3. rész

Az előző rész tartalmából

Jelen cikksorozatban egyesével vizsgáljuk meg a technológiákat, és tesszük fel azt a már-már szentségtörésszámba menő kérdést, hogy mire jó ez nekünk.

A cikksorozat 2. részében áttekintettük a következőket:

A VR (Virtual Reality, azaz Virtuális Valóság) arra jó, hogy bármiféle veszély és kockázat nélkül lemodellezzük vele a valóságot, amit felhasználhatunk tanulásra, fejlődésre, döntési alternatívák megvizsgálására.

A 3D nyomtatás arra jó, hogy drasztikusan csökkentse az ipar környezeti terhelését, perszonalizálja az ipart, tökéletesen homogén anyagot hozzon létre, valamint szerves vagy szervetlen tárgyakat nyomtasson tetszőleges precizitással.

A nanotechnológia arra jó, hogy ellenőrzésünk alá vonhassuk a mikrovilágot, betegségeket számoljon fel, és új anyagokat fejlesszen ki.

Az AR (Augmented Reality, azaz Kiterjesztett Valóság) arra jó, hogy szállíthatóvá tegye az élő tudást.

A cikksorozat második részében ezeket a technológiákat vettük végig, és vizsgáltuk meg, hogy melyik mire jó.

A sorozat záró posztjában a három legmaghatározóbbat tekintjük át, hogy megértsük, mi a jó nekünk abban, hogy ezek léteznek és folyamatosan fejlesztik azokat.

A mottónk továbbra is érvényes: A közhely az, amin nem szoktunk elgondolkodni. Tegyünk most kivételt!

Mire jó az AI?

Az AI az Artificial Intelligence, a Mesterséges Intelligencia elterjedt rövidítése. A magyar nyelvben használatos még az MI rövidítés is. Egyéni preferencia, hogy melyiket választjuk, melyik tetszik jobban. Az AI annyiból jobb talán, hogy azonnal lehet tudni, hogy mi a téma, míg az „emi”-t könnyen”mi”-nek lehet olvasni, ami összezavarhat, főleg olyan szövegben, amelyben gyakran használják a magyar szót, mint ahogyan ezúttal is.

 Az AI alapvetően egy eszme. Az ember létrehoz valamit, ami okosabb nála, ami képes átlépni a korlátait, ezáltal messzebbre jutni, és az így szerzett tudással az embert segíteni. Egyes körökben úgy fogalmaznak, hogy az AI-jal létrehozzuk saját mesterünket, aki a kezünket fogva átvezet minket abba a jövőbe, ahová soha nem jutnánk el, vagy csak nagyon hosszú idő alatt. Az AI az eszme szerint egy tökéletesített emberi elme.

A klasszikus értelemben vett, tehát eredetileg megálmodott AI képes a tanulásra, önmaga fejlesztésére, végső soron bele tud nyúlni saját kódjába, és ezáltal valami olyanná válni, amit a programozók sem láttak előre. Ezt nevezik ma Szuperintelligenciának vagy emberfeletti AI-nak.

 A mesterséges intelligencia nem algoritmus, nem célszoftver, hanem valami egészen más. Úgy nevezhetnénk, hogy matematikai entitás.

 Az, amit a mindennapokban AI-nak neveznek, nem valódi AI, mert nem képes gondolkodni, hanem csupán imitálni a gondolkodást, illetve bizonyos esetekben a viselkedést.

 Az AI arra jó, hogy messzebbre jusson az embernél gondolkodási képességben, ezáltal magasabb dimenzióba emelje a tudományos kutatást, és mentorként jelen legyen nagy horderejű döntéseinkben.

 Mire jó a Big Data?

 A Big Data nem lett lefordítva magyarra, és ennek jó oka van. Magyarul igen nehéz visszaadni azt az árnyalatot, amit a „big” szó jelent az olyan kifejezésekben, mint a „Big Pharma” vagy a „Big Tech”.

 Adattengerben élünk, hogy a szóképnél maradjunk: belefulladunk az adatáradatba. Az a gondolat, hogy az adatmennyiség, ami körülvesz bennünket, felfoghatatlan, megállja a helyét, de mindössze ennyi alapján nem érzékeltethető, hogy lényegében mit is jelent ez.

 A Válság vagy forradalomban a Big Data fejezetben a következő olvasható:

 „Galilei idejében az egész tudományos világ 1 év alatt mintegy 1100 byte adatot tudott létrehozni. Ma egyetlen obszervatórium 1 óra alatt 50 milliárd byte adatot termel. Ez azt jelenti, hogy ha a technológia megmaradt volna a 17. század szintjén, 14 ezer évbe telne létrehozni annyi tudományos adatot, amennyit ma 1 obszervatórium hoz létre 1 másodperc alatt. Láthatjuk, hogy olyan adatmennyiség áll a rendelkezésünkre, amely az emberi elme számára teljességgel felfoghatatlan, és nem csupán tovább nő minden egyes másodpercben, hanem egyre nagyobb sebességgel növekszik. Ennek a gyakorlatilag végtelen adatmennyiségnek az elemzése önálló szakterületet igényel. Életünk valamennyi problémájára a megoldás ott rejtőzhet az adatok között, csak az a kérdés, hogy rátalálunk-e az összefüggésekre, és ha igen, mikor.”

