2. rész

Az előző rész tartalmából

 A cikksorozat 1. részében áttekintettük a következőket:

 • A technológiától azt várjuk el, hogy fejlődjön, és ha valahol nincs előrelépés, attól összezavarodunk.

• A fejlődést szokás összetéveszteni a növekedéssel, így például a gazdaság növekedésével, ami a mérleg másik serpenyőjében helyrehozhatatlan környezeti károkat okoz. A fejlődés nem növekedés, hanem a hatékonyság javulása.

• Az önvezető autó azért jó, mert rendkívül magas szinten optimalizálja az üzemanyagfogyasztást, felszámolja a baleseteket és a közlekedési dugókat. Fontos tudni, hogy ez a technológia célja, amit akkor fog elérni, amikor eljut egy igen magas szintre, úgy harminc év múlva.

• Az 5G azért jó, mert új szintre emeli az ipar hatékonyságát.

• Az új építészet azért jó, mert nagyságrendekkel gyorsítja az építkezést, jelentős mértékben növeli a gazdaságosságot, és kiiktatja a baleseteket.

 Eddig jutottunk el az 1. részben, most menjünk tovább, vegyük górcső alá a további technológiákat, és vizsgáljuk meg, melyik miért jó nekünk.

 A mottónk marad: A közhely az, amin nem szoktunk elgondolkodni. Tegyünk most kivételt. 

Mire jó a VR?

A VR a Virtual Reality, a Virtuális Valóság elterjedt rövidítése.

A VR attól VR, hogy becsapja az érzékszerveinket. Jelenleg a szemet és a fület, a jövőben az orrot, a tapintásérzékeinket és a nyelvünket, pontosan ebben a sorrendben.

A VR átvisz egy másik valóságba, amely 3 dimenziós, amit nem nézünk, mint például egy monitort, hanem ott van körülöttünk, és azt érezzük, mintha ebben a másik, programozott valóságban mozognánk és cselekednénk.

A technológiát jelenleg szimulátorként használják, oktatási célokra, és videojátékoknál, az élmény fokozására. A Matrixban az emberiség a tökéletes VR-ban élt. 

Könnyű látni a technológia hátulütőjét, azt, hogy emberek egész életüket benne élhetik le, vagy konkrét személyeket tehetnek tönkre azáltal, hogy a körülmények miatt a virtuális élményt tényleges valóságnak hiszik, és abba a tévedésbe esnek, hogy az, amit tapasztaltak, az életükben történt meg.

Amire a VR kiváló eszköz lesz az oktatás és a szórakozás fejlesztésén túl, az a modellezés. Képesek leszünk arra, hogy lemodellezzünk teljesen valósághű szituációkat, amelyek az önismeret javítására és pszichoterápiára használhatók, továbbá belenézhetünk a jövőbe, és láthatjuk, hová vezetnek a döntéseink, hová vezetnek a társadalmi vagy környezeti változások.

Mire jó a 3D nyomtatás?

„A 3D nyomtató olyan berendezés, amely 3 dimenziós tárgyakat tud nyomtatni digitális modellek alapján. A 3D printer rétegek nyomtatásával készít tárgyakat, ezzel szemben a hagyományos gyártástechnológia az anyagból távolítja el a felesleget.

A nyomtatás előnye, hogy lényegesen kevesebb nyersanyagot igényel, jóval alacsonyabb a környezeti terhelés, a gyártósorok kevesebb géptípussal működnek, a tervezőasztalról rövidebb idő alatt jut el valami a tömeggyártásig, alacsonyabb fejlesztési költségek mellett, tetszőleges precizitás érhető el, és olyan tárgyak is elkészíthetők, melyek más módszerrel nem. Hátránya, hogy a tömeggyártásban ma még lassabb, mint a hagyományos gyártástechnológia, azonban évről évre egyre gyorsul, és idővel be fogja előzni azt.”

Az idézet a Válság vagy forradalom című könyvemből van, a negyedik ipari forradalom második technológiai hullámát bemutató fejezet része.

Ha az a kérdés, hogy a technológiával mi nyomtatható ki elvileg, akkor a válasz erre a kérdésre az, hogy – bármi. Elvben bármi. Tetszőleges precizitással, tetszőleges anyag összetétellel.

Kinyomtatható egy teljesen élethű emberi test nanomérettartományban, és elvben kinyomtatható egy mesterséges égitest is. Ezek ma még valóban sci-fi kategóriák, de a potenciál jelen van.

A 3D nyomtatás technológiája arra jó, hogy szerveket hozzon létre azok számára, akiknek implantációra van szükségük, várólista nélkül, azonnal, méghozzá természetes (nem mű. nem mesterséges) szerveket, genetikailag optimalizálva, a kilökődés esélye nélkül; professzionális, nagyipari szintű, egyéni, testre szabott tárgyakat állítson elő; mikrohibák nélküli, tökéletesen homogén nyersanyagot, alkatrészt, vagy berendezést állítson elő; és igen nagy mértékben lecsökkentse az ipar környezeti terhelését.

Mire jó a nanotechnológia?

Ez megint egy olyan terület, ahol könnyen meglódul az ember fantáziája, és vad csapongásba kezd. Valóban, a terület potenciálja okot ad erre, mi azonban maradjunk meg a realitás talaján.

A nano mérettartomány egy másik univerzum. Itt a természeti törvények gyakorta másképpen működnek, mint ahogyan azt megszoktuk. A nano a milliméter egymilliomod részének mérettartománya, a fizika és a kémia határterülete. A nanotechnológia fejlődése jelentős áttöréseket hozott az elektronikában, az informatikában, az energetikában, az orvostudományban és az anyagtudományban.

A nanotechnológia az új, különleges tulajdonságokkal rendelkező anyagok kifejlesztésével az ipar egészét forradalmasítja, a legnagyobb előrelépést azonban a gyógyítás terén éri majd el.

A nanorobotok képesek dolgozni egyetlen sejten belül, ott belenyúlni bármelyik sejtszervbe, vagy hatóanyagot odavinni, képesek a hajszálerekben tevékenykedni, azokat átvágni, összeforrasztani, idegeket megváltoztatni, a test legapróbb részeiben bontani és építeni.

Melanoma, tüdő-, mell- és méhnyakrák esetében az állatkísérletek sikeresen zárultak. 

A nanotechnológia arra jó, hogy örökre száműzze az olyan betegségeket, mint amilyen például a rák, és felgyorsítsa az űripar térhódítását.

Mire jó az AR?

Az AR az Augmented Reality, a Kiterjesztett Valóság rövidítése.

Míg a VR egy másik, programozott valóságot hoz létre, az AR a létező valóságot egészíti ki programozott elemekkel.

Például amikor a GPS az autó szélvédőjén jeleníti meg az út részének látszó irányjelző nyilakat, az AR. Nem takarja el, nem váltja ki a fizikai valóságot, hanem az érzékek számára abba helyez bele valamilyen plusz elemet. 

Másik példa: egy mobilapplikáción át nézve úgy tűnik, mintha lenne valamilyen lény a parkban, amit csak a telefon képernyőjén keresztül látunk, de a saját szemünkkel nincs ott.

Az okos szemüveg olyan elemekkel egészíti ki a valóságot, amely további információkat ad nekünk. Feltesszük a szemüveget, és mindig tudjuk, hol járunk, milyen utcában, melyik autópályán, a bolt, amire ránézünk, nyitva van-e, ha igen, meddig, mit lehet bent vásárolni, és így tovább. 

Az okos szemüveg jó arra is, hogy segítsen értelmezni egy berendezés alkatrészeit, a monitoron megjelenő hibaüzeneteket, segít egy műszer használatában, karbantartásban, szerelésben, javításban.

Arra is jó, hogy az általunk nem ismert nyelven írt feliratokat az anyanyelvünkön jelenítse meg. Így folyékonyan tudunk olyasmi akár egyszerre több tucat nyelven, úgy váltva a nyelvek között, hogy észre sem vesszük.

Az AR arra jó, hogy mozgassa és élővé tegye a tudást. Ez megkönnyíti az életünket, sok esetben pedig megmenti. Egy másik felhasználási lehetőség már a VR felé közelít: ilyenkor az okos szemüveg vagy az okosabbak a valóság egy részét lecseréli, például a betonrengeteg helyett erdőt mutat nekünk, vagy a épp fordítva.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

1. rész

Hogy mondta, kérem?

Hogy mi? A fejlődés? Mire jó a fejlődés?

Ez egy olyan kérdés, amit nem szoktunk feltenni. A technológiának az a dolga, hogy fejlődjön. Ezt várjuk el tőle. Csalódottak és zavarodottak vagyunk, ha egy területen nincs előrelépés.

Mindösszesen 5 év a technológiában egy egész korszak. Az a számítógépes hardver, ami öt éve még igen fejlettnek számított, az ára az egekben volt, ma már olyan hétköznapi, és fillérekért elérhető. Öt évvel ezelőtt az elektromos autókat észrevettük, mert annyira különlegesek voltak, ma pedig alighanem van ilyen az ismeretségi körünkben, talán éppen nekünk. Öt éve a sci-fi határát súrolta a rendszeres űrutazás elképzelése, ma pedig a magánvállalatok űrhajói rendszeresen szállnak fel.

A technológia fejlődik, és a technológiának fejlődnie kell.

A közhely az, amin nem szoktunk elgondolkodni. Tegyünk most kivételt.

A fejlődés mindig jó?

Erre a kérdésre mindenki nagyon gyorsan rávágja, hogy persze, természetesen. Egyéni, személyes fejlődés, közösségi, társadalmi fejlődés, tudományos, technológiai fejlődés magától értetődően mindig jó. Politikai és gazdasági fejlődés szintén minden esetben jó.

A trükk azonban ott van, hogy mit nevezünk fejlődésnek. A hatékonyságot – vagy a növekedést?

A „fenntartható fejlődés” szlogenné vált. Az ENSZ, a kormányok, a multivállalatok rengetegszer említik. Az átlagember gyakran találkozik vele, és úgy tekint rá, mint ami kívánatos, ami fontos és értékes.

Ha beleássuk magunkat a kifejezés hátterébe, akkor rájövünk, hogy nem fejlődésről van szó. Az, amit úgy nevezünk, hogy „fenntartható fejlődés”, valójában „fenntartható gazdasági növekedés”.

Ha nem korlátozzuk a gazdaság növekedését, abba belepusztul a világ. Akkor az összes fát kivágják, az összes talpalatnyi helyet beépítik, az utolsó csepp olajat kibányásszák, az állattenyésztés miatt felszámolják a biológiai sokféleséget, tönkreteszik a talajt, és így tovább.

Ez nem fejlődés, hanem növekedés.

Egy erdő kiirtása, hogy a faanyagot nagy haszonnal értékesítsék és a helyére hipermarketet, parkolót és lakótelepet építsenek, a gazdaság növekedése. Ez nem fejlődés, hanem növekedés, a következmények pedig beláthatatlanok.

A „fenntartható fejlődés” valóban fontos, mert a jövő érdekében korlátozza a gazdaság növekedését, de tudnunk kell, hogy a növekedés nem fejlődés.

Fejlődés akkor történik, amikor valami hatékonyabbá válik.

Térjünk vissza a technológiai fejlődésre. A technológia egyre hatékonyabbá válik. Ez minden esetben jó? Tekintsünk el a fegyverektől, és ezt a területet kihagyva, tegyük fel a kérdést: a technológiai fejlődés mindig jó? Hogy választ kapjunk a kérdésünkre, vizsgáljuk meg ezeket az új technológiákat egyesével!

Mire jó az önvezető autó?

Az önvezető autó olyan jármű, amelynek súlya mondjuk 1 tonna, elfér benne négy felnőtt személy, nyolcvan kilogramm teher, és emberi beavatkozás nélkül elviszi az utasokat és a csomagokat Budapestről Nyíregyházára.

Ha csak egy kicsit belegondolunk ebbe, érezzük, hogy ez igen komoly dolog. Micsoda tudás kell hozzá!

Fel kell fedezni a gépi érzékelést, azt fejleszteni kell, rengeteg számítást kell végezni, rengeteg adatot kell eltárolni, és így tovább, tehát könnyű belátni, hogy óriási tudást igényel létrehozni az önvezető autót.

De mégis, mi az értelme? Mi a haszna? Honnan ered az eszme, ami a kutatásokat elindította, ami miatt átformálják az ipart, a közlekedést?

Az lenne az értelme, hogy olyanok is közlekedhessenek autóval, akik nem tudnak vezetni? Vagy akik nem akarnak megtanulni vezetni? Vagy nem szeretnek? Ennek így nem sok értelme van, lássuk be. Akkor tehát mi az ok? Mire jó ez az egész?

Az önvezető autó értelme akkor látható, ha nem a jelenlegi fejlettségét nézzük, hanem a benne rejlő potenciált.

A technológia elvezethet oda, hogy az üzemanyagfelhasználás az optimális vezetés miatt a jelenlegi töredéke lesz, a balesetek megszűnnek és eltűnnek a forgalmi dugók. Ez még odébb van, de ez az önvezető autó értelme, minden további hatás csupán hab a tortán, ahogyan mondani szokás.

Mire jó az 5G?

Az 5G a Fifth Generation Mobile Communication Technology, azaz az 5. generációs mobilinternet rövidítése.

Azok, akik nem ipari célokra használják az internetet, a generációváltásokat a sávszélesség növekedésében, a letöltések és feltöltések gyorsulásában veszik észre.

Emlékszem rá, hogy tizenöt évvel ezelőtt egy adott méretű adatcsomag letöltése fél napot igényelt, és ma ugyanaz a csomag csupán másodperceket. És itt 4G-ről beszélek, nem 5G-ről.

Feltehetjük a kérdést, hogy ha most már olyan gyors lesz a net, hogy 12 másodperc helyett 0,1 másodpercbe telik majd a letöltés, akkor mi van? A nem ipari felhasználók számára ennek semmi értelme nincs. Akkor tehát minek?

Az 5G értelme az, hogy ez az ipar digitális infrastruktúrájának a része.

Az M2M (machine to machine, azaz gépek közötti) és a gép-ember kommunikációhoz szükség van az 5G sebességére. Az önvezető autónak, az autonom drónnak (stb.) szintén szüksége van rá.

A robotoknak, az autonóm gyártósoroknak, az ember kiiktatásának a folyamatokból, vagy akár a gépek és járművek nagy távolságról történő vezérlésének alapfeltétele.

De az 5G sem elég mindenre, Kínában már a 6G-t tesztelik, ami 8 ezerszer gyorsabb nála.

Mire jó az új építészet?

Egyáltalán mi a baj a régivel?

Az építészet alapelvei nem változtak az ókor óta. Az alapvető technológiák sem változtak, bár sokkal hatékonyabbak lettek. Az új építészet olyan valami lenne, ami az alapelvek és a technológiák terén is valami újat hoz.

Az építészet a kultúra fontos része. Az építőipar egy ország gazdaságának egyik kulcságazata.

A különféle optimalizációs módszerek több tíz százalékkal képesek emelni a hatékonyságát, csökkenteni az anyagigényt és a munkaórákat. Ez a jelenség jól mutatja, hogy milyen potenciál rejlik még a területen.

Az új építészethez új építőanyagok, új gépek, berendezések és új építészeti megoldások szükségesek.

A jövő építészete sokkal kevesebb nyersanyagot használ majd, az élőmunkát drasztikusan lecsökkenti, illetve teljesen kivonja bizonyos folyamatokból.

Az épületeket a helyszínen kinyomtatják, vagy kiöntik, vagy drónokkal, robotokkal felépítik, vagy plasztikus, könnyen formázható anyagokból minimális energia felhasználásával kialakítják, és csak végső formájában, végső helyén szilárdítják meg.

Úgy kell ezt elképzelni, mint az acélt, amit hasonlóképpen lehet formázni, mint az agyagot, és csak azután szilárdul meg, miután elkészült a lakóház vagy gyáregység tartóváza, vagy az acélnál keményebb polimert, amit permetként szórnak ki, majd merev, tartós, nagy tartószilárdságú födém lesz belőle.

Mire jó ez a fejlődés? A hagyományos építészettel csináltuk végig a történelmet, és igen jól vizsgázott. Ez így igaz. Az új építészet arra jó, hogy az épületek sokkal rövidebb idő alatt készüljenek el, sokkal kevesebb anyagból, sokkal olcsóbban és balesetek nélkül. 

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

A szakmai képzés elavult?

A Válság vagy forradalomban a következőket írtam a Nanodegree fejezetben:

„A villanyszerelő, a kőműves, az informatikus, az orvos svájci bicska. Mindegyik szakma nagyon sokrétű, a képzések általános feladatokra készítenek fel, de a tényleges munkavégzés sokkal szűkebb ennél.

 A villanyszerelő ért körülbelül két tucat területhez a villámvédelemtől a világítási berendezések szerelésén át az ellenőrző mérésekig. A kőműves a betonozástól az állványozáson át a térburkolatok készítéséig sokféle munkát képes elvégezni. Az informatikus tanul elektronikát, alapvető szereléseket, IT-védelmet, programozási alapokat (stb.). Az orvos ért a törések ellátásához, alapszintű diagnózisok felállításához, röntgen-felvételek, vizsgálati eredmények értelmezéséhez, boncoláshoz (stb.). A valóságban ezek mindegyike specializált útvonalak, a szakemberek az esetek nagyon nagy többségében egy-egy területre állnak rá, és nem egyfajta ezermesterként tevékenykednek, akiket bedobnak egy szituációba, hogy ott minden feladatot megoldjanak.”

Az a fajta szakmai képzés, melynek során egy adott szakterület (nagyjából) teljes spektrumára tanítják a diákokat, mostanra elavult. Az ok mindössze annyi, hogy a technológia rohamos fejlődése elkezdte olyan sebességgel átalakítani az ipar igényeit, amellyel ez a fajta oktatási megközelítés nem képes lépést tartani.

A hagyományos szakképzés svájci bicskát hozott létre, amely sok mindenre jó valamennyire – a moduláris oktatás célszerszámot hoz létre, ami egyvalamire tökéletes, és másra nem jó.

Az ipar változó igényei egyfelől nem hagynak elegendő időt a sokoldalúságra, másfelől maga a specializált terület is változik, amivel lépést tartani külön kihívás.

A moduláris oktatás arra hivatott, hogy lekövesse a fejlődést és kiszolgálja az igényeket.

Mi az a nanodegree?

A moduláris oktatással kapcsolatban egyre gyakrabban találkozunk a „nanodegree” fogalmával.

2014 júniusában a Udacity és az AT&T bejelentette a „Nanodegree programot”, melynek célja az AT&T-hez jelentkezők előképzése volt. Az elnevezés annyira frappáns lett, hogy önálló életre kelt, és elkezdték más területeken is a „nanodegree” szót használni a képzési modulokra.

A szószerinti fordítás a „törpefokozat” lenne, a tartalom lefordítása pedig a „modul”. 

Hogyan oktatnak egy modult?

A modulokat úgy kell elképzelni, mint egy-egy szakma specializált részterületét, vagyis a diákokat nem szakmákra képzik ki, hanem egy-egy konkrét munkakör betöltésére.

Tehát valaki nem informatikus lesz, hanem például IT biztonsági szakember, aki ehhez az egy területhez ért, erre lett felkészítve, ehhez vannak meg a mentális, szellemi alapjai. Az „IT biztonság” modul elsajátítása során teljeskörű képzést kap a fenyegetések és védekezési lehetőségek elméleti hátteréről, technológiákról, lehetőségekről, valamint a folyamatos önképzés módszereiről és forrásairól, mellyel biztosítani tudja, hogy mint szakértő, a tudása mindig naprakész legyen.

Egy képzési modul lényege, hogy rendkívül specializált, és rövid idő alatt elsajátítható. A rövid idő azt jelenti, hogy egyetlen nap, vagy néhány nap, néhány hét, 1-2 hónap, attól függően, hogy a pozíció működtetése mit vár el.

Például a 3D nyomtató ipari használatát oktató modul elsajátítható mintegy 30 óra alatt, amiben benne van a tudományos-technológiai háttér ismerete, a gép felépítése, biztonságos használata, lehetőségei, korlátai, kalibrálása, karbantartása, alapvető nyomtatás procedúrák. Ez egyetlen képzési modul anyaga.

Egy másik modul lenne a 3D nyomtató bevizsgálása, szerelése, ami mondjuk 50 óra alatt tanulható meg.

Az elsajátításával kapnánk egy posztra helyezhető, szakképzett embert, aki ért a 3D nyomtató használatához, egy másikat, aki ért a szereléshez, de egyazon személy mindkettőt elsajátíthatja.

Hogyan készül egy képzési modul?

Ha megértjük, hogy a modul nem felületes képzést jelent, amely egy leegyszerűsített tudásanyagra támaszkodik, hanem egy rendkívül fókuszált, célirányos, a gyakorlatba azonnal átültethető tudást, mellyel azonnal el lehet látni egy konkrét munkakört magas színvonalon, elkezdjük belátni, hogy a moduláris oktatáshoz komoly felkészülés szükséges.

Ahhoz, hogy kifejlesszük egy képzési modul tananyagát, pontosan meg kell határoznunk, hogy az adott munkakör milyen felelősséggel, milyen rendszeres és milyen esetenkénti feladatokkal jár, hogyan kapcsolódik más munkakörökhöz, a munkavégzésnek milyen tárgyi feltételei vannak, valamint hogyan lehet naprakészen tartani a tudást.

Miután mindezekkel elkészültünk, szakemberek bevonásával fel kell építenünk a képzés menetét, az elméleti és gyakorlati feladatokat, a rutin elsajátításának lépéseit.

Végül biztosítanunk kell az elméleti és gyakorlati képzés feltételeit.

Végtelen számú modul lehetséges. Egy-egy modulnak előfeltétele lehet egy vagy több modul megelőző elsajátítása.

Egyes tananyagok elsajátíthatók online, mások nem vagy nem egészében.

A moduláris oktatás jogi helyzete 

A munkakörök egy része hagyományosan úgy tölthető be, ha a jelentkező rendelkezik az ehhez szükséges végzettségekkel. Ilyen például a mentőorvosi állás vagy a pilóta állása. Teljesen elképzelhetetlen, hogy az ilyen és ehhez hasonló munkakörökben olyan valaki dolgozzon, akinek ehhez nincs meg a hivatalos képzése.

A második világháborúban megtörtént, hogy előképzettség nélkül tettek embereket egészségügyi területekre, vagy ültettek pilótafülkébe, mindössze néhány órás kiképzéssel. A legtöbben rengeteg szakmai hibát követtek el, nagyon kevesen azonban megállták a helyüket, olyan fokú volt a rátermettségük, és a szerencse is melléjük szegődött.

Természetesen a háború nem a társadalom normál működése, és előállhat olyan fokú szakemberhiány vagy egyáltalán emberhiány, ami átírja a szokásokat, vagy a törvényeket. Magától értetődően békeidőben nincs okunk eltekinteni azoktól a hagyományoktól, amelyek hasznosak a számunkra.

Kevésbé érzékeny munkakörökben törvényi előírások határozzák meg, hogy megfelelő hivatalos papírok nélkül is ellátható-e egy adott munkakör. Például csak az lehet könyvelő, akinek megvan az ehhez szükséges végzettsége, még akkor is, ha egyébként elképzelhető, hogy valaki, akit szenvedélyesen érdekel a szakterület, végzettség nélkül is jó munkát végeznek. 

Megint másféle munkakörökben, jellemzően az üzleti szférában, a végzettség hiánya nem biztos, hogy kizáró ok.

Például egy jól fizetett IT szakember lehet olyan valaki, akinek végzettsége nincs, de van gyakorlata, vannak referenciái, és a szakmai teszteken bármilyen diplomás szakértőt lenyűgöz a képességeivel.

Elon Musk azt mondta, hogy őt egyáltalán nem érdekli a végzettség. Ő különleges tehetségeket keres, akiknek talán oly annyira renitensek, hogy nem képesek elviselni a hagyományos oktatás kereteit, de ettől függetlenül óriási potenciál van bennük. Persze, abban is biztosak lehetünk, hogy Elon Musk bizonyos pozíciókba hagyományos végzettségekkel rendelkező embereket vesz fel, mint például ügyvédek, üzemorvosok, és így tovább.

A moduláris oktatás helyzete egészen addig nagyon egyszerű, amíg a képzéseken a magunk örömére veszünk részt, vagy olyan állásra pályázunk, ahol a hivatalos végzettség nem előfeltétel.

Onnantól fogva, hogy a munkakör betöltéséhez a munkáltató vagy a törvény az állam által elfogadott végzettséget vár el, a moduláris képzést kizárólag akkreditált hivatal vagy vállalkozás végezheti, ilyen vizsgáztathat, vagy ilyen érvényesítheti a vizsgát.

Ez a helyzet is arra mutat rá, hogy a technológia fejlődésének sebességéhez képest mindenki alaposan le van maradva. A jogalkotás az egyike azon területeknek, amelyek számára nehézséget okoz lépést tartani. 

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

ahol jönnek a robotok és ahol nem jönnek

Találgatni nehéz, és általában felesleges időtöltés. Ahelyett, hogy elengednénk a fantáziánkat, majd sikeresen magunkra hoznánk a frászt, inkább értsük meg az elveket, alakítsunk ki rendszer szemléletet, hogy átlássuk a helyzetet.

Azok a bonyolult, nagy precizitást igénylő tevékenységek, amelyek térben behatárolhatók, automatizálhatók. Azok a sokkal kevésbé bonyolult, sokkal kevesebb tudással hatékonyan végezhető tevékenységek, amelyek térben nem behatárolhatók, nem, vagy nagyon nehezen automatizálhatók.

Egy kórházban a sebésznek van a legnagyobb egészségügyi szakértelme, és az ápolónak a legkisebb. Ezek ellenére a sebész sokkal előbb lesz automatizálva, mint az ápoló, mert a műtét helyhez kötött, az ápolás nem. Kicsit leegyszerűsítve: a sebész a műtőben dolgozik, a nővér a kórház egész területén.

Azok a munkafolyamatok, amelyek kiszámíthatóak, előrejelezhetőek, könnyen tervezhetőek, a már elérhető technológiákkal automatizálhatók.

Ezzel szemben a kiszámíthatatlan, nem előrejelezhető, nehezen tervezhető, esetleg személyes jelenlétet, érzelmeket, egyéniséget igénylő munkák csak nehezen, vagy egyáltalán nem automatizálhatók.

A művészet az a terület, ahol a robotok jönnek – de nem jutnak messzire.

Dr. Aki Ross

Emlékszik valaki dr. Aki Rossra? A 2000-es évek elején valóságos kultusza volt, bizonyos körökben az ember lépten-nyomon beleütközött a képeibe.

Ő volt egy 2001-ben bemutatott animációs film főszereplője. A Final Fantasy: A harc szelleme olyan realisztikus animációval készült, olyan precíz arcmimikát, mozgást vonultatott fel, amit előtte nem láttunk. A szemrevaló főszereplőnő köré kisebb kultusz épült, a rajongótábora tekintélyes méreteket öltött, A hölgy valóságos szexszimbólum lett. Férfiak tömegei szerettek bele, és számolatlanul kapta a szerelmes leveleket.

Igen, egy animációs film animált szereplője!

Egy bizonyos határig ez olyan jópofa volt, menő, modern, vicces, de egy ponton túl inkább kiábrándító. Hiszen Aki Ross nem létezik, nem egy hölgy, hanem csak egy „rajz”, amit egy férfi talált ki és valósított meg pixelekből.

A Final Fantasy: A harc szelleme és dr. Aki Ross példája jól mutatja, hogy a művi mennyire izgalmas lehet, de nem helyettesítheti az embereket.

A 2007-es L’ecsó (Ratatouille) című animációs komédiához még bakiparádé is készült, mintha annak állatszereplői valóságosak lennének, mintha tényleg leforgatták volna a filmet operatőrökkel, létező helyszínekkel.

Az animáció már ma is egészen megtévesztően valóságos lehet. Ezek ellenére csak ritkán készülnek ilyen jellegű filmek, és nem csak a technológiai nehézségek miatt, hanem azért is, mert az animációban éppen az adja a szabadságot, hogy eltávolodik a realitástól, és a túlzások nemcsak elfogadottak, de egyben el is vártak.

A jövőben az animáció lehetőségei még messzebbre jutnak majd, és gyorsan, egyszerűen hozhatók létre filmekben vagy akár videojátékokban a száz százalékosan valósághű alkotások. Ez vajon azt jelenti majd, hogy innentől fogva soha többé nem készülnek filmek hagyományos módon, és nem lesz többé szükség színészekre?

Vagy csupán egy új irányzat lesz, ami megfér a konvencionális mellett, és ennyi?

A művész, aki nincs

Gyakran találkozom azzal a vélekedéssel, hogy a robotok és a mesterséges intelligencia azért nem fog soha behatolni a művészet területére, mert az emberi személyiség és kreativitás megismételhetetlen, és utánozhatatlan.

Ez nem így van. Bár csodálattal szemlélhetjük a természetet, az embert, a személyiséget, a kreativitást, a csodálaton túl a megfigyeléseink természeti törvényekre mutatnak rá, mintákat találunk, ismétlődéseket, rendszert, tényezőket.

Idővel lesz annyi tudás az emberi személyiségről és a kreatív gondolkodásról, hogy azokat le tudjuk írni a matematika nyelvén, és ha eddig eljutunk, akkor innentől fogva az AI képes lesz ezekkel megbirkózni, következésképpen lehet bármilyen személyisége, és lehet rendkívül kreatív.

Tehát nem lesz többé az egyéniség, a jellem, a fantázia, az ötletesség emberi felségterület, mindez a robotok és az AI sajátjává válik.

Jönnek majd AI színészek, AI írók, AI rendezők, AI festők, AI szobrászok, AI zeneszerzők, AI énekesek, AI zenészek, és így tovább.

Mi változik ettől?

Egy AI rendező csak egy újabb rendező, ami nem teszi feleslegessé az embereket a rendezői pályán.

Egy AI festő csak egy újabb festő. Miért tenné feleslegessé a festőművészeket?

A robotok és az AI meg fognak jelenni a művészetben, lesznek követőik, tisztelőik, rajongóik, és érdekességként megtalálják majd a helyüket. Ez még messze van, de eljön ez az idő.

Az ember ettől még nem válik feleslegessé.

Ahol az ember felesleges

Amikor a történelemben megjelentek a gépek, az emberek elkezdték azt érezni, hogy feleslegesek, lecserélik őket, és nem fognak tudni megélni. A gépekre ellenségként tekintettek, az éhhalál szimbólumává váltak, és voltak idők, amikor ténylegesen tömegek élték meg úgy, hogy vagy a gép, vagy az ember, a kettő együtt nem létezhet.

És végül a gépek győztek.

Egyszerűen azért, mert jobbak voltak a munkásoknál.

Vegyük észre a lényeget, az okot, értsük meg az elvet, és alakítsunk ki rendszerszemléletet, hogy a helyén kezelhessük a jelenséget.

Az emberi lény nem képes versenyezni a géppel precizitásban. Nem képes versenyezni vele igénytelenségben, ellenállóképességben, monotinítás-tűrésben. Egyszóval: tömegtermelésben.

Az egyre fejlettebb gépek egyre több területről szorítják ki az embert. A gépek újabb és újabb generációi a korábbi, elavultnak tekintett modellek árát folyamatosan lefelé nyomják. Ami egykor vagyonokba került, az néhány generációváltással később fillérekért elérhetővé válik. Minden amellett szól, hogy az embert gépekkel váltsák ki valamennyi munkakörben, ahol a gép jobb.

A varrónők, akik tűvel és cérnával dolgoztak, nem lehettek vetélytársai a varrógépeknek.

Ma, amikor már varrórobotokat állítanak csatasorba Délkelet-Ázsiában, a varrógépes textilipari munkások nem tudnak mit kezdeni azzal a precizitással és sebességgel, melyekre ezek a robotok képesek. Azzal kalkulálnak, hogy egy évtizeden belül 60 millió állás szűnik meg az iparág robotizációja következtében.

Vegyük észre a lényeget: ez tömegtermelés, ahol egyforma termékeket gyártanak irdatlan mennyiségben. Az ember igényei, gondolatai, érzelmei, egyedisége itt hiba, gond, nyűg.

A gép kiváltja a kézi munkát, a robot kiváltja a gépet. Ez elkerülhetetlen.

Ahol az ember a helyén marad

Jelenleg szép számmal akadnak olyan munkakörök, ahol az embert nem lehet lecserélni. Az ápolástól a szerelésen át a nevelésig az embernek nincs konkurenciája.

A művészet és a tudomány területén még annyira sincs.

Ma még. De lesz.

A jövőben az fog történni, hogy az ember mindenhonnan kiszorul végleg, ahol az automata jobb nála, és bár konkurenciát kap, de marad a helyén minden más területen.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Válság lesz vagy forradalom?

A 2019-es Válság vagy forradalom című könyvben arra vállalkoztam, hogy előrelátom az elkövetkező bő tíz évet, leírom, milyen lesz 2030, és milyen út vezet el oda.

Természetesen maradtam a kaptafánál, nem mindenre kiterjedően szerettem volna jósolni, hanem csupán szűken vett szakterületemen: a magyar munkaerőpiacon.

A prognózist a technológiai fejlődésre alapoztam, mert minden látszat ellenére a technológia meghatározóbb tényező a történelemben, mint a gazdaság és a politika. E két utóbbi váratlan eseményeket hozhat, melyeket nem látunk előre, de a tartós trendeket mégis az új technológiák megjelenése és elterjedése határozza meg.

A könyvben arra helyeztem a hangsúlyt, hogy megmutassam a folyamatokat, hogy az olvasók előre felkészülhessenek. Ebben a cikkben egy kicsit fordítok a nézőponton, úgy teszek, mintha már minden bekövetkezett volna.

Különös, hogy 2019-ben mennyire nem látta előre senki a 2020-as járványt és a megszorításokat, mégis, mindaz, ami történt, csupán felgyorsította azokat a változásokat, melyekről a könyv szól.

Tehát, vegyük úgy, hogy ma 2030 van.

Ugorjunk fel az internetre, nyissuk ki az ablakot, menjünk, kocsikázzunk egy kicsit.

Nézzük, milyen a világ!

Egyetlen évtized…

Ha arra vállalkozunk, hogy belekukkantsunk a jövőbe, hajlamossá válunk arra, hogy elengedjük a fantáziánkat.

Nem is kell messzire mennünk, elég, ha előkeressük, hogyan képzelték az emberek a 80-as években a 2000-es éveket. Repülő autók, holdvárosok, napi űrjáratok, csupa elvadult, romantikus elképzelés. Természetesen ezek az álomképek nem elemzéseken alapultak, csupán a média által kondicionált fantázián.

Egyetlen évtized nem nagy idő, úgy elröppen, hogy észre sem vesszük.

Tíz éve nagyjából úgy néztem ki, ahogyan ma. Nagyjából azt csináltam, amit ma. Nagyjából ugyanazok az emberek vettek körbe, akik ma. Mintha minden hajszálra ugyanolyan lenne ma is, mint akkor.

Erőltetnem kell az emlékezetemet, hogy felszínre hozzam, mi volt 2010-ben. Eszembe jut az iPhone, ami akkor még nagyon új volt. Eszembe jut az első Tesla. A SpaceX első sikeres kilövése. Ezek mind akkortájt történtek, és azóta mindegyik részévé vált a történelemnek, eltérő jelentőséggel.

Kutatnom kell, hogy felelevenítsem, mi minden történt a röpke tíz év alatt, és ha ez ennyire elmerült, ha ennyire nem égbekiáltóan egyértelmű, akkor ez az évtized nem is volt olyan kiemelkedő, nem igaz?

Pedig az volt, hiszen elindult a negyedik ipari forradalom, és számtalan akkori siker mára nagyon meghatározó tényezővé fejlődött. Ugyanakkor az évtizedek nem egyformán jelentősek, az előttünk álló kiemelkedik a sorból, mert egy ipari forradalom felfutásával fog telni.

2030 még nem a sci-fi, mégis, valahogy minden olyan más lesz, mint 2020-ban volt.

A technológia első hulláma

A negyedik ipari forradalom technológiái két nagy hullámban érkeznek, mindkettő igen komoly változásokat hoz. Az első hullám éppen 2030-ban tetőzik majd. Ezek a technológiák a következők: AI, big data, generált valóságok, 5G, dolgok internete, és az adattudomány elterjed széltében-hosszában.

Ma, 2030-ban ezek a technológiák az életünk minden szintjén jelen vannak: az államigazgatásban, a bíróságokon, a munkahelyeken, az egészségügyben, a bankokban, a szórakoztatóiparban, a médiában – bármerre nézünk, mindenhol.

A kis zöldséges pavilonban AI szervezi a rendelést, a szállítást, a nyitvatartást, a taxivállalatokban AI tervezi a rendelések sorrendjét sofőrre lebontva, az élelmiszerboltban digitális asszisztens segíti a munkát…

A rendészeti drónok néhány száz és néhány ezer méteres magasságban dolgoznak, figyelik a forgalmat, besegítenek a rendőrségnek.

Kínában a WeChat applikációnak 1 milliárd felhasználója van: közösségi média, fizetőeszköz, számtalan funkciót ötvöz magában. A működéséről annyit, hogy az egyik felhasználó megszegett egy közlekedési szabályt valahol Kínában, késő éjjel, és abban a másodpercben már jött is az üzenet, hogy a büntetést levonták a számlájáról. Ma, 2030-ban, a WeChat klónok valamennyiünk telefonján megtalálhatók.

A könyvelés, a banki szolgáltatások, az adóhatóság összeolvadtak, automatizálódtak, ami felszámolt néhány szakmát.

A biztosítótársaságok, az ügyvédek és a bankok szinte valamennyi szolgáltatásukat rábízták a szoftverekre és az AI-kra, embert igen nehéz elérni akár telefonon, akár személyesen. Szakértőt csak a stratégiákba vonnak be, illetve a bonyolultabb esetekbe.

A Call Centerekben digitális asszisztensek dolgoznak, meg itt-ott egy-egy ember, a legjobbak, akik a nagyon különleges ügyeknél átveszik a stafétát.

Az ingatlanpiacon néhány száz ügynök tevékenykedik, az eladások nagyobbik részét AI-k és szoftverek bonyolítják le, interaktív videókkal és VR támogatással. (Megjegyzendő, hogy ez magyar sajátosság, míg nálunk az ügynökök szerepe rohamosan csökken, nemzetközi szinten nincs változás.)

A kereskedelem nem alszik már, és úgy tűnik, nem is fog soha többé. Bármely napszakban, bármely percben elérhetünk mindent, a rendeléseket azonnal szállítják, ahová csak óhajtjuk.

A mezőgazdaságban, élelmiszeriparban már látni az új hajnalt, már jönnek az első nagy változások, amik azt mutatják, az évezredes hagyományok ideje lassan lejár.

Azért az ember az úr

Ma, 2030-ban az ember már eltűnt innen-onnan, vagy kezd eltűnni, máshol megmaradt a helyén, megint máshol pedig nagyobb szerepet kapott, mint előtte.

A média, ahogyan régen ismertük, határozottan eltűnőben van. Az újabb generációk soha nem néznek TV-t, soha nem hallgatnak rádiót, soha nem olvasnak újságot, számukra csak a közösségi média létezik, és amatőr médiumokat követnek, mert úgy vélik, azok kevésbé elfogultak és emberibbek.

Rengeteg a coach, a terapeúta, a személyi edző, a prevencióval foglalkozó egészségügyi szakember, a betegápoló.

Egyre több a művész.

A képzőművészet reneszánszát éli.

A mindenre kiterjedő automatizálás és a kiberfizikai rendszerek korában az emberi személyiség, az érzelmek, a személyes jelenlét, az egyediség különleges értékkel ruházódik fel.

Az élethosszig tartó tanulás széles körben elterjedt eszme és igény.

Annak az oktatásnak, amit 2020-ban ismertünk, leáldozott, ez ma már általános vélekedés. A régi oktatási rendszer nehézkes, képtelen lépést tartani az ipar rendkívül gyorsan változó igényeivel.

Ami azt illeti, a HR sem a régi. Nem általános pozíciókra keresünk embert, vagy kevésbé általánosra specialistát, hanem rendkívül pontosan körülírt pozícióba viszünk arra a konkrét munkakörre ráképzett munkavállalót, aki rendelkezik valamennyi elvárt soft és hard skillel. Az új munkatárs azonnal helyére kerül, ahol úgy végzi a dolgát, mintha éveket töltött volna a cégben.

A zöld mindenhol jelen van, mintha ez lenne az élet színe. Az új mezőgazdaság elfordította a földeket, vízszintesből függőlegesek lettek, és ott vannak mindenhol, a lakásokban, az utcákon, a boltokban, mert nagy divat lett termeszteni, és a levegő is tisztább tőle.

Nos, én ezt láttam 2030 tavaszán, Budapesten. A látásom tiszta, tévedések nincsenek. Azok, akik figyeltek a fejlődésre, átélik a forradalmat, azok, akik nem, átélik a válságot.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Mi az innováció?

Ha nagyon tömör választ szeretnék adni erre a kérdésre, akkor azt mondanám, hogy a „kreativitás és a tőke szövetsége”, vagy a „kreatív ötlet találkozása a lehetőséggel”.

Bár a hivatalos definíciók sokkal részletesebbek, átfogóak, kitérnek az innováció összes területére és mibenlétére, ha mindezt lebontjuk a lényegig, akkor arra lyukadunk ki, hogy „a kreativitás szerephez jut”.

Egy tetszőleges rendszer, módszer, berendezés, műszer, bármi, ami jól működik, előbb-utóbb eljut saját eredendő határáig, ahonnan nem léphet tovább, mert nincs eszköze arra, hogy tovább lépjen.

Például egy 60 wattos izzó, ami 700 lument tud, vagyis a dolgozószobánkban elegendő fényt ad a kényelmes munkához, a tervezéséből, a felhasznált anyagokból, a gyártási eljárásból adódóan soha nem lesz képes például megduplázni ezt a teljesítményt.

Ahogyan a városok átlag hőmérsékletét összehasonlító algoritmusból sem lesz AI, mert annak alapjai nincsenek benne.

A fejlődéshez tehát folyamatosan innovációra van szükségünk.

Innováció 1 – a szuperintelligens AI

A ma elérhető mesterséges intelligenciák nem intelligensek, csupán imitálják a gondolkodást, valódi gondolkodásra, önálló problémamegoldásra, önmaguk fejlesztésére nem képesek. A szuperintelligens AI az embernél okosabb AI, amely valóban képes gondolkodni, problémákat felvetni, azokat megoldani, és saját magát továbbfejleszteni. A szuperintelligens AI kifejlesztése több nagy cég legfőbb célja.

Mi fog történni, ha végre létrejön? Akkor új időszámítás kezdődik. Lesz valami (vagy talán valaki…), amihez tanácsért tudunk fordulni, ami képes mentorálni minket, mint a történelem legnagyobb bölcse, mely soha nem téved, ami gyógyírt talál a gondjainkra, melyekhez mi nem vagyunk elég okosak.

Innováció 2 – nanomedicina

A nano a milliméter egymilliomod részének mérettartománya, ahol a természeti törvények sokszor másképp működnek, mint ahogyan azt megszoktuk. A nanomedicina a gyógyítás minden részét forradalmasítja a diagnosztikától a gyógyszerészeten át a sebészetig. A nanorobotok képesek arra, hogy kizárólag 1 konkrét sejtben dolgozzanak, hajszálereket vágjanak és illesszenek össze, minden téren olyan tévedhetetlen precizitást hozzanak, amelyet ma elképzelni sem lehet.

A nanomedicina fejlődése számtalan sérülést és betegséget lök a feledésbe, mint amilyen például a vakság vagy a rák bármely fajtája.

Innováció 3 – valószerű VR

A virtuális valóság ma még elsősorban a szórakoztatás és az oktatás eszköze. Vannak jó pillanatai, a beleélés magas fokú lehet, azonban még nagyon messze áll attól, hogy az élményt megtévesztőnek nevezhessük. Pontosan tudjuk, hogy a VR-ban vagyunk, mert egyrészt a megjelenítés, másrészt az irányítás, a testélmény behatároltsága gondoskodik erről 

A megtévesztő VR létrejötte jelentős változásokat hoz majd a társadalomba. Megtehetünk valamit, mielőtt megtennénk, kipróbálhatjuk magunkat valamiben, mielőtt belevágnánk, életünk válaszútjai előtt az összes lehetőséget végig élhetjük, jártasságot szerezhetünk valamiben, amit soha nem csináltunk még, és mind az oktatás, mind a pszichoterápia elképesztő magasságokba jut általa.

Innováció 4 – oktatás 4.0

Az oktatás olyan területe a társadalomnak, amely lassan fejlődik. Az ipar is lassan fejlődik, tehát e kettő egymás mellett haladhat, és támogathatják egymást. Néhány éve beköszöntött a negyedik ipari forradalom, ami azt eredményezte, hogy a két terület fejlődése közti sebesség hihetetlen mértékben eltávolodott egymástól, és előállt az a helyzet, hogy az oktatás képtelen kiszolgálni az ipar igényeit. Emiatt szükségszerűvé vált a negyedik oktatási forradalom.

Az új, moduláris oktatás felszabadítja az embereket a múlt rögzült lehetőségei alól, és megnyitja előttük az utat ahhoz, hogy élvezhessék a fejlődő világ minden vívmányát.

Innováció 5 – a bűnözés nehéz korszaka

Az őskor erőszakos bűncselekményei a mai napig velünk vannak. A fejlődés újabb és újabb bűntípusokat hozott: a pénz megjelenésével megjelent a pénzlopás, a pénzhamisítás, az adóval az adócsalás, az autókkal az autólopás, a médiával a karaktergyilkosság és így tovább. Az Ipar 4.0 technológiái ebben változást hoznak. Szép lassan eltűnik a zsebtolvajlás, a lopás, a rablás, az orvgazdaság, az adócsalás, a kalózkodás, a hamis tanúzás, a zsarolás: ezek elkövetése vagy ki lesz zárva, vagy nem úszhatók meg.

A tendencia az, hogy a jövőben a bűnözés intellektualizálódik, egyre inkább mindenhez informatikai beavatkozásra lesz szükség, amely alapjaiban szervezi át a bűnözők hierarchiáját. Ez természetesen még nem jelenti a teljesen békés világot, de néhány zavaró tényezőtől búcsút vehetünk.

Innováció 6 – önvezető autópark

Az önvezető autók története 1953-ban kezdődött, a technológia akkor még gyerekcipőben járt, a fejlődés apró lépésekkel és üresjáratokkal haladt előre. A gépi érzékelés áttörései és a számítási kapacitás megsokszorozódása jelentős fejlődést hozott. A következő korszakhoz még több adatra, az 5G elterjedésére, és a jogi szabályozás változására van szükség. A fejlett rendészeti AI-k elhozzák majd a közlekedés teljes automatizálását.

Negyed évszázad múlva alighanem a városokban nem lesz manuális vezetés, nem lesznek dugók, balesetek, a kontroll és a száguldás szerelmeseinek elkülönített gyorsforgalmi utak állnak majd rendelkezésére, saját felelősségre.

Innováció 7 – a belsőégésű motor nyugdíjazása

 Játszunk el azzal a gondolattal, hogy holnap arra ébredünk, hogy a benzines és dízel autók eltűntek, és mindenki elektromos autóval jár. Mit tapasztalnánk? Először is, csendesebb lenne a város, azután kevésbé lenne büdös, erősen lecsökkenne a szmog. Tehát elsőre azt gondolnánk, hogy azzal, hogy a belsőégésű motor eltűnik, óvtuk a környezetet. Azonban, ha a teljes képet nézzük, nem egyértelmű, hogy az elektromos autóipar ökológiai lábnyoma a kisebb. Élénk vita folyik arról, hogy ez a helyzet fennáll-e, és ha igen, meddig. A kulcsszó itt a „meddig”.

A csend és a jobb levegő nagyszerű dolgok. Ami talán kevésbé ismert, az az elektromos autó gyorsulása, ami annak köszönhető, hogy a motor másképp adja le a teljesítményt, mint a belső égésű. Elég, ha megnézzük a nagyobb Teslákat vagy a Porsche Taycant, amikor elszabadul.

Innováció 8 – perszonalizált ipar

A 3D nyomtató rétegek nyomtatásával készít tárgyakat, ezzel szemben a hagyományos gyártástechnológia az anyagból távolítja el a felesleget. A lényeges különbség eltérő történelmet prognosztizál: nyomtatással olyan szerkezeti minőség és olyan precíz megmunkálás érhető el, ami más módon nem. Természetesen ez a magas minőség nagyon időigényes, a trend azonban azt mutatja, hogy a közeli jövőben a nyomtatás olyan gyorssá válik, amit a hagyományos gyártástechnológiával nem lehet elérni. A 3D nyomtató fogja személyre szabni az ipart, és potenciálisan (igény szerint) felszámolni a tömeggyártást.

Hogyan kell ezt elképzelni? Felskiccelünk egy hevenyészett modellt valamiről, legyen az kabát, váza, ágy, kamion vagy retina, az AI felismeri a szándékunkat, kiegészíti a modellt, hogy az gyártható legyen, majd a lakóhelyünk szerinti nyomtató elkészíti, mi pedig elmegyünk érte, vagy kiviszik a kívánt címre. A világ tele lesz egyedi tárgyakkal, melyeket professzionálisan gyártottak le.

Innováció 9 – űrbányászat

Ha ez nem sci-fi, akkor mi az? Rövidesen mégis valósággá válik. A Hold és a környező bolygók bányászata magában hordozza a társadalom magasabb szintre lépését. A bányatársaságok nyersanyagot bányásznak ki más égitesteken, melyek egy részét elszállítják a Földre, egy részét helyben használják fel, ami azt jelenti, hogy gyárak is települnek a bányák mellé, a gyárak mellé meg kolóniák. Ennek történelmi jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Ez egyet jelentene az emberiség kirajzásával.

Van egy elmélet, ami szerint a konfliktusaink oka a tér behatároltsága. Több felnőtt ember osztozik ugyanazon az otthonon, több jövőkép ugyanazon a vállalaton, több politikai erő ugyanazon az országon. A kirájzással kinyílik a tér, és ez talán magával hozza a békét is.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu