Civilben mindenki amatőr fejvadász

Régóta mondogatják, hogy valójában mindenki értékesítő. Nemcsak termékeket és szolgáltatásokat értékesítünk, hanem ötleteket, gondolatokat, terveket, célokat, a családban, a barátoknak, a partnerünknek.

A sales kétségtelenül áthatja valamennyiünk életét, de a HR-re is igaz ugyanaz. A vérségi kapcsolatokat leszámítva, a HR ott van mindenben, amelyben emberek közösen csinálnak valamit.

Ha az érzelmeket figyelmen kívül hagyjuk, azt a kijelentést tehetjük, hogy a személyes kapcsolatainkban megtapasztalt konfliktusok jelentős részben visszavezethetők a jelöltek kiválasztása és tesztelése során elkövetett hibákra.

Pontatlanság a HR-ben

A cégvezetőnek szüksége van egy emberre maga mellé, aki folyékonyan beszél angolul, németül, oroszul, otthonosan mozog az angol, német és orosz üzleti etikettben, kiismeri magát az építőipari startupokban, megbízható, önálló, de egyben csapatjátékos is.

Elkezdődik a jelöltek válogatása, interjúztatása, majd születik egy döntés, és a kiválasztott munkába áll. A főnök nagyon elégedett, széles a mosolya, majd jönnek a bajok, és fél év után kénytelen megválni az új munkatárstól, mert nem vált be.

Jön a következő, a következő, a következő, a következő: mindenki olyan jónak tűnik elsőre, de senki nem húzza néhány hónapnál tovább. A cégvezető egyre csalódottabb, egyre elkeseredettebb kijelentéseket tesz, megtörik az emberiségbe vetett hite, gyakran kifakad, hogy már nincs egy normális munkaerő az országban.

A főnök problémái a pontatlanságból erednek. Mire is volt szüksége? Valakire, aki folyékonyan beszél angolul, németül, oroszul, otthonosan mozog az angol, német és orosz üzleti etikettben, kiismeri magát az építőipari startupokban, megbízható, önálló, de egyben csapatjátékos is. És mi alapján szűri a jelölteket? Szőke haj, dús keblek, ringó csípő, laza erkölcsök…

A cég valós igényei és a szűrés paraméterei között nincs átfedés, mert hol van a magas szintű angol nyelvtudás, az orosz üzleti etikettben való jártasság, a startupok ismerete, vagy a csapatjátékosi mentalitás? Na, jó, az utóbbi megvan, de a többi tényleg hiányzik.

Felelősség a fejvadász vállán

Magyarországon magas a foglalkoztatottság, de a kvalifikált munkavállaló kevés, ami nehéz kérdéseket vet fel, valamint fokozott felelősséget ró a fejvadászokra és a cégek személyzeti osztályára. Az oktatás hiányosságai a HR-nél csapódnak le. A fejvadász próbálja szétválogatni az üveget és a gyémántot, mind szakmai, mind emberi vonatkozásban, hogy megkímélje a cégeket a rossz tapasztalatoktól, meg a belső képzés (sőt belső nevelés!) nehézségeitől.

Bár a látszat mást mond, és egyéni tapasztalataink is gyakran kétségbe vonják, tény, hogy haladunk a tudásalapú társadalom felé. A tudásalapú társadalom egy új kezdet, új dimenzió, új életszakasza az emberiségnek, de az átmenet nehéz.

A HR-nek csatasorba kell állítania az Ipar 4.0 vívmányait annak érdekében, hogy megfeleljen a kor kihívásainak. Bele kell integrálnunk a megszokott napi rutinba a fejlett technológiákat, ami magával hoz egy másfajta gondolkodást és attitűdöt is.

A HR evolúciója

Magyarországon a szocialista érában a személyzetis nem volt fejvadász, nem volt HR szakember. Az akkori gazdasági környezet ezt nem is követelte meg. A rendszerváltás után gombamód szaporodtak a vállalkozások, és az örökség ment tovább: megérzésre, és mindenféle elavult kritériumok alapján döntöttek jelöltek között, és azután megették, amit főztek.

Amikor világossá vált, hogy a személyzeti témakör önálló szakterület, melyhez bizony érteni kell, megjelentek a fejvadászok, és a cégek kiszervezték a HR-t a profiknak.

Ez a korszak a végéhez ért, a nagyobb vállalatok már stratégiai ágazatként kezelik a HR-t, és elkezdték visszavenni a személyzeti ügyeket házon belülre. A szakma ezáltal nem tűnt el, nem hígult fel, a korábbi szakértőkből céges szamurájok lettek és lesznek.

A független fejvadász a jövőben különleges pozíciókba keres majd ritka specialistákat.

Az adatok és a HR

A tapasztalt mesterlövész mondja az újoncoknak: 1 milliméter tévedés a célzásnál 10 méter tévedés a célnál.

Visszautalnék a korábbi példára, amelyben a főnök céges szükségletei nem álltak összhangban a paraméterekkel, melyek alapján munkatársat keresett. A példa banális, a privát életben azonban gyakori, hogy amit tényleg szeretnénk, és ami alapján választunk, az két külön dolog.

Az adatalapú HR ott kezdődik, hogy a cég nagyon pontosan tudja, mit akar. Hangsúlyozom: nagyon pontosan. Mik azok a szakmai és emberi kvalitások, melyekre szükség van az adott pozíció betöltéséhez? Mik azok a szakmai és emberi hiányosságok, melyek kizáró okok? Komoly munka ezt mind végiggondolni, és megalapozott válaszokat adni, nem pedig hasraütésszerűen odaírni valamit a kérdések után.

Az adatok alapján a szakértő megtalálja majd azt a jelöltet, aki pontosan megfelel az elvárásoknak. Ha azonban a megadott elvárások nem pontosak, fontos paraméterek hiányoznak, értelmetlen igények kerülnek a listára, hiába lesz a jelölt száz százalékosan olyan, amilyet akart a cég, a hozzá fűzött reményeket nem váltja be.

Fals adatokból nem lehet csodát tenni.

Adatokra alapozva

Az Ipar 4.0 központi eleme az adat, illetve az a mindent átfogó törekvés, hogy a folyamatokat adatalapúvá tegyük. Hogyan tudja a fejvadász adatalapúvá tenni a munkáját?

Két kifejezés ötlik az ember eszébe: mesterséges intelligencia és big data. A mesterséges intelligencia üzemanyaga az adat, melyet a big data szolgáltat a számára.

Ha HR szempontból nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a big datát, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a tökéletes pontosságú felmérés tudománya.

A big data előtti korban nem volt mód lekérdezni a teljes célcsoportot, annyit tehettünk, hogy különféle szempontok alapján úgynevezett reprezentatív mintát vettünk belőle, és a kiválasztott személyektől kapott válaszokat elemeztük. Ebből adódóan az eredmények sokszor döbbenetesen mellémentek, és az ezekre támaszkodó döntések bajt okoztak.

Ha volt egy 100 ezer fős célcsoportunk, amitől meg akartuk tudni, hogy mi a kedvenc színe, vagy milyen műfajú zenét szeret hallgatni, vagy mik a számára legszimpatikusabb emberi vonások, hogy a válaszokra alapozva felépítsünk egy vállalkozást vagy egy marketingkampányt, megkérdeztünk (jó esetben) 500 embert, és elemeztük a kapott adatokat.

Önnek mi a kedvenc színe? Ööö… a fehér. Mert a fehér a tisztaság színe, mert a fehér olyan nemes, mert… Azután az illető hazament, eszébe jutott a kérdés, majd rácsodálkozott arra a tényre, hogy alig van bármi fehér a lakásában és a ruhatárában. Egyszerűen nem vásárol fehér színű dolgokat, de a válasza alapján egy cég arra építi majd a brandjét vagy a kampányát, hogy fehér színű dolgokat árul – és bajba kerül.

A big data alapvetően másképpen működik. Ha van egy 100 ezer fős célcsoportunk, nem kérdezünk senkitől semmit, hanem megnézzük, hogy a 100 ezer ember milyen színű autót, széket, vázát, pólót, vagy akármit vásárolt az adott intervallumban, és az eredményre építkezünk. Nincs reprezentatív minta, nincs rossz válasz, nincs tévedés.

A HR-nek adatalapúvá kell válnia. Ez felgyorsítaná a kiválasztási folyamat egészét, és közel tévedhetetlenné tenné a fejvadászt. Ez ma még utópia, de olyan utópia, ami karnyújtásnyira van.

Mi áll ennek útjában? Jelen pillanatban elsősorban megkövült szemlélet. Ha ez változik, a többi már megy a maga útján: megjelenik a technológia a személyzeti osztályon, a fejvadászok irodájában, megjelennek a új éra szakemberei, adatbányászok, elemzők, és a munka egésze sokkal kiszámíthatóbbá, sokkal tervezhetőbbé válik.

Megkérdeztünk néhány hölgyet arról, hogy mi a véleményük a technológiai fejlődésről, hogyan élik meg a változásokat, mi tetszik nekik benne, és mitől tartanak. Egy fiatal, kétgyermekes anya azt a választ adta, hogy kifejezetten retteg az MI-től.

Ez egy gyakori félelem. Érthető, hiszen a média egyik fele folyamatosan arról számol be, hogy már lassan mindenben van valamilyen Mesterséges Intelligencia, a másik fele rémképeket fest a jövőről az elménkbe.

Az ismeretlentől való zsigeri félelmen nehéz úrrá lenni, mégis próbáljuk ezt meg azzal, hogy átgondoljuk az alábbiakat:

1. Az MI olyan szoftver, ami képes a tanulásra, önmaga fejlesztésére, és az egyedi gondolkodásra. Képes arra, hogy kíváncsivá váljon, kételkedjen, feltevésekbe bocsátkozzon, döntési lehetőségeket mérlegeljen, döntéseket teszteljen, és döntsön. Ilyen ma még nem létezik. Amit ma MI-nek neveznek, az csupán egy olyan szoftver, ami imitálja a gondolkodást.

2. Az MI nem ért semmit. Az MI-nek nevezett szoftverek képesek mondatokat megfogalmazni, cikkeket írni, zenét szerezni, de egyiket sem értik. Az MI nem érti a nyelvet, a gondolkodást, hanem csupán sablonokat, protokollokat használva old meg számára értelmetlen feladatokat. Azok a digitális asszisztensek, amik emberszerűen beszélgetnek velünk a telefonban, szintén nem értik, amit mondunk, és nem értik a saját válaszaikat sem. A valódi MI érti a nyelvet, érti a kérdéseket és a válaszokat.

3. A cselekmény motorja a konfliktus. Konfliktus nélkül nincs dráma, nincs jellemfejlődés. A cselekmény alapja minden esetben két egymásnak feszülő cél és szándék. Ez akkor is igaz, ha az egyik oldalon emberek állnak, akik élni akarnak, a másik oldalon egy személytelen természeti erő, ami szenvtelenül „teszi a dolgát”. A Terminátor filmekben az MI az emberiség ellensége, de ez csupán írói döntés, ami a konfliktust szolgálja. A Warhammer univerzumban a 40. évezredben járó emberiség már túl van egy kataklizmán, melyet az MI okozott, mely a múltban majdnem elpusztította fajunkat. Ez is csupán egy írói fogás.

4. Valamikor a jövőben alighanem létre fog jönni a valódi MI, az erős Mesterséges Intelligencia, ami képes a gondolkodásra, okosabb és találékonyabb az embernél. Ez az MI nem biológiai létforma lesz, hanem matematikai entitás. Az ember erőszakossága állati múltjából ered, genetikailag kódolt, olyan viselkedésminta, amely nagyon hosszú időn át záloga volt a fennmaradásunknak. Az MI háttere egészen más, nem az erőfeszítés-ellenerőfeszítés, nem a cél egy másik céllal szemben, nem az egymásnak feszülő szándékok alakították a karakterét. Az MI miért lenne erőszakos? Miért reagálna emberi érzelmekkel? Ez aligha lesz így.

5. Tételezzük fel, hogy egy emberfeletti MI, ami erőszakos személyiséget fejleszt ki magának, azzal szembesül, hogy az ember szennyezi a környezetet, és ahelyett, hogy ebben megoldandó problémát látna, amire javaslatokkal kell előállnia, arra a következtetésre jut, hogy meg kell mentenie a számára semmit nem jelentő élővilágot az embertől, ami teremtette és fenntartja őt, és ennek egyetlen megoldását fajunk teljes kipusztításában látja. Ahhoz, hogy bármilyen lépést tehessen az ügyben, rendelkeznie kell a legmagasabb szintű vezérlési jogosultsággal a hadsereg felett. Miért adná ki a kezéből a kontrollt a vezérkar, a politikai elit, a gazdasági meghatározó szereplői? Ez elképzelhetetlen.

Van egy mondás fejlesztői körökben, és ezzel zárnám a fenti rövid kis eszmefuttatásomat: az MI-nek okosnak kell lennie, nem emberinek.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Lehet úgy tenni, mintha valami nem létezne, de attól még fog. Lehet nem beszélni egy problémáról, besöpörni a szőnyeg alá, és eljátszani, hogy az nincs is: az egyetlen, ami történni fog, az, hogy soha nem oldódik meg.

Nagyon sokrétű társadalmi és történelmi okai vannak annak, hogy a nők és a férfiak megítélése a munkaerőpiacon miért tér el egymástól.

Bármilyen szakterületről legyen is szó, egy nő, aki belép a munka világába, húszas éveiben jár. Egy cég alkalmazásba veszi, kiképzi, betanítja, bevezeti a folyamatokba, pénzt, időt, energiát, törődést áldoz rá. A statisztika szerint még életének ebben az évtizedében nagy eséllyel elmegy szülni. Azután pedig ki tudja, mi lesz. Ezért innen nézve egy pályakezdő, fiatal nő kicsit félelmetes.

Egy középkorú nő általában megosztja figyelmét a munkája és a családja között. Ha választania kell, mindig, vagy az esetek többségében a családját fogja választani. Ezért innen nézve egy középkorú nő kicsit félelmetes.

A negyedik ipari forradalomban szinte minden megváltozik. Új szemléletmódokat, új hozzáállást kell elsajátítanunk, régi beidegződéseket kell felülírnunk.

A nők nem félelmetesek többé. Ezt valamennyi munkáltatónak meg kell értenie. A feltételek megváltoztak, számtalan munkakörben a home office és a távmunka nemcsak lehetőség, hanem egyenesen követelmény, a tudásalapú munkavégzés pedig egyre inkább mindennek az alapjává válik.

A munkaerőpiac annyi informatikust tud felszívni, amennyi van. Lehetne kétszer, tízszer, ötvenszer ennyi IT szakember, és mindnek lenne állása. Az ipar negyedik nagy korszakában nem állhat elő olyan helyzet, hogy túlkínálat alakul ki az informatikában, sokkal inkább az a probléma, hogy a gazdaság egészét negatívan érintő szakemberhiánnyal küzdenek a cégek.

Egyre több vállalat ismeri fel, hogy az IT azért érdekli kevésbé a nőket, mint a férfiakat, mert a marketinges és kulturális megközelítések inkább a férfiakat szólították meg. A nők az IT nagy reményei, és egész ágazatok sorsa múlik azon, hogy képesek-e nagy számban megszólítani a nőket, és vágyat ébreszteni bennük az IT iránt.

Az informatika több tucat területre oszlik, a kódolástól a dizájnon át a mesterséges intelligencia tanításáig. Rendkívül változatos tevékenység. A munkavégzés helyszíne és időpontja tetszőleges (leszámítva néhány igen speciális szegmenst, mint amilyen például a hírszerzés). Nagyon jól megfizetik, és a bérek emelkednek.

Az informatikus nőknek nem kell választaniuk a család és a karrier között. Ennek egyenes következménye, hogy a munkáltatók megnyugodhatnak: a nőkre építhetnek, az élet nem fogja őket válaszút elé állítani.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Változó nagyságrendek

Ezerféle szempont alapján vizsgálhatjuk meg történelmünket, és értékes tanulságokra tehetünk szert. A technológiai fejlődés egyik hozadéka az, hogy egyetlen személy egyre nagyobb körben tud, illetve tudna ártani.

Husánggal, kőbaltával felfegyverkezve a legnagyobb erőfeszítéssel sem lesz képes senki arra, hogy ugyanabban az időpillanatban egynél több embernek ártson. Ha lecseréljük a fegyvert hidrogénbombára, elvben lehetségessé válik, hogy egyvalaki elpusztítson egymilliót.

A husángot elég csak felkapni a földről, és azonnal oda lehet sózni vele, a nukleáris fegyverek bevetését különleges jogosultságok, bonyolult protokollok nehezítik meg, és látjuk, hogy van ennek működőképessége, hiszen a második világháború lezárása óta ilyen fegyvert nem vetettek be, és tragédiák sem történtek. Ezek ellenére nem dőlhetünk hátra teljes nyugalommal, hiszen a rendszer csak annyira megbízható, amennyire az azt működtető emberek azok.

Atombomba a hónaljtokban

Ma ott tartunk, hogy a világ egésze digitalizálódik, minden mindennel összefügg, és ennek kulcseszköze a számítógép. Egy eszköz, amely ott lapul a zsebekben, a táskákban, megtalálható az otthonokban.

Bár a sebesség és a teljesítmény fontos paraméterek, az a számítógép, ami az én birtokomban van, amivel a munkatársaim dolgoznak, amit te magad is használsz, lényegében ugyanaz a berendezés, amellyel a kiberbűnöző családokat tehet tönkre, vállalkozásokat vihet csődbe, elveheti valakik szavahihetőségét, a GDP-re kiható ipari károkat okozhat, széles körben ölhet és pusztíthat.

Biztonsági szempontból úgy kell ezt elképzelni, mintha a kormányok rendelkeznének a világ legerősebb nukleáris fegyvereivel, de azért bárki vásárolhatna egy kisebb atombombát, saját használatra.

A különbség köztem, közted, és egy kiberbűnöző között csak a szándék. A szándék megtalálja a tudást, beszerzi az eszközöket, és árt. A szándék útjában nem állnak falak, sorompók, ellenőrzések, különleges jogosultságok, fegyveres őrök. Senki és semmi nem áll ott.

A negyedik ipari forradalom sérülékenysége

Az IT védelem szándékolt támadásokkal foglalkozik, melyek folyamatosan változnak és fejlődnek. Ebből adódóan teljes és végleges biztonság nem érhető el.

A támadások többségének hátterében amatőrök állnak, akik kihasználják a digitális tudatlanságot, a gyenge és ismétlődő jelszavakat, a felelőtlenséget, a naivitást, a figyelmetlenséget. Az amatőröket csak a károkozás vágya vezeti, zavart keltenek, kommunikációt blokkolnak, weboldalakat omlasztanak össze. Mindezekkel személyes veszteségeket okozhatnak magánszemélyeknek, rengeteg zaklatottságot keltenek, cégek fejletlen rendszereiben tehetnek kárt, ezáltal komolyabb anyagi veszteségeket okozva a vállalkozásoknak.

A profi kiberbűnözőket anyagi motivációk hajtják. Pénzhez juthatnak közvetlen módon, például bankszámlákról emelnek le összegeket, védelmi pénzt szednek a kibertérben, vagy közvetett módon, például adatokat lopnak el, melyeket azután felkínálnak eladásra, vagy megbízó által fizetett díj fejében okoznak célzott kárt, vagy fednek fel elrejtett védelmi stratégiákat.

Ha feltörik egy magánszemély weboldalát, letörlik az adatait, amelyeket nem tud pótolni, az egy sajnálatos eset, ami érzelmileg komolyan megviselheti az áldozatot.

Amikor egy szolgáltató, bank, biztosító társaság, bármilyen cég adatait törlik le, és azok ezért elvesznek, botrányos felkészületlenségre utal, mert már húsz évvel ezelőtt is jobb helyeken előírás volt, hogy az érzékeny adatokat fizikailag több szerveren tárolják, és az internettől elszeparált külső adathordozókon archiválják.

Az ipari IT védelem alapja egy átfogó, több lépcsős, többszörös átfedésben működő védelmi stratégia, szoftveres, elektronikai, elektromos, mechanikai, fizikai védelmi eszközök rendszerbe foglalása, melyeket jól felkészített személyzet felügyel és használ. A mondat utolsó része itt a lényeg: a személyzet.

„Milliárd dolláros rendszerek omolhatnak össze egy rosszul fizetett alkalmazott miatt.” A figyelmeztetés nem új keletű, ma ugyanannyira érvényes, mint negyed évszázaddal ezelőtt. Kiegészítésként hozzátehetnénk, hogy a „rosszul fizetett”, és emiatt gyenge láncszemként viselkedő, azaz megvehető vagy bosszús alkalmazott problémakörét nehéz lenne túlbecsülni, azonban ki kell egészíteni a „rosszul képzett”, „rosszul kiválasztott” alkalmazottal, aki nem ismeri ki magát a védelmi rendszerben, és nem érti annak működését.

Az emberi tényező

Beszélhetünk mesterséges intelligenciáról, kvantumszámítógépről, kiborgokról, vagy arról, ami még ma is sci-fi, de végül így is, úgy is az emberi tényezőnél lyukadunk ki.

Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a műszaki tudományok a jövőben járnak, a természettudományok némileg lemaradva mennek utánuk, a humán tudományok pedig valahol a láthatár alatt keresik az utat. Szomorú és nehéz kijelentés ez. Semmi túlzás nincs benne, mindez köztudott: emiatt olyan kemények a törvények, emiatt nem bízunk azokban, akik voltak börtönben, emiatt van annyi alkalmatlan ember magas beosztásban.

Tudunk olyan hidrogénbombát gyártani, ami biztosan fel fog robbanni, és a nanomedicinában túl vagyunk az első hivatalos állatkísérleten, amelyben nanobotokkal eltávolították a tumort a beteg állatból, de nem tudjuk kellő biztonsággal kiszűrni a motiválatlan embereket, a pszichopatákat, a szociopatákat, a nárcisztikus őrülteket, nem tudjuk következetes rutinnal jó útra téríteni a letartóztatott bűnözőket.

A kár, amit a kiberbűnözők okozhatnak egy kiberfizikai rendszerekre épülő vállalatban, vagy akár egész ipari szektorokban, kimeríti a katasztrófa fogalmát. Nem véletlen, hogy a virtuális valóság és az internet maga új háborús hadszíntér, melyeken horribilis összegekből fejlesztett fegyverrendszerek, egész hadtestek állnak csatasorban.

A megoldás

Egyetlen szó: nevelés.

A megoldás csak az oktatás és a kultúra oldaláról jöhet. Abban a világban, amelyben az emberek többsége nem rendelkezik a digitális alapműveltséggel sem, amelyben elidegenednek egymástól az alkalmazottak és a vezetők, amelyben növekvő szubkultúrák azt hangoztatják, hogy a bűnöző menő, a józan ész ostobaság, és a pillanatnyi élményen kívül semmi nem számít, sok jóra nem számíthatunk. A munka, ami előttünk áll, borzasztóan nagy.

Rengeteg oka van annak, hogy az erkölcs, a morál és az etika miért vesztették el jelentőségüket a társadalomban. Az erkölcs taszító, mert azzá tették, a morált kizsákmányolásra használták, az etikát összekeverték az erkölccsel.

Megfigyelték, hogy milyen magatartásformák járulnak hozzá egy közösség fennmaradásához, és melyek gyengítik azt. A tapasztalatokat írásba foglalták, a közösséget építő, erősítő viselkedés elvárássá vált, az azt romboló, gyengítő viselkedés tiltottá. Ez az erkölcs. Eredetileg ez.

Az etika ennél sokkal mélyebb filozófiai téma, nem kultúrafüggő, univerzálisabb annál, és olyan kérdéseket boncolgat, mint lelkiismeret, bűntudat, józan ész, következmények.

A morál annak érzése, hogy összetartozunk másokkal. Ha egy munkaközösségben jelen van a morál, akkor az emberek oda akarnak tartozni, tesznek azért, hogy a csoport erősödjön, fennmaradjon. A morál kohézió emberek között. Ha elveszik, a csoportok széthullanak. Egy egész társadalom széteshet a morál hiányában. A morál az erkölcs, az etika és a közös célok következménye.

Első lépésként hívószóvá kell tennünk az erkölcs, etika és morál szavakat.

El kell érnünk, hogy az emberek úgy érezzék, azzal, hogy erkölcsössé és etikussá válnak, kapnak valamit, többek lesznek általa, nem elvont eszmék szerint, hanem a legpragmatikusabb szempontok alapján.

A morál kötelék, egységbe rendez, összetart. Az erő nem, az csak a morált gyengíti.

Morál nélkül nincs közösség, család, barátok, vállalat, nemzet, társadalom, nincs semmi, csak rengeteg elveszett, elidegenedett, magányos ember, aki célját vesztve bolyong a tömegben.

További izgalmas kérdések és válaszok a Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Magyarország újra aktív szerepet kíván betölteni a világűr békés célú felhasználásában, saját műholdat lőne fel, mérési eszközöket juttatna a Nemzetközi Űrállomásra, és az Orosz Szövetségi Űrügynökséggel együttműködve, 2024-ben ismét embert küldene az űrbe.

A célt és a hozzá kapcsolódó törekvéseket sokféleképpen lehet megítélni. Ebben a cikkben a negyedik ipari forradalom támasztotta kihívások szemszögéből gondoljuk végig az ország visszatérését az űrkutatásba.

A hidegháború idején a két szuperhatalom közötti űrverseny katasztrófáktól kímélte meg az emberiséget, mert békés kereteket adott a vetélkedésre, ami nem mellesleg mindkét oldal számára tudományos és technológiai fejlődést hozott. Az űrkutatás egy olyan nagy cél, ami mellett eltörpülnek a nézeteltérések, az ideológiai szembenállás, lehetővé teszi az együttműködést azok között, akik más területeken ellenségként tekintenek egymásra.

Magyarország, területéből adódóan nem válhat jelentős élelmiszeripari tényezővé vagy ipari nagyhatalommá, földgáz- és olajkészlete minimális, bányászati lehetőségei behatároltak.

Egyetlen lehetőségünk arra, hogy olyan hatalommá váljunk, amit a világon senki nem hagyhat figyelmen kívül: a szellemi tőke.

A negyedik ipari forradalomban a szellemi tőke értéke megsokszorozódik, a gyorsaság, a rugalmasság, a változékonyság olyan követelmények, melyeknek a kisebb országok inkább képesek megfelelni, mint a nagyobbak.

A tudományos élet és az innováció olyan környezetben működik jól, ahol a kihívások egyértelműek, izgalmasak és óriásiak. Ezek a feltételek maradéktalanul teljesülnek az űrkutatásban.

Az űrkutatás számtalan eredménye régóta része mindennapjainknak, és olyan is előfordult már, hogy egy polgári találmány azért terjedt el, mert megtalálták a helyét az űrhajósok felszerelésében. Az elsőre jó példa a GPS műholdak, a másodikra a tépőzár. Egy magyar fejlesztés, amely fejlődést hoz az űr békés célú felhasználásának bármely területén, vagy amely lehetővé tesz valamit, ami addig nem volt az, öregbíti hírnevünket, megszilárdítja szerepünket, és gazdasági fejlődést hozhat.

Mi a tanulsága a magyar űrprogramnak? Rámutat a felfogásbeli különbségre. Egy merész álom sokak számára ijesztő lehet, mások fellelkesülnek tőle. Vannak, akik a jelen pillanat és az álomkép között csak a távolságot látják, és vannak olyanok is, akik lépések sorozatát. Ma már rendszeresen, rutinból küldünk fel műholdakat földkörüli pályára, és bár ez igen messze van még a fényévekre lévő csillagok meghódításától, kétségkívül abba az irányba vezet, és jelentős fejlődés az emberiségnek.

Magyarország visszatérése az űrkorszakba fontos előrelépés a tudásalapú világban. A negyedik ipari forradalom számunkra kiugrási lehetőség, amit bűn lenne elszalasztani.