 A Big Data úgy jött létre, hogy az adattárolás ára folyamatosan zuhant, ahogyan a technológia lehetővé tette az egyre olcsóbb előállítást. A 70-es években eltárolni 1 gigabájt adatot sok ezer dollárba került, ma a felhőszolgáltatásoknak köszönhetően ezt ingyen is megtehetjük.

 Minden területen az adatmennyiség exponenciálisan növekszik, nem csak a tudományban, hanem ténylegesen az élet minden területén. Ez lehetővé tette a hibátlan felmérések elvégzését, drasztikusan emelte a marketing hatásfokát, és addig nem ismert összefüggéseket tárt fel.

 A Big Data arra jó, hogy átláthatóvá tegye a folyamatosan növekvő adattengert, és a szolgálatunkba állítsa azt.

 Mire jó az IoT?

 Az IoT az Internet of Things, a Dolgok Internete elterjedt rövidítése. Ezzel elérkeztünk az utolsó górcső alá vett technológiához, amely a negyedik ipari forradalom leglényege.

 A kibertér egy nagyon furcsa valami. Rendelkezik kiterjedéssel, de távolságokkal nem. Ez fizikailag gyakorlatilag értelmezhetetlen, itt mégis ez a helyzet. A kibertérben minden egyszerre van jelen, elvi végtelen kiterjedésben, távolság nélkül, az állandó mostban. Mielőtt valaki kérdezné, nem, ez nem filozófia, hanem létező technológia.

 A Dolgok Internete az a folyamatosan bővülő hálózat, amelyben a fizikai tárgyak hozzá kapcsolódnak az internethez, és azon keresztül egymáshoz.

 Úgy kell ezt elképzelni, hogy adatáramlás jön létre a számítógépek, az okoseszközök között, de akár az olyan tárgyak között is, mint egy táska, autó, doboz, narancs, gyógyszer, majdnem akármi. A vonalkód vagy a lopásgátló az áruházban a legegyszerűbb példák erre.

 A Dolgok Internetében összekapcsolódik a digitális világ a fizikai világgal, és ami létrejön, azt úgy nevezzük, hogy „kiberfizikai rendszer”.

 Az IoT terjedése elképesztő távlatokat nyit meg. Önmagában, bármilyen további fejlesztés, további technológia nélkül, szédítő lehetőségeket hoz az egészségügybe.

 A bűnözés teljes területe változásra kényszerülne, ugyanis bizonyos bűncselekményeket nem lehet többé elkövetni, vagy bár elkövethetőek, nem lehet megúszni azokat. A történelem folyamán mindig újabb és újabb bűncselekmény-típusok jelentek meg, miközben a régiek nem fogyatkoztak. Ez most már nem igaz.

 Az IoT arra jó, hogy összekapcsolja a digitális világot a fizikai világgal, cégeket, szervezeteket, hivatalokat, munkaállomásokat, országokat, ami által magasabb dimenzióba lép a monitorozás, az optimalizáció, a munkamegosztás, a koordináció és a környezetünk kontrollja.

 A negyedik ipari forradalom

 A negyedik ipari forradalom már elkezdődött. Két nagy korszaka lesz: az első körülbelül 2030-ig tart majd, a második 2045-ig, és azután érkezik az ötödik ipari forradalom.

 E korszakokban a cikksorozatban kitárgyalt technológiák beszivárognak a társadalomba, elterjednek, és szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatják a világot.

 Hozzá kell szoknunk, hogy a technológiai fejlődés folyamatosan elavulttá tesz mindent körülöttünk – és bennünk. A fejlődés jó, szükségszerű, ami arra kényszerít minket, hogy az életstratégiánkat is folyamatosan fejlesszük. Ez néha kellemetlen lehet, ám végül a megnövekedett lehetőségek miatt meg fogja érni.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

2. rész

Az előző rész tartalmából

 A cikksorozat 1. részében áttekintettük a következőket:

 • A technológiától azt várjuk el, hogy fejlődjön, és ha valahol nincs előrelépés, attól összezavarodunk.

• A fejlődést szokás összetéveszteni a növekedéssel, így például a gazdaság növekedésével, ami a mérleg másik serpenyőjében helyrehozhatatlan környezeti károkat okoz. A fejlődés nem növekedés, hanem a hatékonyság javulása.

• Az önvezető autó azért jó, mert rendkívül magas szinten optimalizálja az üzemanyagfogyasztást, felszámolja a baleseteket és a közlekedési dugókat. Fontos tudni, hogy ez a technológia célja, amit akkor fog elérni, amikor eljut egy igen magas szintre, úgy harminc év múlva.

• Az 5G azért jó, mert új szintre emeli az ipar hatékonyságát.

• Az új építészet azért jó, mert nagyságrendekkel gyorsítja az építkezést, jelentős mértékben növeli a gazdaságosságot, és kiiktatja a baleseteket.

 Eddig jutottunk el az 1. részben, most menjünk tovább, vegyük górcső alá a további technológiákat, és vizsgáljuk meg, melyik miért jó nekünk.

 A mottónk marad: A közhely az, amin nem szoktunk elgondolkodni. Tegyünk most kivételt. 

Mire jó a VR?

A VR a Virtual Reality, a Virtuális Valóság elterjedt rövidítése.

A VR attól VR, hogy becsapja az érzékszerveinket. Jelenleg a szemet és a fület, a jövőben az orrot, a tapintásérzékeinket és a nyelvünket, pontosan ebben a sorrendben.

A VR átvisz egy másik valóságba, amely 3 dimenziós, amit nem nézünk, mint például egy monitort, hanem ott van körülöttünk, és azt érezzük, mintha ebben a másik, programozott valóságban mozognánk és cselekednénk.

A technológiát jelenleg szimulátorként használják, oktatási célokra, és videojátékoknál, az élmény fokozására. A Matrixban az emberiség a tökéletes VR-ban élt. 

Könnyű látni a technológia hátulütőjét, azt, hogy emberek egész életüket benne élhetik le, vagy konkrét személyeket tehetnek tönkre azáltal, hogy a körülmények miatt a virtuális élményt tényleges valóságnak hiszik, és abba a tévedésbe esnek, hogy az, amit tapasztaltak, az életükben történt meg.

Amire a VR kiváló eszköz lesz az oktatás és a szórakozás fejlesztésén túl, az a modellezés. Képesek leszünk arra, hogy lemodellezzünk teljesen valósághű szituációkat, amelyek az önismeret javítására és pszichoterápiára használhatók, továbbá belenézhetünk a jövőbe, és láthatjuk, hová vezetnek a döntéseink, hová vezetnek a társadalmi vagy környezeti változások.

Mire jó a 3D nyomtatás?

„A 3D nyomtató olyan berendezés, amely 3 dimenziós tárgyakat tud nyomtatni digitális modellek alapján. A 3D printer rétegek nyomtatásával készít tárgyakat, ezzel szemben a hagyományos gyártástechnológia az anyagból távolítja el a felesleget.

A nyomtatás előnye, hogy lényegesen kevesebb nyersanyagot igényel, jóval alacsonyabb a környezeti terhelés, a gyártósorok kevesebb géptípussal működnek, a tervezőasztalról rövidebb idő alatt jut el valami a tömeggyártásig, alacsonyabb fejlesztési költségek mellett, tetszőleges precizitás érhető el, és olyan tárgyak is elkészíthetők, melyek más módszerrel nem. Hátránya, hogy a tömeggyártásban ma még lassabb, mint a hagyományos gyártástechnológia, azonban évről évre egyre gyorsul, és idővel be fogja előzni azt.”

Az idézet a Válság vagy forradalom című könyvemből van, a negyedik ipari forradalom második technológiai hullámát bemutató fejezet része.

Ha az a kérdés, hogy a technológiával mi nyomtatható ki elvileg, akkor a válasz erre a kérdésre az, hogy – bármi. Elvben bármi. Tetszőleges precizitással, tetszőleges anyag összetétellel.

Kinyomtatható egy teljesen élethű emberi test nanomérettartományban, és elvben kinyomtatható egy mesterséges égitest is. Ezek ma még valóban sci-fi kategóriák, de a potenciál jelen van.

A 3D nyomtatás technológiája arra jó, hogy szerveket hozzon létre azok számára, akiknek implantációra van szükségük, várólista nélkül, azonnal, méghozzá természetes (nem mű. nem mesterséges) szerveket, genetikailag optimalizálva, a kilökődés esélye nélkül; professzionális, nagyipari szintű, egyéni, testre szabott tárgyakat állítson elő; mikrohibák nélküli, tökéletesen homogén nyersanyagot, alkatrészt, vagy berendezést állítson elő; és igen nagy mértékben lecsökkentse az ipar környezeti terhelését.

Mire jó a nanotechnológia?

Ez megint egy olyan terület, ahol könnyen meglódul az ember fantáziája, és vad csapongásba kezd. Valóban, a terület potenciálja okot ad erre, mi azonban maradjunk meg a realitás talaján.

A nano mérettartomány egy másik univerzum. Itt a természeti törvények gyakorta másképpen működnek, mint ahogyan azt megszoktuk. A nano a milliméter egymilliomod részének mérettartománya, a fizika és a kémia határterülete. A nanotechnológia fejlődése jelentős áttöréseket hozott az elektronikában, az informatikában, az energetikában, az orvostudományban és az anyagtudományban.

A nanotechnológia az új, különleges tulajdonságokkal rendelkező anyagok kifejlesztésével az ipar egészét forradalmasítja, a legnagyobb előrelépést azonban a gyógyítás terén éri majd el.

A nanorobotok képesek dolgozni egyetlen sejten belül, ott belenyúlni bármelyik sejtszervbe, vagy hatóanyagot odavinni, képesek a hajszálerekben tevékenykedni, azokat átvágni, összeforrasztani, idegeket megváltoztatni, a test legapróbb részeiben bontani és építeni.

Melanoma, tüdő-, mell- és méhnyakrák esetében az állatkísérletek sikeresen zárultak. 

A nanotechnológia arra jó, hogy örökre száműzze az olyan betegségeket, mint amilyen például a rák, és felgyorsítsa az űripar térhódítását.

Mire jó az AR?

Az AR az Augmented Reality, a Kiterjesztett Valóság rövidítése.

Míg a VR egy másik, programozott valóságot hoz létre, az AR a létező valóságot egészíti ki programozott elemekkel.

Például amikor a GPS az autó szélvédőjén jeleníti meg az út részének látszó irányjelző nyilakat, az AR. Nem takarja el, nem váltja ki a fizikai valóságot, hanem az érzékek számára abba helyez bele valamilyen plusz elemet. 

Másik példa: egy mobilapplikáción át nézve úgy tűnik, mintha lenne valamilyen lény a parkban, amit csak a telefon képernyőjén keresztül látunk, de a saját szemünkkel nincs ott.

Az okos szemüveg olyan elemekkel egészíti ki a valóságot, amely további információkat ad nekünk. Feltesszük a szemüveget, és mindig tudjuk, hol járunk, milyen utcában, melyik autópályán, a bolt, amire ránézünk, nyitva van-e, ha igen, meddig, mit lehet bent vásárolni, és így tovább. 

Az okos szemüveg jó arra is, hogy segítsen értelmezni egy berendezés alkatrészeit, a monitoron megjelenő hibaüzeneteket, segít egy műszer használatában, karbantartásban, szerelésben, javításban.

Arra is jó, hogy az általunk nem ismert nyelven írt feliratokat az anyanyelvünkön jelenítse meg. Így folyékonyan tudunk olyasmi akár egyszerre több tucat nyelven, úgy váltva a nyelvek között, hogy észre sem vesszük.

Az AR arra jó, hogy mozgassa és élővé tegye a tudást. Ez megkönnyíti az életünket, sok esetben pedig megmenti. Egy másik felhasználási lehetőség már a VR felé közelít: ilyenkor az okos szemüveg vagy az okosabbak a valóság egy részét lecseréli, például a betonrengeteg helyett erdőt mutat nekünk, vagy a épp fordítva.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

1. rész

Hogy mondta, kérem?

Hogy mi? A fejlődés? Mire jó a fejlődés?

Ez egy olyan kérdés, amit nem szoktunk feltenni. A technológiának az a dolga, hogy fejlődjön. Ezt várjuk el tőle. Csalódottak és zavarodottak vagyunk, ha egy területen nincs előrelépés.

Mindösszesen 5 év a technológiában egy egész korszak. Az a számítógépes hardver, ami öt éve még igen fejlettnek számított, az ára az egekben volt, ma már olyan hétköznapi, és fillérekért elérhető. Öt évvel ezelőtt az elektromos autókat észrevettük, mert annyira különlegesek voltak, ma pedig alighanem van ilyen az ismeretségi körünkben, talán éppen nekünk. Öt éve a sci-fi határát súrolta a rendszeres űrutazás elképzelése, ma pedig a magánvállalatok űrhajói rendszeresen szállnak fel.

A technológia fejlődik, és a technológiának fejlődnie kell.

A közhely az, amin nem szoktunk elgondolkodni. Tegyünk most kivételt.

A fejlődés mindig jó?

Erre a kérdésre mindenki nagyon gyorsan rávágja, hogy persze, természetesen. Egyéni, személyes fejlődés, közösségi, társadalmi fejlődés, tudományos, technológiai fejlődés magától értetődően mindig jó. Politikai és gazdasági fejlődés szintén minden esetben jó.

A trükk azonban ott van, hogy mit nevezünk fejlődésnek. A hatékonyságot – vagy a növekedést?

A „fenntartható fejlődés” szlogenné vált. Az ENSZ, a kormányok, a multivállalatok rengetegszer említik. Az átlagember gyakran találkozik vele, és úgy tekint rá, mint ami kívánatos, ami fontos és értékes.

Ha beleássuk magunkat a kifejezés hátterébe, akkor rájövünk, hogy nem fejlődésről van szó. Az, amit úgy nevezünk, hogy „fenntartható fejlődés”, valójában „fenntartható gazdasági növekedés”.

Ha nem korlátozzuk a gazdaság növekedését, abba belepusztul a világ. Akkor az összes fát kivágják, az összes talpalatnyi helyet beépítik, az utolsó csepp olajat kibányásszák, az állattenyésztés miatt felszámolják a biológiai sokféleséget, tönkreteszik a talajt, és így tovább.

Ez nem fejlődés, hanem növekedés.

Egy erdő kiirtása, hogy a faanyagot nagy haszonnal értékesítsék és a helyére hipermarketet, parkolót és lakótelepet építsenek, a gazdaság növekedése. Ez nem fejlődés, hanem növekedés, a következmények pedig beláthatatlanok.

A „fenntartható fejlődés” valóban fontos, mert a jövő érdekében korlátozza a gazdaság növekedését, de tudnunk kell, hogy a növekedés nem fejlődés.

Fejlődés akkor történik, amikor valami hatékonyabbá válik.

Térjünk vissza a technológiai fejlődésre. A technológia egyre hatékonyabbá válik. Ez minden esetben jó? Tekintsünk el a fegyverektől, és ezt a területet kihagyva, tegyük fel a kérdést: a technológiai fejlődés mindig jó? Hogy választ kapjunk a kérdésünkre, vizsgáljuk meg ezeket az új technológiákat egyesével!

Mire jó az önvezető autó?

Az önvezető autó olyan jármű, amelynek súlya mondjuk 1 tonna, elfér benne négy felnőtt személy, nyolcvan kilogramm teher, és emberi beavatkozás nélkül elviszi az utasokat és a csomagokat Budapestről Nyíregyházára.

Ha csak egy kicsit belegondolunk ebbe, érezzük, hogy ez igen komoly dolog. Micsoda tudás kell hozzá!

Fel kell fedezni a gépi érzékelést, azt fejleszteni kell, rengeteg számítást kell végezni, rengeteg adatot kell eltárolni, és így tovább, tehát könnyű belátni, hogy óriási tudást igényel létrehozni az önvezető autót.

De mégis, mi az értelme? Mi a haszna? Honnan ered az eszme, ami a kutatásokat elindította, ami miatt átformálják az ipart, a közlekedést?

Az lenne az értelme, hogy olyanok is közlekedhessenek autóval, akik nem tudnak vezetni? Vagy akik nem akarnak megtanulni vezetni? Vagy nem szeretnek? Ennek így nem sok értelme van, lássuk be. Akkor tehát mi az ok? Mire jó ez az egész?

Az önvezető autó értelme akkor látható, ha nem a jelenlegi fejlettségét nézzük, hanem a benne rejlő potenciált.

A technológia elvezethet oda, hogy az üzemanyagfelhasználás az optimális vezetés miatt a jelenlegi töredéke lesz, a balesetek megszűnnek és eltűnnek a forgalmi dugók. Ez még odébb van, de ez az önvezető autó értelme, minden további hatás csupán hab a tortán, ahogyan mondani szokás.

Mire jó az 5G?

Az 5G a Fifth Generation Mobile Communication Technology, azaz az 5. generációs mobilinternet rövidítése.

Azok, akik nem ipari célokra használják az internetet, a generációváltásokat a sávszélesség növekedésében, a letöltések és feltöltések gyorsulásában veszik észre.

Emlékszem rá, hogy tizenöt évvel ezelőtt egy adott méretű adatcsomag letöltése fél napot igényelt, és ma ugyanaz a csomag csupán másodperceket. És itt 4G-ről beszélek, nem 5G-ről.

Feltehetjük a kérdést, hogy ha most már olyan gyors lesz a net, hogy 12 másodperc helyett 0,1 másodpercbe telik majd a letöltés, akkor mi van? A nem ipari felhasználók számára ennek semmi értelme nincs. Akkor tehát minek?

Az 5G értelme az, hogy ez az ipar digitális infrastruktúrájának a része.

Az M2M (machine to machine, azaz gépek közötti) és a gép-ember kommunikációhoz szükség van az 5G sebességére. Az önvezető autónak, az autonom drónnak (stb.) szintén szüksége van rá.

A robotoknak, az autonóm gyártósoroknak, az ember kiiktatásának a folyamatokból, vagy akár a gépek és járművek nagy távolságról történő vezérlésének alapfeltétele.

De az 5G sem elég mindenre, Kínában már a 6G-t tesztelik, ami 8 ezerszer gyorsabb nála.

Mire jó az új építészet?

Egyáltalán mi a baj a régivel?

Az építészet alapelvei nem változtak az ókor óta. Az alapvető technológiák sem változtak, bár sokkal hatékonyabbak lettek. Az új építészet olyan valami lenne, ami az alapelvek és a technológiák terén is valami újat hoz.

Az építészet a kultúra fontos része. Az építőipar egy ország gazdaságának egyik kulcságazata.

A különféle optimalizációs módszerek több tíz százalékkal képesek emelni a hatékonyságát, csökkenteni az anyagigényt és a munkaórákat. Ez a jelenség jól mutatja, hogy milyen potenciál rejlik még a területen.

Az új építészethez új építőanyagok, új gépek, berendezések és új építészeti megoldások szükségesek.

A jövő építészete sokkal kevesebb nyersanyagot használ majd, az élőmunkát drasztikusan lecsökkenti, illetve teljesen kivonja bizonyos folyamatokból.

Az épületeket a helyszínen kinyomtatják, vagy kiöntik, vagy drónokkal, robotokkal felépítik, vagy plasztikus, könnyen formázható anyagokból minimális energia felhasználásával kialakítják, és csak végső formájában, végső helyén szilárdítják meg.

Úgy kell ezt elképzelni, mint az acélt, amit hasonlóképpen lehet formázni, mint az agyagot, és csak azután szilárdul meg, miután elkészült a lakóház vagy gyáregység tartóváza, vagy az acélnál keményebb polimert, amit permetként szórnak ki, majd merev, tartós, nagy tartószilárdságú födém lesz belőle.

Mire jó ez a fejlődés? A hagyományos építészettel csináltuk végig a történelmet, és igen jól vizsgázott. Ez így igaz. Az új építészet arra jó, hogy az épületek sokkal rövidebb idő alatt készüljenek el, sokkal kevesebb anyagból, sokkal olcsóbban és balesetek nélkül. 

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

A szakmai képzés elavult?

A Válság vagy forradalomban a következőket írtam a Nanodegree fejezetben:

„A villanyszerelő, a kőműves, az informatikus, az orvos svájci bicska. Mindegyik szakma nagyon sokrétű, a képzések általános feladatokra készítenek fel, de a tényleges munkavégzés sokkal szűkebb ennél.

 A villanyszerelő ért körülbelül két tucat területhez a villámvédelemtől a világítási berendezések szerelésén át az ellenőrző mérésekig. A kőműves a betonozástól az állványozáson át a térburkolatok készítéséig sokféle munkát képes elvégezni. Az informatikus tanul elektronikát, alapvető szereléseket, IT-védelmet, programozási alapokat (stb.). Az orvos ért a törések ellátásához, alapszintű diagnózisok felállításához, röntgen-felvételek, vizsgálati eredmények értelmezéséhez, boncoláshoz (stb.). A valóságban ezek mindegyike specializált útvonalak, a szakemberek az esetek nagyon nagy többségében egy-egy területre állnak rá, és nem egyfajta ezermesterként tevékenykednek, akiket bedobnak egy szituációba, hogy ott minden feladatot megoldjanak.”

Az a fajta szakmai képzés, melynek során egy adott szakterület (nagyjából) teljes spektrumára tanítják a diákokat, mostanra elavult. Az ok mindössze annyi, hogy a technológia rohamos fejlődése elkezdte olyan sebességgel átalakítani az ipar igényeit, amellyel ez a fajta oktatási megközelítés nem képes lépést tartani.

A hagyományos szakképzés svájci bicskát hozott létre, amely sok mindenre jó valamennyire – a moduláris oktatás célszerszámot hoz létre, ami egyvalamire tökéletes, és másra nem jó.

Az ipar változó igényei egyfelől nem hagynak elegendő időt a sokoldalúságra, másfelől maga a specializált terület is változik, amivel lépést tartani külön kihívás.

A moduláris oktatás arra hivatott, hogy lekövesse a fejlődést és kiszolgálja az igényeket.

Mi az a nanodegree?

A moduláris oktatással kapcsolatban egyre gyakrabban találkozunk a „nanodegree” fogalmával.

2014 júniusában a Udacity és az AT&T bejelentette a „Nanodegree programot”, melynek célja az AT&T-hez jelentkezők előképzése volt. Az elnevezés annyira frappáns lett, hogy önálló életre kelt, és elkezdték más területeken is a „nanodegree” szót használni a képzési modulokra.

A szószerinti fordítás a „törpefokozat” lenne, a tartalom lefordítása pedig a „modul”. 

Hogyan oktatnak egy modult?

A modulokat úgy kell elképzelni, mint egy-egy szakma specializált részterületét, vagyis a diákokat nem szakmákra képzik ki, hanem egy-egy konkrét munkakör betöltésére.

Tehát valaki nem informatikus lesz, hanem például IT biztonsági szakember, aki ehhez az egy területhez ért, erre lett felkészítve, ehhez vannak meg a mentális, szellemi alapjai. Az „IT biztonság” modul elsajátítása során teljeskörű képzést kap a fenyegetések és védekezési lehetőségek elméleti hátteréről, technológiákról, lehetőségekről, valamint a folyamatos önképzés módszereiről és forrásairól, mellyel biztosítani tudja, hogy mint szakértő, a tudása mindig naprakész legyen.

Egy képzési modul lényege, hogy rendkívül specializált, és rövid idő alatt elsajátítható. A rövid idő azt jelenti, hogy egyetlen nap, vagy néhány nap, néhány hét, 1-2 hónap, attól függően, hogy a pozíció működtetése mit vár el.

Például a 3D nyomtató ipari használatát oktató modul elsajátítható mintegy 30 óra alatt, amiben benne van a tudományos-technológiai háttér ismerete, a gép felépítése, biztonságos használata, lehetőségei, korlátai, kalibrálása, karbantartása, alapvető nyomtatás procedúrák. Ez egyetlen képzési modul anyaga.

Egy másik modul lenne a 3D nyomtató bevizsgálása, szerelése, ami mondjuk 50 óra alatt tanulható meg.

Az elsajátításával kapnánk egy posztra helyezhető, szakképzett embert, aki ért a 3D nyomtató használatához, egy másikat, aki ért a szereléshez, de egyazon személy mindkettőt elsajátíthatja.

Hogyan készül egy képzési modul?

Ha megértjük, hogy a modul nem felületes képzést jelent, amely egy leegyszerűsített tudásanyagra támaszkodik, hanem egy rendkívül fókuszált, célirányos, a gyakorlatba azonnal átültethető tudást, mellyel azonnal el lehet látni egy konkrét munkakört magas színvonalon, elkezdjük belátni, hogy a moduláris oktatáshoz komoly felkészülés szükséges.

Ahhoz, hogy kifejlesszük egy képzési modul tananyagát, pontosan meg kell határoznunk, hogy az adott munkakör milyen felelősséggel, milyen rendszeres és milyen esetenkénti feladatokkal jár, hogyan kapcsolódik más munkakörökhöz, a munkavégzésnek milyen tárgyi feltételei vannak, valamint hogyan lehet naprakészen tartani a tudást.

Miután mindezekkel elkészültünk, szakemberek bevonásával fel kell építenünk a képzés menetét, az elméleti és gyakorlati feladatokat, a rutin elsajátításának lépéseit.

Végül biztosítanunk kell az elméleti és gyakorlati képzés feltételeit.

Végtelen számú modul lehetséges. Egy-egy modulnak előfeltétele lehet egy vagy több modul megelőző elsajátítása.

Egyes tananyagok elsajátíthatók online, mások nem vagy nem egészében.

A moduláris oktatás jogi helyzete 

A munkakörök egy része hagyományosan úgy tölthető be, ha a jelentkező rendelkezik az ehhez szükséges végzettségekkel. Ilyen például a mentőorvosi állás vagy a pilóta állása. Teljesen elképzelhetetlen, hogy az ilyen és ehhez hasonló munkakörökben olyan valaki dolgozzon, akinek ehhez nincs meg a hivatalos képzése.

A második világháborúban megtörtént, hogy előképzettség nélkül tettek embereket egészségügyi területekre, vagy ültettek pilótafülkébe, mindössze néhány órás kiképzéssel. A legtöbben rengeteg szakmai hibát követtek el, nagyon kevesen azonban megállták a helyüket, olyan fokú volt a rátermettségük, és a szerencse is melléjük szegődött.

Természetesen a háború nem a társadalom normál működése, és előállhat olyan fokú szakemberhiány vagy egyáltalán emberhiány, ami átírja a szokásokat, vagy a törvényeket. Magától értetődően békeidőben nincs okunk eltekinteni azoktól a hagyományoktól, amelyek hasznosak a számunkra.

Kevésbé érzékeny munkakörökben törvényi előírások határozzák meg, hogy megfelelő hivatalos papírok nélkül is ellátható-e egy adott munkakör. Például csak az lehet könyvelő, akinek megvan az ehhez szükséges végzettsége, még akkor is, ha egyébként elképzelhető, hogy valaki, akit szenvedélyesen érdekel a szakterület, végzettség nélkül is jó munkát végeznek. 

Megint másféle munkakörökben, jellemzően az üzleti szférában, a végzettség hiánya nem biztos, hogy kizáró ok.

Például egy jól fizetett IT szakember lehet olyan valaki, akinek végzettsége nincs, de van gyakorlata, vannak referenciái, és a szakmai teszteken bármilyen diplomás szakértőt lenyűgöz a képességeivel.

Elon Musk azt mondta, hogy őt egyáltalán nem érdekli a végzettség. Ő különleges tehetségeket keres, akiknek talán oly annyira renitensek, hogy nem képesek elviselni a hagyományos oktatás kereteit, de ettől függetlenül óriási potenciál van bennük. Persze, abban is biztosak lehetünk, hogy Elon Musk bizonyos pozíciókba hagyományos végzettségekkel rendelkező embereket vesz fel, mint például ügyvédek, üzemorvosok, és így tovább.

A moduláris oktatás helyzete egészen addig nagyon egyszerű, amíg a képzéseken a magunk örömére veszünk részt, vagy olyan állásra pályázunk, ahol a hivatalos végzettség nem előfeltétel.

Onnantól fogva, hogy a munkakör betöltéséhez a munkáltató vagy a törvény az állam által elfogadott végzettséget vár el, a moduláris képzést kizárólag akkreditált hivatal vagy vállalkozás végezheti, ilyen vizsgáztathat, vagy ilyen érvényesítheti a vizsgát.

Ez a helyzet is arra mutat rá, hogy a technológia fejlődésének sebességéhez képest mindenki alaposan le van maradva. A jogalkotás az egyike azon területeknek, amelyek számára nehézséget okoz lépést tartani. 

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

ahol jönnek a robotok és ahol nem jönnek

Találgatni nehéz, és általában felesleges időtöltés. Ahelyett, hogy elengednénk a fantáziánkat, majd sikeresen magunkra hoznánk a frászt, inkább értsük meg az elveket, alakítsunk ki rendszer szemléletet, hogy átlássuk a helyzetet.

Azok a bonyolult, nagy precizitást igénylő tevékenységek, amelyek térben behatárolhatók, automatizálhatók. Azok a sokkal kevésbé bonyolult, sokkal kevesebb tudással hatékonyan végezhető tevékenységek, amelyek térben nem behatárolhatók, nem, vagy nagyon nehezen automatizálhatók.

Egy kórházban a sebésznek van a legnagyobb egészségügyi szakértelme, és az ápolónak a legkisebb. Ezek ellenére a sebész sokkal előbb lesz automatizálva, mint az ápoló, mert a műtét helyhez kötött, az ápolás nem. Kicsit leegyszerűsítve: a sebész a műtőben dolgozik, a nővér a kórház egész területén.

Azok a munkafolyamatok, amelyek kiszámíthatóak, előrejelezhetőek, könnyen tervezhetőek, a már elérhető technológiákkal automatizálhatók.

Ezzel szemben a kiszámíthatatlan, nem előrejelezhető, nehezen tervezhető, esetleg személyes jelenlétet, érzelmeket, egyéniséget igénylő munkák csak nehezen, vagy egyáltalán nem automatizálhatók.

A művészet az a terület, ahol a robotok jönnek – de nem jutnak messzire.

Dr. Aki Ross

Emlékszik valaki dr. Aki Rossra? A 2000-es évek elején valóságos kultusza volt, bizonyos körökben az ember lépten-nyomon beleütközött a képeibe.

Ő volt egy 2001-ben bemutatott animációs film főszereplője. A Final Fantasy: A harc szelleme olyan realisztikus animációval készült, olyan precíz arcmimikát, mozgást vonultatott fel, amit előtte nem láttunk. A szemrevaló főszereplőnő köré kisebb kultusz épült, a rajongótábora tekintélyes méreteket öltött, A hölgy valóságos szexszimbólum lett. Férfiak tömegei szerettek bele, és számolatlanul kapta a szerelmes leveleket.

Igen, egy animációs film animált szereplője!

Egy bizonyos határig ez olyan jópofa volt, menő, modern, vicces, de egy ponton túl inkább kiábrándító. Hiszen Aki Ross nem létezik, nem egy hölgy, hanem csak egy „rajz”, amit egy férfi talált ki és valósított meg pixelekből.

A Final Fantasy: A harc szelleme és dr. Aki Ross példája jól mutatja, hogy a művi mennyire izgalmas lehet, de nem helyettesítheti az embereket.

A 2007-es L’ecsó (Ratatouille) című animációs komédiához még bakiparádé is készült, mintha annak állatszereplői valóságosak lennének, mintha tényleg leforgatták volna a filmet operatőrökkel, létező helyszínekkel.

Az animáció már ma is egészen megtévesztően valóságos lehet. Ezek ellenére csak ritkán készülnek ilyen jellegű filmek, és nem csak a technológiai nehézségek miatt, hanem azért is, mert az animációban éppen az adja a szabadságot, hogy eltávolodik a realitástól, és a túlzások nemcsak elfogadottak, de egyben el is vártak.

A jövőben az animáció lehetőségei még messzebbre jutnak majd, és gyorsan, egyszerűen hozhatók létre filmekben vagy akár videojátékokban a száz százalékosan valósághű alkotások. Ez vajon azt jelenti majd, hogy innentől fogva soha többé nem készülnek filmek hagyományos módon, és nem lesz többé szükség színészekre?

Vagy csupán egy új irányzat lesz, ami megfér a konvencionális mellett, és ennyi?

A művész, aki nincs

Gyakran találkozom azzal a vélekedéssel, hogy a robotok és a mesterséges intelligencia azért nem fog soha behatolni a művészet területére, mert az emberi személyiség és kreativitás megismételhetetlen, és utánozhatatlan.

Ez nem így van. Bár csodálattal szemlélhetjük a természetet, az embert, a személyiséget, a kreativitást, a csodálaton túl a megfigyeléseink természeti törvényekre mutatnak rá, mintákat találunk, ismétlődéseket, rendszert, tényezőket.

Idővel lesz annyi tudás az emberi személyiségről és a kreatív gondolkodásról, hogy azokat le tudjuk írni a matematika nyelvén, és ha eddig eljutunk, akkor innentől fogva az AI képes lesz ezekkel megbirkózni, következésképpen lehet bármilyen személyisége, és lehet rendkívül kreatív.

Tehát nem lesz többé az egyéniség, a jellem, a fantázia, az ötletesség emberi felségterület, mindez a robotok és az AI sajátjává válik.

Jönnek majd AI színészek, AI írók, AI rendezők, AI festők, AI szobrászok, AI zeneszerzők, AI énekesek, AI zenészek, és így tovább.

Mi változik ettől?

Egy AI rendező csak egy újabb rendező, ami nem teszi feleslegessé az embereket a rendezői pályán.

Egy AI festő csak egy újabb festő. Miért tenné feleslegessé a festőművészeket?

A robotok és az AI meg fognak jelenni a művészetben, lesznek követőik, tisztelőik, rajongóik, és érdekességként megtalálják majd a helyüket. Ez még messze van, de eljön ez az idő.

Az ember ettől még nem válik feleslegessé.

Ahol az ember felesleges

Amikor a történelemben megjelentek a gépek, az emberek elkezdték azt érezni, hogy feleslegesek, lecserélik őket, és nem fognak tudni megélni. A gépekre ellenségként tekintettek, az éhhalál szimbólumává váltak, és voltak idők, amikor ténylegesen tömegek élték meg úgy, hogy vagy a gép, vagy az ember, a kettő együtt nem létezhet.

És végül a gépek győztek.

Egyszerűen azért, mert jobbak voltak a munkásoknál.

Vegyük észre a lényeget, az okot, értsük meg az elvet, és alakítsunk ki rendszerszemléletet, hogy a helyén kezelhessük a jelenséget.

Az emberi lény nem képes versenyezni a géppel precizitásban. Nem képes versenyezni vele igénytelenségben, ellenállóképességben, monotinítás-tűrésben. Egyszóval: tömegtermelésben.

Az egyre fejlettebb gépek egyre több területről szorítják ki az embert. A gépek újabb és újabb generációi a korábbi, elavultnak tekintett modellek árát folyamatosan lefelé nyomják. Ami egykor vagyonokba került, az néhány generációváltással később fillérekért elérhetővé válik. Minden amellett szól, hogy az embert gépekkel váltsák ki valamennyi munkakörben, ahol a gép jobb.

A varrónők, akik tűvel és cérnával dolgoztak, nem lehettek vetélytársai a varrógépeknek.

Ma, amikor már varrórobotokat állítanak csatasorba Délkelet-Ázsiában, a varrógépes textilipari munkások nem tudnak mit kezdeni azzal a precizitással és sebességgel, melyekre ezek a robotok képesek. Azzal kalkulálnak, hogy egy évtizeden belül 60 millió állás szűnik meg az iparág robotizációja következtében.

Vegyük észre a lényeget: ez tömegtermelés, ahol egyforma termékeket gyártanak irdatlan mennyiségben. Az ember igényei, gondolatai, érzelmei, egyedisége itt hiba, gond, nyűg.

A gép kiváltja a kézi munkát, a robot kiváltja a gépet. Ez elkerülhetetlen.

Ahol az ember a helyén marad

Jelenleg szép számmal akadnak olyan munkakörök, ahol az embert nem lehet lecserélni. Az ápolástól a szerelésen át a nevelésig az embernek nincs konkurenciája.

A művészet és a tudomány területén még annyira sincs.

Ma még. De lesz.

A jövőben az fog történni, hogy az ember mindenhonnan kiszorul végleg, ahol az automata jobb nála, és bár konkurenciát kap, de marad a helyén minden más területen.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu