél sokkal mélyebb filozófiai téma, nem kultúrafüggő, univerzálisabb annál, és olyan kérdéseket boncolgat, mint lelkiismeret, bűntudat, józan ész, következmények.

A morál annak érzése, hogy összetartozunk másokkal. Ha egy munkaközösségben jelen van a morál, akkor az emberek oda akarnak tartozni, tesznek azért, hogy a csoport erősödjön, fennmaradjon. A morál kohézió emberek között. Ha elveszik, a csoportok széthullanak. Egy egész társadalom széteshet a morál hiányában. A morál az erkölcs, az etika és a közös célok következménye.

Első lépésként hívószóvá kell tennünk az erkölcs, etika és morál szavakat.

El kell érnünk, hogy az emberek úgy érezzék, azzal, hogy erkölcsössé és etikussá válnak, kapnak valamit, többek lesznek általa, nem elvont eszmék szerint, hanem a legpragmatikusabb szempontok alapján.

A morál kötelék, egységbe rendez, összetart. Az erő nem, az csak a morált gyengíti.

Morál nélkül nincs közösség, család, barátok, vállalat, nemzet, társadalom, nincs semmi, csak rengeteg elveszett, elidegenedett, magányos ember, aki célját vesztve bolyong a tömegben.

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Magyarország újra aktív szerepet kíván betölteni a világűr békés célú felhasználásában, saját műholdat lőne fel, mérési eszközöket juttatna a Nemzetközi Űrállomásra, és az Orosz Szövetségi Űrügynökséggel együttműködve, 2024-ben ismét embert küldene az űrbe.

A célt és a hozzá kapcsolódó törekvéseket sokféleképpen lehet megítélni. Ebben a cikkben a negyedik ipari forradalom támasztotta kihívások szemszögéből gondoljuk végig az ország visszatérését az űrkutatásba.

A hidegháború idején a két szuperhatalom közötti űrverseny katasztrófáktól kímélte meg az emberiséget, mert békés kereteket adott a vetélkedésre, ami nem mellesleg mindkét oldal számára tudományos és technológiai fejlődést hozott. Az űrkutatás egy olyan nagy cél, ami mellett eltörpülnek a nézeteltérések, az ideológiai szembenállás, lehetővé teszi az együttműködést azok között, akik más területeken ellenségként tekintenek egymásra.

Magyarország, területéből adódóan nem válhat jelentős élelmiszeripari tényezővé vagy ipari nagyhatalommá, földgáz- és olajkészlete minimális, bányászati lehetőségei behatároltak.

Egyetlen lehetőségünk arra, hogy olyan hatalommá váljunk, amit a világon senki nem hagyhat figyelmen kívül: a szellemi tőke.

A negyedik ipari forradalomban a szellemi tőke értéke megsokszorozódik, a gyorsaság, a rugalmasság, a változékonyság olyan követelmények, melyeknek a kisebb országok inkább képesek megfelelni, mint a nagyobbak.

A tudományos élet és az innováció olyan környezetben működik jól, ahol a kihívások egyértelműek, izgalmasak és óriásiak. Ezek a feltételek maradéktalanul teljesülnek az űrkutatásban.

Az űrkutatás számtalan eredménye régóta része mindennapjainknak, és olyan is előfordult már, hogy egy polgári találmány azért terjedt el, mert megtalálták a helyét az űrhajósok felszerelésében. Az elsőre jó példa a GPS műholdak, a másodikra a tépőzár. Egy magyar fejlesztés, amely fejlődést hoz az űr békés célú felhasználásának bármely területén, vagy amely lehetővé tesz valamit, ami addig nem volt az, öregbíti hírnevünket, megszilárdítja szerepünket, és gazdasági fejlődést hozhat.

Mi a tanulsága a magyar űrprogramnak? Rámutat a felfogásbeli különbségre. Egy merész álom sokak számára ijesztő lehet, mások fellelkesülnek tőle. Vannak, akik a jelen pillanat és az álomkép között csak a távolságot látják, és vannak olyanok is, akik lépések sorozatát. Ma már rendszeresen, rutinból küldünk fel műholdakat földkörüli pályára, és bár ez igen messze van még a fényévekre lévő csillagok meghódításától, kétségkívül abba az irányba vezet, és jelentős fejlődés az emberiségnek.

Magyarország visszatérése az űrkorszakba fontos előrelépés a tudásalapú világban. A negyedik ipari forradalom számunkra kiugrási lehetőség, amit bűn lenne elszalasztani.

Az alapgondolat

A történelem hajnalától kezdve mindenki robotokat akart. Programozható, önálló akarattal nem rendelkező, zokszó nélkül parancsokat teljesítő, megbízható gépeket. Mivel a technológia nem tette lehetővé a robotok gyártását, az embereket tették azzá: neveléssel, ideológiákkal, manipulációval, kényszerrel.

Ma már vannak robotok, és van robotizáció. Ennek köszönhetően nincs rá szükség, hogy az emberekből továbbra is robotot gyártsanak, és mi végre lehetünk emberek.

Ahhoz, hogy megértsük a negyedik ipari forradalom által fémjelzett világot, és megtaláljuk a helyünket benne, első lépésként a fentebb kifejtett alapgondolatot kell átlátnunk, annak valamennyi aspektusában, és teljes mélységében.

Robotmunka

Folyamatosan dolgozni a földeken, folyamatosan dolgozni a gyárakban, folyamatosan harcolni a csatamezőn. Az egyéniség probléma, az érzelmek zavaró tényezők, a fáradság idegesítő, a fájdalom, a betegség és a sérülés veszteséget termel.

A monoton munkavégzés idegőrlő a számunkra. Ha mellette nagy pontosságot igényel, a hibák súlyos következményekkel járnak, a környezet, melyben dolgozni kell, veszélyes, a stressz fokozottan van jelen.

Minél több önállóságot, helyzetfelismerést, stratégiai és taktikai döntést igényel a munkavégzés, annál nagyobb problémát okoz embereket arra kényszeríteni, hogy ellássák ezeket a feladatokat, és jók legyenek benne. Valakit butává lehet verni, de okossá nem.

Az emberre kényszerített robotszerep egyes esetekben valamelyest működőképesnek bizonyult, más esetekben kevéssé vagy semennyire sem. Ahol változatos környezetben, sokrétű, kihívásokkal teli munkavégzésre volt szükség, ahol kreatívnak, elemzőnek kellett lenni, ahol szellemi munkát kellett végezni, ott a robottá nevelés nem juthatott érvényre.

Megjöttek az igazi robotok

Azzal, hogy megérkeztek a valódi robotok, az emberek elkezdtek kiszorulni azokból a munkakörökből, melyek robotoknak valók, és amelyeket eleve gépeknek találtak ki. Ez sokakat zavarba hoz, és katasztrófaként élik meg a történéseket, pedig sokkal inkább kiszabadulásnak, felszabadulásnak kellene értékelni a jelenséget, mert kétségtelenül erről van szó.

Az embert hosszú időn át nagyon komolyan kell presszionálni fizikailag és mentálisan ahhoz, hogy robot jellemzőket vegyen magára. Nem természetes a számunkra, hogy személytelen fizikai erőkifejtésből, egyéniségünket háttérbe szorító, végtelen sorozatban ismételt mozdulatokból, vagy olyan munkából éljünk, amely a fizetésért cserébe az egészségünket vagy az életünket veszi el.

Az automatizáció nem robotgeddon, nem ellenünk van, hanem értünk, mert ennek köszönhetően végre igazán emberek lehetünk. A személyiség, az egyediség, a kreativitás, a törődés, a sajátos ötletek értékké válnak a munkaerőpiacon.

Emberi felségterület –
összetett feladatok

A robot (automata) ott tudja kiváltani, és magasan felülmúlni az embert, ahol leszabályozott környezetben kell végezni ismétlődő tevékenységet, hosszú időn át, nagy pontossággal.

Egy betegápoló tevékenysége sokrétű. Szüntelenül mozgásban van, feladatokat lát el, problémákat old meg, melyek egy része szociális természetű. Munkaterülete egyik pontján rutinfeladatokat végez, majd átmegy egy másik pontjára, ahol elhárít egy vészhelyzetet, azután átmegy egy újabb pontjára, ahol megnyugtat valakit, és megy tovább, betegekkel kommunikál, kiszolgálja a rászorulókat és az orvosi személyzetet.

Egy villanyszerelő, aki építkezésen dolgozik, munkája során nagyon sokrétű tevékenységet lát el. Térben nagy területet jár be, emeletek között mozog, felmerülő problémákat kezel, elektromos berendezéseket telepít, falat fúr, falat vés, vezetékeket rögzít, földel, szigetel, vészhelyzeteket előz meg, villanyórát helyez fel és így tovább.

A két említett példában a robotoknak esélyük sincs hatékonyságban megközelíteni az embert.

A folyamatosan változó környezet, a sokféle feladat, a váratlan események túlságosan bonyolultak a robotoknak.

Emberi felségterület–
a kreativitás

Ma a legfejlettebb mesterséges intelligencia imitálja a gondolkodást, de gondolkodni még nem tud. Valószínűleg egyszer létezni fognak olyan matematikai entitások, melyek valódi gondolkodásra lesznek képesek. Jelenleg nem is látjuk még, hogy ez mikor fog bekövetkezni, ha egyébként lehetséges.

A történelem korai szakaszában a tömegtermelést kézzel végzett munkával oldották meg. Amikor megjelentek a gépek, úgy tűnt, ez a fajta munkavégzés elavulttá vált, mert a gépek sokkal jobb minőségben gyártottak sokkal többet ugyanabból, mint mi.

De egyedit a gép nem tud gyártani. A tökéletesen azonos, végtelen mennyiségben gyártott, bármilyen jó minőségű termékek között az egyediség különleges értékkel bír, és ez az a pont, ahol az embernek biztos helye van az automatizált világban.

Az Ipar 4.0 elhozza a kézművesség reneszánszát.

Egy kézzel készített egyedi ékszer, ruhadarab, használati tárgy, akár egy kézzel készített autó vagy épület a benne lévő egyediség, kreativitás, törődés miatt különlegessé, dedikálttá, névre szólóvá válik, és ez hordozza az értékét.

Az alkotóművészet bármilyen formája, bármilyen megjelenése még nagyon hosszú időn át kizárólagos felségterülete lesz az embernek. Eljön majd az idő, amikor a

szoftverek és a robotok belépnek erre a területre, de ez soha nem tesz feleslegessé minket.

Emberi felségterület –
a személyiség ereje

A szoftverek, a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság, a kiterjesztett valóság segítik a tanárok munkáját. Idővel a tudás átadását átvehetik a pedagógustól, bizonyos területeken részlegesen, más területeken teljesen. A nevelés nem adható át a robotoknak, a gyerek nem tud gépek között szocializálódni.

Egy személyi edző, akinek a puszta megjelenése igazolja a tudását, nem váltható ki egy robottal, vagy egy applikációval, mert hiányzik a jó példa, és mert a szakértő edző dolga nem merül ki abban, hogy megmondja a sportolónak, milyen gyakorlatot végezzen.

A pszichoterápiában a siker alapja a bizalom a páciens és a terapeuta között. Ehhez egy másik emberi lényre van szükség, annak megjelenésére, öltözködésére, viselkedésére, hangjára, mondandójára, metakommunikációjára, és egy robotból ezek mindegyike hiányzik.

Bármilyen olyan szakterület, ahol az ember személyes jelenléte elengedhetetlen, vagy elvárt, megmarad kizárólagos felségterületünknek.

Végezetül

A negyedik ipari forradalom legfontosabb vívmánya a széles körű automatizáció. Ez felszabadít minket az évezredes kényszerű robotlét alól. Nem azért vagyunk a világon, hogy egy gép munkáját végezzük alacsonyabb hatásfokon. Az a dolgunk, hogy azt tegyük, amire semmi más nem képes.

A változás kibillent a megszokottságból, ami zavarodottsággal, tanácstalansággal jár, és az ösztönös reakció erre az, hogy megpróbálunk visszatérni az ismert viszonyok közé, és lenyugodni. Ez gyakran hiba. Most minden kétséget kizáróan hiba.

Nem tudunk automatizált rendszerekkel versenyezni abban, amire kitalálták azokat, és az automatizált rendszerek nem tudnak velünk versenyezni abban, hogy emberiek legyenek.

Az Ipar 4.0 lehetőség, hogy megszabaduljunk mindazon tevékenységektől, amelyeket valójában soha nem akartunk csinálni.

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

“Jelentős létszámcsökkentés az Audi győri gyárában, ezernél több ember távozhat”.

“Az Audi vállalat Németországban 9.500 állást számol fel, és mellette 2.000 új munkahelyet hoz létre”.

Az ilyen jellegű hírek felbukkanása egyre rendszeresebbé vált az utóbbi időben, ami arra mutat rá, hogy az autóipar alapjaiban változik meg.

Az iparág jelenléte bármely ország számára jelentős tényező a GDP-ben, a német autógyártás egész Európában kiemelt szerepet tölt be. A minőség, a hatékonyság, a kereskedelmi eredmények a technológia fejlődése miatt egyre kevésbé járnak együtt a foglalkoztatottak számával, mindazonáltal az ágazat e tekintetben is jelentős tényező ma még.

Az Ipar 4.0 jelenléte az autóiparban egyre fejlettebb folyamat-optimalizálásban, egyre több munkafázis automatizálásában, a beszállítói kör zsugorodásában és átalakulásában nyilvánul meg.

A 3D nyomtatás csökkenti a szükséges gépek és a beszállítók számát. A Volkswagen olyan autógyárat tervez, amely a 3D nyomtatás köré épül. Az Audi a szerelőszalagokat gyártószigetekre cseréli, hogy tovább egyszerűsítse a működését.

Miközben az elektromos autók hatékonysága nő, a szigorodó környezetvédelmi előírások a dízelmotor technológiát a kihalás szélére sodorta. A trendek azt mutatják, hogy Európában 2020-ra közel felére esik vissza a dízelautó piaci részesedése a 2017-es állapothoz viszonyítva. Az elektromos autóban 60 %-kal kevesebb az alkatrész, mint a hagyományos modellekben, ami tovább tizedeli a beszállítói kör cégeit.

A jövőben az autóipar egésze rendkívül kevés számú ember részvételével fog működni, sokkal hatékonyabban, mint valaha. Ez még nem az elkövetkező tíz évben jön el, de egyértelműen ez az irány. A átalakulás a szemünk előtt megy végbe. Munkavállalói oldalon ez úgy jelenik meg, hogy a hagyományos autóipari szakmákban egyre kevésbé írnak ki pozíciókat, és egyre nagyobb az érdeklődés az informatikusok, a 3D nyomtató szakértők, a robot-szoftver fejlesztő mérnökök, és hasonló, tudásalapú szakterületeken jártas munkavállalók iránt.

Amikor a célok, a szándékok és a tőke egyetlen irányba mutat, akkor létrejön egy hullám, melyet trendnek neveznek. Még csupán a negyedik ipari forradalom hajnalán járunk, de a trend teljesen tisztán látható: bizonyos munkakörök végleg megszűnnek, bizonyos szakmák kihalnak, másféle szakértelmek jelentősége megnő, és olyan új szakterületek születnek, melyeknek még az elnevezése is problémát okoz.

Ha kihasználod a trend erejét, messzire jutsz. Ha nem használod ki, bánni fogod. Ha elé állsz, talán lesz valaki, aki elmorzsol érted egy könnycseppet.

Az, hogy számodra a negyedik ipari forradalom válság vagy inkább forradalom, attól függ, hogy élsz-e az új lehetőségekkel, vagy elszalasztod azokat.

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium idén októberben engedélyezte a Tesla működését Kínában. A vállalat számtalan különleges engedélyt, és jelentős kormányzati segítséget kapott, sok egyéb mellett

ez az első autógyár, amely száz százalékban külföldi tulajdonban maradt, kínai partner nélkül.

Mi húzódik meg a kínai kormány szokatlan nagylelkűsége mögött?

A Tesla egy jelentéktelen múlttal rendelkező, kicsi autógyár, amely mégis elképesztően erőteljes iparági befolyással bír. Pozícióját szemléletének és technológiai úttörő szerepének köszönheti. A Tesla autója egy “számítógép” köré épített jármű, szemben egy meglévő autóval, amit kompjuterizálnak. Szokatlan és egyszerű megoldásokat használnak, gazdaságosak, miközben példaértékűen innovatívak.

Ma már egyértelmű, hogy a jövő az elektromos autóé, a belső égésű motor el fog tűnni a világ útjairól. Ez a folyamat elkezdődött, a tervezésben az elektromos meghajtás szerepe domináns, a gyártásban növekvő, a kereskedelemben még nem számottevő, de a trend tisztán látható. El fog jönni az az év, amelyben több elektromos autót vesznek majd, mint hagyományos technológiával készültet, és egy napon a benzin- és dízelmotor a múzeumokba kerül. Mikor lesz ez? Ez a kérdés tartja lázban az iparágat.

A kínai kormány nagylelkűsége mögött az a szándék húzódik meg, hogy kiépítse jövőbeni piacvezető szerepét az új autóiparban, amely a szemünk előtt ölt testet. A Tesla fontos szerepet fog betölteni ebben.

A negyedik ipari forradalomban alapvető változások mennek végbe. A tanulási képesség, a rugalmasság, a változásra való hajlandóság a legnagyobb erények közé tartoznak. Ezek az erények gyakran értékesebbek, mint az infrastruktúra, a masszív jelenlét, az évszázados hagyományok. Mit ér két tucat tradicionális gyár egy olyan piacon, amely az új technológiák térhódítása miatt épp összeomlik?

Ne a hagyományaidat őrizd, hanem készülj a jövőre.

A hullám jön, nem lehet megállítani. Amikor ideér, a többség pánikba esik, elkezd kapkodni, Te pedig csak dolgozol nyugodtan, mert épp erre vártál, és sokakat meg fogsz előzni.

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Olyan világot élünk, amelyben a képzett és/vagy szorgalmas munkaerő elvándorol az országból a jobb fizetés reményében. A magyar KKV szektor vállalatai jellemzően belföldre dolgoznak, ritka, hogy egy cég a határon túl is értékesít. A munkaerő megtartása, és így a működőképesség megtartása érdekében a vállalkozások bérversenybe kényszerülnek náluk jóval tőkeerősebb, külföldi társaságokkal.

Ez a sajátosan magyar helyzet kiváló táptalaja a negyedik ipari forradalom technológiáinak térnyerésére. A folyamatoptimalizáció, valamint a munkafolyamatok mind nagyobb automatizálása azt eredményezi, hogy a cégek hatékonysága megnő, miközben nincs szükségük annyi emberre, mint addig volt. Ez lehetőséget ad arra, hogy a cégvezetők levegőhöz jussanak, és kihátráljanak a bérversenyből, ami felemészti a bevételük jelentős részét, az idegeikről nem is beszélve.

A magyar KKV cégek szivacsként fogják felszívni azokat a technológiákat, amelyek munkaerőt váltanak ki. A trend az egész világra jellemző, az indokok között akadnak ugyan eltérések, az eredmény ugyanaz: kevesebb emberrel lehet ugyanazokat az eredményeket elérni, mint korábban, ugyanannyi munkatárssal a cég fejlődhet, új piacok nyílnak meg előtte.

Az automatizáció nem minden területen vezethető be, nem minden munkafolyamat bízható rá szoftverekre, vagy sokoldalú, mégis egyre egyszerűbben kezelhető berendezésekre. Összességében azonban az várható, hogy a bérverseny kiválthatósága és a nemzetközi trendek miatt az elkövetkező néhány évben a magyar munkaerőpiacon jelentős változások mennek végbe, és ezek egyike a leépítési hullám lesz.

A munkavállaló lehetőségei

Volt egy előző rendszer Magyarországon, melyben azt mondogatták, hogy az alkalmazott becsülje meg magát, legyen alázatos, a főnöknek mindig igaza van. Akkoriban sok múlott a megfelelő viselkedésen, a karrierhez sokszor más nem is kellett, mint lojalitás, udvariasság, hajbókolás. Ez ma már nincs így.

Ma a lényeg a hasznosság. A szakértelem, a hatékonyság, a teljesítőképesség. Egy megalázott, összetört ember nem képes valódi teljesítményre. Természetesen vannak alapvető kvalitások, mint megbízhatóság, csapatszellem, önállóság, de a viselkedés nem az alfája és az omegája a karriernek.

A munkavállaló két út közül választhat, ha biztonságban akarja magát tudni a rohamosan változó munkaerőpiacon. Az egyik az extrém specializálódás, a másik az extrém sokoldalúság.

A kettő közül az első a nehezebben járhat út, több befektetést igényel, előrelátóbban kell szakterületet választani, ám messzebbre is vezethet. A második egyszerűbb, kivitelezhetőbb, és gyorsabban nyújt biztonságot. Lelkialkat és lehetőség kérdése, hogy kinek melyik a jobb választás.

Az extrém specializálódás

A munkaerőpiac arisztokratái, rocksztárok, filmsztárok. Ezek a visszatérő elnevezések, melyekkel azokat a kiváltságos helyzetben lévő szakértőket illetik, akikért jelentős vállalatok, akár egész iparágak versengenek.

A státusz elnyeréséhez különlegesen tehetségesnek, az adott szakterületen rendkívül felkészültnek kell lenni.

Az extrém specializálódáshoz létfontosságú előrelátóan megválasztani azt a témát, problémakört, szakirányt. amelyben elmélyedünk. A feleslegessé, túlhaladottá, elavulttá váló tudás értéktelen.

Az autóipari összeszerelés, a könyvelés, az általános nehézipari munkák lassan eltűnnek, ezekre nincs értelme specializálódni. Ellenben egy kiemelkedő szaktudással rendelkező profi a nanotechnológiában, a 3D nyomtatásban, az anyagtudományban, vagy akár a coachingban óriási lehetőségek előtt áll.

Az extrém sokoldalúság

Szabadúszók, digitális nomádok, projekt-munkások, moduláris munkavállalók. Egyre gyakrabban találkozunk majd ezekkel a szavakkal a közeljövőben.

A sokoldalúságban az adja a biztonságot, hogy a dolgozó olyan sok céghez és projekthez tud csatlakozni, hogy nem maradhat munka, és ezáltal bevétel nélkül.

A sokoldalúság nem azt jelenti, hogy valaki sorozatban végzi a különféle tanfolyamokat, iskolákat, és kötegnyi papírt halmoz fel a legkülönfélébb témákban, ismeretei pedig leginkább elméletiek, tantermiek, és ha ráteszik egy posztra, hirtelen azt sem tudja, mihez kezdjen.

Valójában számtalan gyakorlati jártasságról van itt szó, melyekre szükség van a negyedik ipari forradalom korában. Valaki, aki ért a grafikusi munkákhoz, az IT biztonsághoz, a tűzbiztonsághoz, a webprogramozáshoz, az egyszerűbb szoftveres zeneszerzéshez, és mindezek mellett személyi edző és pizzaszakács is, akkor függően az aktuális munkaerőpiaci helyzettől, az esetleges magánéleti problémáitól, céljaitól, az országtól, ahol éppen tartózkodik, van mihez nyúlnia.

Magától értetődően az a munkavállaló, aki húsz egyéb mellett grafikus is, messze nincs azon a szinten, mint az a grafikus, aki az extrém elmélyülést választotta, és nagymestere szakmájának. De tudása elegendő azokhoz a grafikusi munkákhoz, amelyekre a legtöbb vállalkozásnak szüksége van vagy lehet, és amik úgysem lennének képesek megfizetni egy sztárt.

Amatőrök kíméljenek

A profi az, akivel lehet tervezni.

A profi olyan valaki, aki egyfelől ért a szakmájához, másfelől rendelkezik annyi önismerettel, hogy tudja, mire képes és mire nem. Ha valamit elvállal, azt teljesíti. A cég, amiben vagy aminek dolgozik, kalkulálhat vele, mert kiszámítható a teljesítménye.

A profi megbízható a határidőkben, a mennyiségben és a minőségben.

Az amatőr kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, lehetetlen vele tervezni.

Elvállal valamit, és azután vagy ez lesz, vagy az. Az eredmény vagy jó lesz, vagy nem. Vagy elkészül határidőre, vagy nem. Amatőrrel dolgozni óriási idegfeszültséggel jár, és bármikor számítani lehet a veszteségre.

Lehetséges, hogy az amatőr kiváló képességekkel rendelkezik, talán nagyon tehetséges, talán mestere egy szakmának, de híján van az önismeretnek, és emiatt nem lehet vele tervezni. Megbízhatatlansága miatt a periférián reked.

Egy projektben, amiben száz ember dolgozik egyszerre, egyetlen amatőr képes olyan kárt okozni valaminek az elrontásával, vagy az általa vállalt feladat határidejének elcsúsztatásával, ami azt eredményezi, hogy a projektet nem lehet elvinni a befejezésig, az értékesítésig.

A munkaerőpiacnak profikra van szüksége. Ez nem függ attól, hogy valaki specializálódik vagy sokoldalúvá válik.

Végezetül

A jogi garanciák egyre nehezebben érvényesíthetők, a szakszervezetek befolyása egyre gyengébb, kiváltképp olyan munkavállalók esetében, akik az egész világon dolgoznak, ingáznak, online csatlakoznak projektekhez, vagy külföldre költöznek.

A biztonságot az adja, ha a munkavállaló értéket képvisel, tud váltani, nem kell elviselnie a megaláztatást, a kihasználást, a vállalkozások pedig szívesen bíznak rá feladatokat.

E cikkben írtak nem függnek a munkavállaló életkorától.

Állhat valaki pályaválasztás, továbbtanulás, átképzés előtt, kellemes vagy nehéz élethelyzetben, döntse el, hogy az extrém specializáció vagy az extrém sokoldalúság a járhatóbb út a számára, és legyen profi.

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu