Az alapgondolat

A történelem hajnalától kezdve mindenki robotokat akart. Programozható, önálló akarattal nem rendelkező, zokszó nélkül parancsokat teljesítő, megbízható gépeket. Mivel a technológia nem tette lehetővé a robotok gyártását, az embereket tették azzá: neveléssel, ideológiákkal, manipulációval, kényszerrel.

Ma már vannak robotok, és van robotizáció. Ennek köszönhetően nincs rá szükség, hogy az emberekből továbbra is robotot gyártsanak, és mi végre lehetünk emberek.

Ahhoz, hogy megértsük a negyedik ipari forradalom által fémjelzett világot, és megtaláljuk a helyünket benne, első lépésként a fentebb kifejtett alapgondolatot kell átlátnunk, annak valamennyi aspektusában, és teljes mélységében.

Robotmunka

Folyamatosan dolgozni a földeken, folyamatosan dolgozni a gyárakban, folyamatosan harcolni a csatamezőn. Az egyéniség probléma, az érzelmek zavaró tényezők, a fáradság idegesítő, a fájdalom, a betegség és a sérülés veszteséget termel.

A monoton munkavégzés idegőrlő a számunkra. Ha mellette nagy pontosságot igényel, a hibák súlyos következményekkel járnak, a környezet, melyben dolgozni kell, veszélyes, a stressz fokozottan van jelen.

Minél több önállóságot, helyzetfelismerést, stratégiai és taktikai döntést igényel a munkavégzés, annál nagyobb problémát okoz embereket arra kényszeríteni, hogy ellássák ezeket a feladatokat, és jók legyenek benne. Valakit butává lehet verni, de okossá nem.

Az emberre kényszerített robotszerep egyes esetekben valamelyest működőképesnek bizonyult, más esetekben kevéssé vagy semennyire sem. Ahol változatos környezetben, sokrétű, kihívásokkal teli munkavégzésre volt szükség, ahol kreatívnak, elemzőnek kellett lenni, ahol szellemi munkát kellett végezni, ott a robottá nevelés nem juthatott érvényre.

Megjöttek az igazi robotok

Azzal, hogy megérkeztek a valódi robotok, az emberek elkezdtek kiszorulni azokból a munkakörökből, melyek robotoknak valók, és amelyeket eleve gépeknek találtak ki. Ez sokakat zavarba hoz, és katasztrófaként élik meg a történéseket, pedig sokkal inkább kiszabadulásnak, felszabadulásnak kellene értékelni a jelenséget, mert kétségtelenül erről van szó.

Az embert hosszú időn át nagyon komolyan kell presszionálni fizikailag és mentálisan ahhoz, hogy robot jellemzőket vegyen magára. Nem természetes a számunkra, hogy személytelen fizikai erőkifejtésből, egyéniségünket háttérbe szorító, végtelen sorozatban ismételt mozdulatokból, vagy olyan munkából éljünk, amely a fizetésért cserébe az egészségünket vagy az életünket veszi el.

Az automatizáció nem robotgeddon, nem ellenünk van, hanem értünk, mert ennek köszönhetően végre igazán emberek lehetünk. A személyiség, az egyediség, a kreativitás, a törődés, a sajátos ötletek értékké válnak a munkaerőpiacon.

Emberi felségterület –
összetett feladatok

A robot (automata) ott tudja kiváltani, és magasan felülmúlni az embert, ahol leszabályozott környezetben kell végezni ismétlődő tevékenységet, hosszú időn át, nagy pontossággal.

Egy betegápoló tevékenysége sokrétű. Szüntelenül mozgásban van, feladatokat lát el, problémákat old meg, melyek egy része szociális természetű. Munkaterülete egyik pontján rutinfeladatokat végez, majd átmegy egy másik pontjára, ahol elhárít egy vészhelyzetet, azután átmegy egy újabb pontjára, ahol megnyugtat valakit, és megy tovább, betegekkel kommunikál, kiszolgálja a rászorulókat és az orvosi személyzetet.

Egy villanyszerelő, aki építkezésen dolgozik, munkája során nagyon sokrétű tevékenységet lát el. Térben nagy területet jár be, emeletek között mozog, felmerülő problémákat kezel, elektromos berendezéseket telepít, falat fúr, falat vés, vezetékeket rögzít, földel, szigetel, vészhelyzeteket előz meg, villanyórát helyez fel és így tovább.

A két említett példában a robotoknak esélyük sincs hatékonyságban megközelíteni az embert.

A folyamatosan változó környezet, a sokféle feladat, a váratlan események túlságosan bonyolultak a robotoknak.

Emberi felségterület–
a kreativitás

Ma a legfejlettebb mesterséges intelligencia imitálja a gondolkodást, de gondolkodni még nem tud. Valószínűleg egyszer létezni fognak olyan matematikai entitások, melyek valódi gondolkodásra lesznek képesek. Jelenleg nem is látjuk még, hogy ez mikor fog bekövetkezni, ha egyébként lehetséges.

A történelem korai szakaszában a tömegtermelést kézzel végzett munkával oldották meg. Amikor megjelentek a gépek, úgy tűnt, ez a fajta munkavégzés elavulttá vált, mert a gépek sokkal jobb minőségben gyártottak sokkal többet ugyanabból, mint mi.

De egyedit a gép nem tud gyártani. A tökéletesen azonos, végtelen mennyiségben gyártott, bármilyen jó minőségű termékek között az egyediség különleges értékkel bír, és ez az a pont, ahol az embernek biztos helye van az automatizált világban.

Az Ipar 4.0 elhozza a kézművesség reneszánszát.

Egy kézzel készített egyedi ékszer, ruhadarab, használati tárgy, akár egy kézzel készített autó vagy épület a benne lévő egyediség, kreativitás, törődés miatt különlegessé, dedikálttá, névre szólóvá válik, és ez hordozza az értékét.

Az alkotóművészet bármilyen formája, bármilyen megjelenése még nagyon hosszú időn át kizárólagos felségterülete lesz az embernek. Eljön majd az idő, amikor a

szoftverek és a robotok belépnek erre a területre, de ez soha nem tesz feleslegessé minket.

 

Emberi felségterület –
a személyiség ereje

A szoftverek, a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság, a kiterjesztett valóság segítik a tanárok munkáját. Idővel a tudás átadását átvehetik a pedagógustól, bizonyos területeken részlegesen, más területeken teljesen. A nevelés nem adható át a robotoknak, a gyerek nem tud gépek között szocializálódni.

Egy személyi edző, akinek a puszta megjelenése igazolja a tudását, nem váltható ki egy robottal, vagy egy applikációval, mert hiányzik a jó példa, és mert a szakértő edző dolga nem merül ki abban, hogy megmondja a sportolónak, milyen gyakorlatot végezzen.

A pszichoterápiában a siker alapja a bizalom a páciens és a terapeuta között. Ehhez egy másik emberi lényre van szükség, annak megjelenésére, öltözködésére, viselkedésére, hangjára, mondandójára, metakommunikációjára, és egy robotból ezek mindegyike hiányzik.

Bármilyen olyan szakterület, ahol az ember személyes jelenléte elengedhetetlen, vagy elvárt, megmarad kizárólagos felségterületünknek.

Végezetül

A negyedik ipari forradalom legfontosabb vívmánya a széles körű automatizáció. Ez felszabadít minket az évezredes kényszerű robotlét alól. Nem azért vagyunk a világon, hogy egy gép munkáját végezzük alacsonyabb hatásfokon. Az a dolgunk, hogy azt tegyük, amire semmi más nem képes.

A változás kibillent a megszokottságból, ami zavarodottsággal, tanácstalansággal jár, és az ösztönös reakció erre az, hogy megpróbálunk visszatérni az ismert viszonyok közé, és lenyugodni. Ez gyakran hiba. Most minden kétséget kizáróan hiba.

Nem tudunk automatizált rendszerekkel versenyezni abban, amire kitalálták azokat, és az automatizált rendszerek nem tudnak velünk versenyezni abban, hogy emberiek legyenek.

Az Ipar 4.0 lehetőség, hogy megszabaduljunk mindazon tevékenységektől, amelyeket valójában soha nem akartunk csinálni.

 

 

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

“Jelentős létszámcsökkentés az Audi győri gyárában, ezernél több ember távozhat”.

“Az Audi vállalat Németországban 9.500 állást számol fel, és mellette 2.000 új munkahelyet hoz létre”.

Az ilyen jellegű hírek felbukkanása egyre rendszeresebbé vált az utóbbi időben, ami arra mutat rá, hogy az autóipar alapjaiban változik meg.

Az iparág jelenléte bármely ország számára jelentős tényező a GDP-ben, a német autógyártás egész Európában kiemelt szerepet tölt be. A minőség, a hatékonyság, a kereskedelmi eredmények a technológia fejlődése miatt egyre kevésbé járnak együtt a foglalkoztatottak számával, mindazonáltal az ágazat e tekintetben is jelentős tényező ma még.

Az Ipar 4.0 jelenléte az autóiparban egyre fejlettebb folyamat-optimalizálásban, egyre több munkafázis automatizálásában, a beszállítói kör zsugorodásában és átalakulásában nyilvánul meg.

A 3D nyomtatás csökkenti a szükséges gépek és a beszállítók számát. A Volkswagen olyan autógyárat tervez, amely a 3D nyomtatás köré épül. Az Audi a szerelőszalagokat gyártószigetekre cseréli, hogy tovább egyszerűsítse a működését.

Miközben az elektromos autók hatékonysága nő, a szigorodó környezetvédelmi előírások a dízelmotor technológiát a kihalás szélére sodorta. A trendek azt mutatják, hogy Európában 2020-ra közel felére esik vissza a dízelautó piaci részesedése a 2017-es állapothoz viszonyítva. Az elektromos autóban 60 %-kal kevesebb az alkatrész, mint a hagyományos modellekben, ami tovább tizedeli a beszállítói kör cégeit.

A jövőben az autóipar egésze rendkívül kevés számú ember részvételével fog működni, sokkal hatékonyabban, mint valaha. Ez még nem az elkövetkező tíz évben jön el, de egyértelműen ez az irány. A átalakulás a szemünk előtt megy végbe. Munkavállalói oldalon ez úgy jelenik meg, hogy a hagyományos autóipari szakmákban egyre kevésbé írnak ki pozíciókat, és egyre nagyobb az érdeklődés az informatikusok, a 3D nyomtató szakértők, a robot-szoftver fejlesztő mérnökök, és hasonló, tudásalapú szakterületeken jártas munkavállalók iránt.

Amikor a célok, a szándékok és a tőke egyetlen irányba mutat, akkor létrejön egy hullám, melyet trendnek neveznek. Még csupán a negyedik ipari forradalom hajnalán járunk, de a trend teljesen tisztán látható: bizonyos munkakörök végleg megszűnnek, bizonyos szakmák kihalnak, másféle szakértelmek jelentősége megnő, és olyan új szakterületek születnek, melyeknek még az elnevezése is problémát okoz.

Ha kihasználod a trend erejét, messzire jutsz. Ha nem használod ki, bánni fogod. Ha elé állsz, talán lesz valaki, aki elmorzsol érted egy könnycseppet.

Az, hogy számodra a negyedik ipari forradalom válság vagy inkább forradalom, attól függ, hogy élsz-e az új lehetőségekkel, vagy elszalasztod azokat.

 

 

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium idén októberben engedélyezte a Tesla működését Kínában. A vállalat számtalan különleges engedélyt, és jelentős kormányzati segítséget kapott, sok egyéb mellett

ez az első autógyár, amely száz százalékban külföldi tulajdonban maradt, kínai partner nélkül.

Mi húzódik meg a kínai kormány szokatlan nagylelkűsége mögött?

A Tesla egy jelentéktelen múlttal rendelkező, kicsi autógyár, amely mégis elképesztően erőteljes iparági befolyással bír. Pozícióját szemléletének és technológiai úttörő szerepének köszönheti. A Tesla autója egy “számítógép” köré épített jármű, szemben egy meglévő autóval, amit kompjuterizálnak. Szokatlan és egyszerű megoldásokat használnak, gazdaságosak, miközben példaértékűen innovatívak.

Ma már egyértelmű, hogy a jövő az elektromos autóé, a belső égésű motor el fog tűnni a világ útjairól. Ez a folyamat elkezdődött, a tervezésben az elektromos meghajtás szerepe domináns, a gyártásban növekvő, a kereskedelemben még nem számottevő, de a trend tisztán látható. El fog jönni az az év, amelyben több elektromos autót vesznek majd, mint hagyományos technológiával készültet, és egy napon a benzin- és dízelmotor a múzeumokba kerül. Mikor lesz ez? Ez a kérdés tartja lázban az iparágat.

A kínai kormány nagylelkűsége mögött az a szándék húzódik meg, hogy kiépítse jövőbeni piacvezető szerepét az új autóiparban, amely a szemünk előtt ölt testet. A Tesla fontos szerepet fog betölteni ebben.

A negyedik ipari forradalomban alapvető változások mennek végbe. A tanulási képesség, a rugalmasság, a változásra való hajlandóság a legnagyobb erények közé tartoznak. Ezek az erények gyakran értékesebbek, mint az infrastruktúra, a masszív jelenlét, az évszázados hagyományok. Mit ér két tucat tradicionális gyár egy olyan piacon, amely az új technológiák térhódítása miatt épp összeomlik?

Ne a hagyományaidat őrizd, hanem készülj a jövőre.

A hullám jön, nem lehet megállítani. Amikor ideér, a többség pánikba esik, elkezd kapkodni, Te pedig csak dolgozol nyugodtan, mert épp erre vártál, és sokakat meg fogsz előzni.

  

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Olyan világot élünk, amelyben a képzett és/vagy szorgalmas munkaerő elvándorol az országból a jobb fizetés reményében. A magyar KKV szektor vállalatai jellemzően belföldre dolgoznak, ritka, hogy egy cég a határon túl is értékesít. A munkaerő megtartása, és így a működőképesség megtartása érdekében a vállalkozások bérversenybe kényszerülnek náluk jóval tőkeerősebb, külföldi társaságokkal.

Ez a sajátosan magyar helyzet kiváló táptalaja a negyedik ipari forradalom technológiáinak térnyerésére. A folyamatoptimalizáció, valamint a munkafolyamatok mind nagyobb automatizálása azt eredményezi, hogy a cégek hatékonysága megnő, miközben nincs szükségük annyi emberre, mint addig volt. Ez lehetőséget ad arra, hogy a cégvezetők levegőhöz jussanak, és kihátráljanak a bérversenyből, ami felemészti a bevételük jelentős részét, az idegeikről nem is beszélve.

A magyar KKV cégek szivacsként fogják felszívni azokat a technológiákat, amelyek munkaerőt váltanak ki. A trend az egész világra jellemző, az indokok között akadnak ugyan eltérések, az eredmény ugyanaz: kevesebb emberrel lehet ugyanazokat az eredményeket elérni, mint korábban, ugyanannyi munkatárssal a cég fejlődhet, új piacok nyílnak meg előtte.

Az automatizáció nem minden területen vezethető be, nem minden munkafolyamat bízható rá szoftverekre, vagy sokoldalú, mégis egyre egyszerűbben kezelhető berendezésekre. Összességében azonban az várható, hogy a bérverseny kiválthatósága és a nemzetközi trendek miatt az elkövetkező néhány évben a magyar munkaerőpiacon jelentős változások mennek végbe, és ezek egyike a leépítési hullám lesz.

A munkavállaló lehetőségei

Volt egy előző rendszer Magyarországon, melyben azt mondogatták, hogy az alkalmazott becsülje meg magát, legyen alázatos, a főnöknek mindig igaza van. Akkoriban sok múlott a megfelelő viselkedésen, a karrierhez sokszor más nem is kellett, mint lojalitás, udvariasság, hajbókolás. Ez ma már nincs így.

Ma a lényeg a hasznosság. A szakértelem, a hatékonyság, a teljesítőképesség. Egy megalázott, összetört ember nem képes valódi teljesítményre. Természetesen vannak alapvető kvalitások, mint megbízhatóság, csapatszellem, önállóság, de a viselkedés nem az alfája és az omegája a karriernek.

A munkavállaló két út közül választhat, ha biztonságban akarja magát tudni a rohamosan változó munkaerőpiacon. Az egyik az extrém specializálódás, a másik az extrém sokoldalúság.

A kettő közül az első a nehezebben járhat út, több befektetést igényel, előrelátóbban kell szakterületet választani, ám messzebbre is vezethet. A második egyszerűbb, kivitelezhetőbb, és gyorsabban nyújt biztonságot. Lelkialkat és lehetőség kérdése, hogy kinek melyik a jobb választás.

Az extrém specializálódás

A munkaerőpiac arisztokratái, rocksztárok, filmsztárok. Ezek a visszatérő elnevezések, melyekkel azokat a kiváltságos helyzetben lévő szakértőket illetik, akikért jelentős vállalatok, akár egész iparágak versengenek.

A státusz elnyeréséhez különlegesen tehetségesnek, az adott szakterületen rendkívül felkészültnek kell lenni.

Az extrém specializálódáshoz létfontosságú előrelátóan megválasztani azt a témát, problémakört, szakirányt. amelyben elmélyedünk. A feleslegessé, túlhaladottá, elavulttá váló tudás értéktelen.

Az autóipari összeszerelés, a könyvelés, az általános nehézipari munkák lassan eltűnnek, ezekre nincs értelme specializálódni. Ellenben egy kiemelkedő szaktudással rendelkező profi a nanotechnológiában, a 3D nyomtatásban, az anyagtudományban, vagy akár a coachingban óriási lehetőségek előtt áll.

Az extrém sokoldalúság

Szabadúszók, digitális nomádok, projekt-munkások, moduláris munkavállalók. Egyre gyakrabban találkozunk majd ezekkel a szavakkal a közeljövőben.

A sokoldalúságban az adja a biztonságot, hogy a dolgozó olyan sok céghez és projekthez tud csatlakozni, hogy nem maradhat munka, és ezáltal bevétel nélkül.

A sokoldalúság nem azt jelenti, hogy valaki sorozatban végzi a különféle tanfolyamokat, iskolákat, és kötegnyi papírt halmoz fel a legkülönfélébb témákban, ismeretei pedig leginkább elméletiek, tantermiek, és ha ráteszik egy posztra, hirtelen azt sem tudja, mihez kezdjen.

Valójában számtalan gyakorlati jártasságról van itt szó, melyekre szükség van a negyedik ipari forradalom korában. Valaki, aki ért a grafikusi munkákhoz, az IT biztonsághoz, a tűzbiztonsághoz, a webprogramozáshoz, az egyszerűbb szoftveres zeneszerzéshez, és mindezek mellett személyi edző és pizzaszakács is, akkor függően az aktuális munkaerőpiaci helyzettől, az esetleges magánéleti problémáitól, céljaitól, az országtól, ahol éppen tartózkodik, van mihez nyúlnia.

Magától értetődően az a munkavállaló, aki húsz egyéb mellett grafikus is, messze nincs azon a szinten, mint az a grafikus, aki az extrém elmélyülést választotta, és nagymestere szakmájának. De tudása elegendő azokhoz a grafikusi munkákhoz, amelyekre a legtöbb vállalkozásnak szüksége van vagy lehet, és amik úgysem lennének képesek megfizetni egy sztárt.

Amatőrök kíméljenek

A profi az, akivel lehet tervezni.

A profi olyan valaki, aki egyfelől ért a szakmájához, másfelől rendelkezik annyi önismerettel, hogy tudja, mire képes és mire nem. Ha valamit elvállal, azt teljesíti. A cég, amiben vagy aminek dolgozik, kalkulálhat vele, mert kiszámítható a teljesítménye.

A profi megbízható a határidőkben, a mennyiségben és a minőségben.

Az amatőr kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, lehetetlen vele tervezni.

Elvállal valamit, és azután vagy ez lesz, vagy az. Az eredmény vagy jó lesz, vagy nem. Vagy elkészül határidőre, vagy nem. Amatőrrel dolgozni óriási idegfeszültséggel jár, és bármikor számítani lehet a veszteségre.

Lehetséges, hogy az amatőr kiváló képességekkel rendelkezik, talán nagyon tehetséges, talán mestere egy szakmának, de híján van az önismeretnek, és emiatt nem lehet vele tervezni. Megbízhatatlansága miatt a periférián reked.

Egy projektben, amiben száz ember dolgozik egyszerre, egyetlen amatőr képes olyan kárt okozni valaminek az elrontásával, vagy az általa vállalt feladat határidejének elcsúsztatásával, ami azt eredményezi, hogy a projektet nem lehet elvinni a befejezésig, az értékesítésig.

A munkaerőpiacnak profikra van szüksége. Ez nem függ attól, hogy valaki specializálódik vagy sokoldalúvá válik.

Végezetül

A jogi garanciák egyre nehezebben érvényesíthetők, a szakszervezetek befolyása egyre gyengébb, kiváltképp olyan munkavállalók esetében, akik az egész világon dolgoznak, ingáznak, online csatlakoznak projektekhez, vagy külföldre költöznek.

A biztonságot az adja, ha a munkavállaló értéket képvisel, tud váltani, nem kell elviselnie a megaláztatást, a kihasználást, a vállalkozások pedig szívesen bíznak rá feladatokat.

E cikkben írtak nem függnek a munkavállaló életkorától.

Állhat valaki pályaválasztás, továbbtanulás, átképzés előtt, kellemes vagy nehéz élethelyzetben, döntse el, hogy az extrém specializáció vagy az extrém sokoldalúság a járhatóbb út a számára, és legyen profi.

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu