Válság lesz vagy forradalom?

A 2019-es Válság vagy forradalom című könyvben arra vállalkoztam, hogy előrelátom az elkövetkező bő tíz évet, leírom, milyen lesz 2030, és milyen út vezet el oda.

Természetesen maradtam a kaptafánál, nem mindenre kiterjedően szerettem volna jósolni, hanem csupán szűken vett szakterületemen: a magyar munkaerőpiacon.

A prognózist a technológiai fejlődésre alapoztam, mert minden látszat ellenére a technológia meghatározóbb tényező a történelemben, mint a gazdaság és a politika. E két utóbbi váratlan eseményeket hozhat, melyeket nem látunk előre, de a tartós trendeket mégis az új technológiák megjelenése és elterjedése határozza meg.

A könyvben arra helyeztem a hangsúlyt, hogy megmutassam a folyamatokat, hogy az olvasók előre felkészülhessenek. Ebben a cikkben egy kicsit fordítok a nézőponton, úgy teszek, mintha már minden bekövetkezett volna.

Különös, hogy 2019-ben mennyire nem látta előre senki a 2020-as járványt és a megszorításokat, mégis, mindaz, ami történt, csupán felgyorsította azokat a változásokat, melyekről a könyv szól.

Tehát, vegyük úgy, hogy ma 2030 van.

Ugorjunk fel az internetre, nyissuk ki az ablakot, menjünk, kocsikázzunk egy kicsit.

Nézzük, milyen a világ!

Egyetlen évtized…

Ha arra vállalkozunk, hogy belekukkantsunk a jövőbe, hajlamossá válunk arra, hogy elengedjük a fantáziánkat.

Nem is kell messzire mennünk, elég, ha előkeressük, hogyan képzelték az emberek a 80-as években a 2000-es éveket. Repülő autók, holdvárosok, napi űrjáratok, csupa elvadult, romantikus elképzelés. Természetesen ezek az álomképek nem elemzéseken alapultak, csupán a média által kondicionált fantázián.

Egyetlen évtized nem nagy idő, úgy elröppen, hogy észre sem vesszük.

Tíz éve nagyjából úgy néztem ki, ahogyan ma. Nagyjából azt csináltam, amit ma. Nagyjából ugyanazok az emberek vettek körbe, akik ma. Mintha minden hajszálra ugyanolyan lenne ma is, mint akkor.

Erőltetnem kell az emlékezetemet, hogy felszínre hozzam, mi volt 2010-ben. Eszembe jut az iPhone, ami akkor még nagyon új volt. Eszembe jut az első Tesla. A SpaceX első sikeres kilövése. Ezek mind akkortájt történtek, és azóta mindegyik részévé vált a történelemnek, eltérő jelentőséggel.

Kutatnom kell, hogy felelevenítsem, mi minden történt a röpke tíz év alatt, és ha ez ennyire elmerült, ha ennyire nem égbekiáltóan egyértelmű, akkor ez az évtized nem is volt olyan kiemelkedő, nem igaz?

Pedig az volt, hiszen elindult a negyedik ipari forradalom, és számtalan akkori siker mára nagyon meghatározó tényezővé fejlődött. Ugyanakkor az évtizedek nem egyformán jelentősek, az előttünk álló kiemelkedik a sorból, mert egy ipari forradalom felfutásával fog telni.

2030 még nem a sci-fi, mégis, valahogy minden olyan más lesz, mint 2020-ban volt.

A technológia első hulláma

A negyedik ipari forradalom technológiái két nagy hullámban érkeznek, mindkettő igen komoly változásokat hoz. Az első hullám éppen 2030-ban tetőzik majd. Ezek a technológiák a következők: AI, big data, generált valóságok, 5G, dolgok internete, és az adattudomány elterjed széltében-hosszában.

Ma, 2030-ban ezek a technológiák az életünk minden szintjén jelen vannak: az államigazgatásban, a bíróságokon, a munkahelyeken, az egészségügyben, a bankokban, a szórakoztatóiparban, a médiában – bármerre nézünk, mindenhol.

A kis zöldséges pavilonban AI szervezi a rendelést, a szállítást, a nyitvatartást, a taxivállalatokban AI tervezi a rendelések sorrendjét sofőrre lebontva, az élelmiszerboltban digitális asszisztens segíti a munkát…

A rendészeti drónok néhány száz és néhány ezer méteres magasságban dolgoznak, figyelik a forgalmat, besegítenek a rendőrségnek.

Kínában a WeChat applikációnak 1 milliárd felhasználója van: közösségi média, fizetőeszköz, számtalan funkciót ötvöz magában. A működéséről annyit, hogy az egyik felhasználó megszegett egy közlekedési szabályt valahol Kínában, késő éjjel, és abban a másodpercben már jött is az üzenet, hogy a büntetést levonták a számlájáról. Ma, 2030-ban, a WeChat klónok valamennyiünk telefonján megtalálhatók.

A könyvelés, a banki szolgáltatások, az adóhatóság összeolvadtak, automatizálódtak, ami felszámolt néhány szakmát.

A biztosítótársaságok, az ügyvédek és a bankok szinte valamennyi szolgáltatásukat rábízták a szoftverekre és az AI-kra, embert igen nehéz elérni akár telefonon, akár személyesen. Szakértőt csak a stratégiákba vonnak be, illetve a bonyolultabb esetekbe.

A Call Centerekben digitális asszisztensek dolgoznak, meg itt-ott egy-egy ember, a legjobbak, akik a nagyon különleges ügyeknél átveszik a stafétát.

Az ingatlanpiacon néhány száz ügynök tevékenykedik, az eladások nagyobbik részét AI-k és szoftverek bonyolítják le, interaktív videókkal és VR támogatással. (Megjegyzendő, hogy ez magyar sajátosság, míg nálunk az ügynökök szerepe rohamosan csökken, nemzetközi szinten nincs változás.)

A kereskedelem nem alszik már, és úgy tűnik, nem is fog soha többé. Bármely napszakban, bármely percben elérhetünk mindent, a rendeléseket azonnal szállítják, ahová csak óhajtjuk.

A mezőgazdaságban, élelmiszeriparban már látni az új hajnalt, már jönnek az első nagy változások, amik azt mutatják, az évezredes hagyományok ideje lassan lejár.

Azért az ember az úr

Ma, 2030-ban az ember már eltűnt innen-onnan, vagy kezd eltűnni, máshol megmaradt a helyén, megint máshol pedig nagyobb szerepet kapott, mint előtte.

A média, ahogyan régen ismertük, határozottan eltűnőben van. Az újabb generációk soha nem néznek TV-t, soha nem hallgatnak rádiót, soha nem olvasnak újságot, számukra csak a közösségi média létezik, és amatőr médiumokat követnek, mert úgy vélik, azok kevésbé elfogultak és emberibbek.

Rengeteg a coach, a terapeúta, a személyi edző, a prevencióval foglalkozó egészségügyi szakember, a betegápoló.

Egyre több a művész.

A képzőművészet reneszánszát éli.

A mindenre kiterjedő automatizálás és a kiberfizikai rendszerek korában az emberi személyiség, az érzelmek, a személyes jelenlét, az egyediség különleges értékkel ruházódik fel.

Az élethosszig tartó tanulás széles körben elterjedt eszme és igény.

Annak az oktatásnak, amit 2020-ban ismertünk, leáldozott, ez ma már általános vélekedés. A régi oktatási rendszer nehézkes, képtelen lépést tartani az ipar rendkívül gyorsan változó igényeivel.

Ami azt illeti, a HR sem a régi. Nem általános pozíciókra keresünk embert, vagy kevésbé általánosra specialistát, hanem rendkívül pontosan körülírt pozícióba viszünk arra a konkrét munkakörre ráképzett munkavállalót, aki rendelkezik valamennyi elvárt soft és hard skillel. Az új munkatárs azonnal helyére kerül, ahol úgy végzi a dolgát, mintha éveket töltött volna a cégben.

A zöld mindenhol jelen van, mintha ez lenne az élet színe. Az új mezőgazdaság elfordította a földeket, vízszintesből függőlegesek lettek, és ott vannak mindenhol, a lakásokban, az utcákon, a boltokban, mert nagy divat lett termeszteni, és a levegő is tisztább tőle.

Nos, én ezt láttam 2030 tavaszán, Budapesten. A látásom tiszta, tévedések nincsenek. Azok, akik figyeltek a fejlődésre, átélik a forradalmat, azok, akik nem, átélik a válságot.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Mi az innováció?

Ha nagyon tömör választ szeretnék adni erre a kérdésre, akkor azt mondanám, hogy a „kreativitás és a tőke szövetsége”, vagy a „kreatív ötlet találkozása a lehetőséggel”.

Bár a hivatalos definíciók sokkal részletesebbek, átfogóak, kitérnek az innováció összes területére és mibenlétére, ha mindezt lebontjuk a lényegig, akkor arra lyukadunk ki, hogy „a kreativitás szerephez jut”.

Egy tetszőleges rendszer, módszer, berendezés, műszer, bármi, ami jól működik, előbb-utóbb eljut saját eredendő határáig, ahonnan nem léphet tovább, mert nincs eszköze arra, hogy tovább lépjen.

Például egy 60 wattos izzó, ami 700 lument tud, vagyis a dolgozószobánkban elegendő fényt ad a kényelmes munkához, a tervezéséből, a felhasznált anyagokból, a gyártási eljárásból adódóan soha nem lesz képes például megduplázni ezt a teljesítményt.

Ahogyan a városok átlag hőmérsékletét összehasonlító algoritmusból sem lesz AI, mert annak alapjai nincsenek benne.

A fejlődéshez tehát folyamatosan innovációra van szükségünk.

Innováció 1 – a szuperintelligens AI

A ma elérhető mesterséges intelligenciák nem intelligensek, csupán imitálják a gondolkodást, valódi gondolkodásra, önálló problémamegoldásra, önmaguk fejlesztésére nem képesek. A szuperintelligens AI az embernél okosabb AI, amely valóban képes gondolkodni, problémákat felvetni, azokat megoldani, és saját magát továbbfejleszteni. A szuperintelligens AI kifejlesztése több nagy cég legfőbb célja.

Mi fog történni, ha végre létrejön? Akkor új időszámítás kezdődik. Lesz valami (vagy talán valaki…), amihez tanácsért tudunk fordulni, ami képes mentorálni minket, mint a történelem legnagyobb bölcse, mely soha nem téved, ami gyógyírt talál a gondjainkra, melyekhez mi nem vagyunk elég okosak.

Innováció 2 – nanomedicina

A nano a milliméter egymilliomod részének mérettartománya, ahol a természeti törvények sokszor másképp működnek, mint ahogyan azt megszoktuk. A nanomedicina a gyógyítás minden részét forradalmasítja a diagnosztikától a gyógyszerészeten át a sebészetig. A nanorobotok képesek arra, hogy kizárólag 1 konkrét sejtben dolgozzanak, hajszálereket vágjanak és illesszenek össze, minden téren olyan tévedhetetlen precizitást hozzanak, amelyet ma elképzelni sem lehet.

A nanomedicina fejlődése számtalan sérülést és betegséget lök a feledésbe, mint amilyen például a vakság vagy a rák bármely fajtája.

Innováció 3 – valószerű VR

A virtuális valóság ma még elsősorban a szórakoztatás és az oktatás eszköze. Vannak jó pillanatai, a beleélés magas fokú lehet, azonban még nagyon messze áll attól, hogy az élményt megtévesztőnek nevezhessük. Pontosan tudjuk, hogy a VR-ban vagyunk, mert egyrészt a megjelenítés, másrészt az irányítás, a testélmény behatároltsága gondoskodik erről 

A megtévesztő VR létrejötte jelentős változásokat hoz majd a társadalomba. Megtehetünk valamit, mielőtt megtennénk, kipróbálhatjuk magunkat valamiben, mielőtt belevágnánk, életünk válaszútjai előtt az összes lehetőséget végig élhetjük, jártasságot szerezhetünk valamiben, amit soha nem csináltunk még, és mind az oktatás, mind a pszichoterápia elképesztő magasságokba jut általa.

Innováció 4 – oktatás 4.0

Az oktatás olyan területe a társadalomnak, amely lassan fejlődik. Az ipar is lassan fejlődik, tehát e kettő egymás mellett haladhat, és támogathatják egymást. Néhány éve beköszöntött a negyedik ipari forradalom, ami azt eredményezte, hogy a két terület fejlődése közti sebesség hihetetlen mértékben eltávolodott egymástól, és előállt az a helyzet, hogy az oktatás képtelen kiszolgálni az ipar igényeit. Emiatt szükségszerűvé vált a negyedik oktatási forradalom.

Az új, moduláris oktatás felszabadítja az embereket a múlt rögzült lehetőségei alól, és megnyitja előttük az utat ahhoz, hogy élvezhessék a fejlődő világ minden vívmányát.

Innováció 5 – a bűnözés nehéz korszaka

Az őskor erőszakos bűncselekményei a mai napig velünk vannak. A fejlődés újabb és újabb bűntípusokat hozott: a pénz megjelenésével megjelent a pénzlopás, a pénzhamisítás, az adóval az adócsalás, az autókkal az autólopás, a médiával a karaktergyilkosság és így tovább. Az Ipar 4.0 technológiái ebben változást hoznak. Szép lassan eltűnik a zsebtolvajlás, a lopás, a rablás, az orvgazdaság, az adócsalás, a kalózkodás, a hamis tanúzás, a zsarolás: ezek elkövetése vagy ki lesz zárva, vagy nem úszhatók meg.

A tendencia az, hogy a jövőben a bűnözés intellektualizálódik, egyre inkább mindenhez informatikai beavatkozásra lesz szükség, amely alapjaiban szervezi át a bűnözők hierarchiáját. Ez természetesen még nem jelenti a teljesen békés világot, de néhány zavaró tényezőtől búcsút vehetünk.

Innováció 6 – önvezető autópark

Az önvezető autók története 1953-ban kezdődött, a technológia akkor még gyerekcipőben járt, a fejlődés apró lépésekkel és üresjáratokkal haladt előre. A gépi érzékelés áttörései és a számítási kapacitás megsokszorozódása jelentős fejlődést hozott. A következő korszakhoz még több adatra, az 5G elterjedésére, és a jogi szabályozás változására van szükség. A fejlett rendészeti AI-k elhozzák majd a közlekedés teljes automatizálását.

Negyed évszázad múlva alighanem a városokban nem lesz manuális vezetés, nem lesznek dugók, balesetek, a kontroll és a száguldás szerelmeseinek elkülönített gyorsforgalmi utak állnak majd rendelkezésére, saját felelősségre.

Innováció 7 – a belsőégésű motor nyugdíjazása

 Játszunk el azzal a gondolattal, hogy holnap arra ébredünk, hogy a benzines és dízel autók eltűntek, és mindenki elektromos autóval jár. Mit tapasztalnánk? Először is, csendesebb lenne a város, azután kevésbé lenne büdös, erősen lecsökkenne a szmog. Tehát elsőre azt gondolnánk, hogy azzal, hogy a belsőégésű motor eltűnik, óvtuk a környezetet. Azonban, ha a teljes képet nézzük, nem egyértelmű, hogy az elektromos autóipar ökológiai lábnyoma a kisebb. Élénk vita folyik arról, hogy ez a helyzet fennáll-e, és ha igen, meddig. A kulcsszó itt a „meddig”.

A csend és a jobb levegő nagyszerű dolgok. Ami talán kevésbé ismert, az az elektromos autó gyorsulása, ami annak köszönhető, hogy a motor másképp adja le a teljesítményt, mint a belső égésű. Elég, ha megnézzük a nagyobb Teslákat vagy a Porsche Taycant, amikor elszabadul.

Innováció 8 – perszonalizált ipar

A 3D nyomtató rétegek nyomtatásával készít tárgyakat, ezzel szemben a hagyományos gyártástechnológia az anyagból távolítja el a felesleget. A lényeges különbség eltérő történelmet prognosztizál: nyomtatással olyan szerkezeti minőség és olyan precíz megmunkálás érhető el, ami más módon nem. Természetesen ez a magas minőség nagyon időigényes, a trend azonban azt mutatja, hogy a közeli jövőben a nyomtatás olyan gyorssá válik, amit a hagyományos gyártástechnológiával nem lehet elérni. A 3D nyomtató fogja személyre szabni az ipart, és potenciálisan (igény szerint) felszámolni a tömeggyártást.

Hogyan kell ezt elképzelni? Felskiccelünk egy hevenyészett modellt valamiről, legyen az kabát, váza, ágy, kamion vagy retina, az AI felismeri a szándékunkat, kiegészíti a modellt, hogy az gyártható legyen, majd a lakóhelyünk szerinti nyomtató elkészíti, mi pedig elmegyünk érte, vagy kiviszik a kívánt címre. A világ tele lesz egyedi tárgyakkal, melyeket professzionálisan gyártottak le.

Innováció 9 – űrbányászat

Ha ez nem sci-fi, akkor mi az? Rövidesen mégis valósággá válik. A Hold és a környező bolygók bányászata magában hordozza a társadalom magasabb szintre lépését. A bányatársaságok nyersanyagot bányásznak ki más égitesteken, melyek egy részét elszállítják a Földre, egy részét helyben használják fel, ami azt jelenti, hogy gyárak is települnek a bányák mellé, a gyárak mellé meg kolóniák. Ennek történelmi jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Ez egyet jelentene az emberiség kirajzásával.

Van egy elmélet, ami szerint a konfliktusaink oka a tér behatároltsága. Több felnőtt ember osztozik ugyanazon az otthonon, több jövőkép ugyanazon a vállalaton, több politikai erő ugyanazon az országon. A kirájzással kinyílik a tér, és ez talán magával hozza a békét is.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Válság lesz vagy forradalom?

A szabadság ára

Ha a nagy erőhöz nagy felelősség társul, akkor valami nagyszerű dolog lesz belőle. Ha a nagy erőhöz felelőtlenség társul, abból meg katasztrófa.

A negyedik ipari forradalom új lehetőségeket hoz mindannyiunk számára. Ezek a lehetőségek szenvtelenek, ami annyit jelent, hogy bármilyen szándékot egyformán kiszolgálnak: lehet eszköze a jónak, a rossznak, az építésnek és a rombolásnak.

 A megnövekedett lehetőségekhez megnövekedett felelősségérzet is dukál, ellenben a szabadságnak ez az új foka végső soron rosszabb hellyé teszi a világunkat, mint amilyen e lehetőségek megjelenése előtt volt.

 A mesterséges intelligencia, a big data, a dolgok internete, a 3D nyomtatás, a nanotechnológia, a generált valóságok, az anyagtudomány és az adattudomány forradalmai olyan kaput nyitnak meg előttünk, amely elvezethet az aranykorba és a pokolba egyaránt – attól függően, hogy a mögöttes szándék milyen polaritású.

Ki a felelős?

 Milyen érzések kapcsolódnak ehhez a kérdéshez? Nem túl kellemes, ugye? Kicsit megremeg az ember lába ilyenkor, nem igaz?

 A felelős olyan valaki, akit megbüntetnek. Akin elverik a port. Aki elviszi a balhét. Akinek rossz lesz.

 A „Ki a felelős?” kérdést úgy értelmezzük, hogy „Ki rontotta el?” vagy „Ki okozta a kárt?”. Ezernyi példát lehetne még idehozni, lényegében mindegyik ugyanaz lenne.

 Ha a felelős bajban van, akkor a felelősség bűn.

 Ilyen hozzáállással sok jót nem várhatunk. Annak érdekében, hogy az új technológiák által elhozott új lehetőségek ne a jövő borzalmainak bölcsője legyen, első lépésként helyre kell állítanunk a felelősség renoméját.

Mi tehát a felelősség?

 Amikor kinevezünk valakit a cégben felelősnek, akkor olyan körülhatárolt befolyási zónát jelölünk meg a számára, amit felügyel, ahol döntéseket hoz, és amelyen garantálja az eredményeket.

 Az eredményeket úgy lehet garantálni, ha valaki minden körülményt képes irányítani. Mivel ez elérhetetlen, a garanciát úgy értelmezzük, mint ami „normál esetben” érvényes.

 Ahhoz, hogy ebben a „normál esetben”, vagyis a megszokott ügymenet keretein belül az eredmény elvárható legyen, olyan embert kell odatennünk, aki ért hozzá, döntési jogkörrel ruházták fel, kiismeri magát, rendelkezik mindazon eszközökkel, amelyeket a munkaköre megkövetel, és a cég (ideértve a vezetőt is) támogatja abban, hogy elvégezze a munkáját.

 Abban a pillanatban, hogy a fentiek közül bármi sérül, például nincsenek meg az eszközei, nem elégséges mennyiségben vagy minőségben, kiléptünk a „normál esetben” kereteiből, és ha ezek ellenére elvárjuk az eredmények garantálását, akkor a kinevezett felelősből bűnbakot csinálunk, a felelősséget meg lerántjuk a posványba.

 Saját tapasztalatom szerint a felelősség azáltal vesztette el eredeti nimbuszát, hogy sorozatosan irreális elvárásokat kapcsoltak hozzá. Feltételezem, hogy az ok-okozat lánc kezdetén a valódi felelősök a valódi felelőtlenségükért azon a módon akarták megúszni a felelősségre vonást, hogy olyan emberre mutattak rá, akinek nem volt meg a döntési képessége, mégis ő „vitte el a balhét”.

 A felelősséget csak olyan ember viselheti, aki döntésképes, és aki nem, annak nincs felelőssége.

Elmosódó határok

 Az én felelősségem arra terjed ki, ahol én döntök. Annak, hogy döntésképes vagyok, vannak szubjektív és objektív feltételei. Szubjektív feltétel például az elmeállapotom, a hangulatom, a tudásom. Objektív feltétel például az, hogy a feladataim elvégézésehez megvannak az embereim, az eszközeim, a költségkeretem. Ha ezek bármelyike hiányzik, a döntésképességem sérül, tehát a felelősségem sérül.

 Amikor megpróbálom garantálni az eredményt olyan körülmények között, melyben a befolyási zónámon kívül eső tényezők is jelen vannak, a felelősség irracionálissá válik, és a felelősség pontosan ettől fogva válik teherré, nyomasztóvá, stresszforrássá.

 Ha én, mint vezető, rákényszerítek valakit arra, hogy felelősséget vállaljon valamiért, ami nem tőle függ, akkor gyártottam egy bűnbakot.

 A felelősség körül kialakult vészterhes hangulat gyökere egyrészt a szándékosság, a felelősség áthárítása, másrészt a zavarodottság azt illetően, hogy meddig terjed egy személy hatóköre.

 „Ha nem vagy itt 20 percen belül, vége mindennek!” Egy ilyen mondat azonnal óriási stresszt vált ki abból, akinek címzik, mert a közlekedés ezernyi olyan tényezőből áll, melyekre nincs ráhatása, és az aggódás, hogy majd valamelyik ezek közül meghiúsítja a célt, rányomja bélyegét a hangulatára, ami talán nagyban hozzájárul majd ahhoz, hogy a célt ne érhesse el.

Azok az átkozott körülmények

 Mivel civilben a gyors autók megszállottja vagyok, maradjunk még a közlekedésnél.

 Egy fickó beül az autóba, majd súlyos balesetet okoz. Nem vezet valami jól, az autó sem egészen jó, és olyan helyzet állt elő, amit nem tudott megoldani. Mivel nem vezet elég jól, nem várható el tőle, hogy olyan képességeket, sőt olyan idegrendszert mutasson fel, mint a világ legkiválóbb sofőrjei. Mivel az autója tulajdonságai is meglehetősen szerények, nem várható el tőle olyan manőverezés, olyan gyorsulás, olyan stabilitás, mint egy sokkal jobb járműtől.

 Akkor tehát nem felelős az okozott balesetért? Dehogynem. De a felelőssége nem ott jelenik meg, hogy nem volt elég jő sofőr, és nem ott, hogy nem volt elég jó az autója, hanem ott, hogy mindezek ellenére kocsiba szállt, vagy ott, hogy belement olyan közlekedési szituációba, aminek a kimenetele erősen kétséges szubjektív és objektív okok miatt.

 Tisztán kell látnunk, hogy hol vagyunk döntéslépések, és hol már nem.

 A felelősségteljesség sokszor abban a döntésben jelenik meg, hogy nem megyünk bele valamibe, nem vállalunk fel valamit. (Ez természetesen nem óda a passzív emberekhez, csupán ténymegállapítás.)

Felelősség és technológia

Egy technológia koncepciójában lehet nagyon magas szintű, rendkívül fejlett, és mellette a megvalósítása lehet kezdetleges, járhat még gyerekcipőben.

 A nanomedicina egy kiváló példa erre. Az a gondolat, hogy mikroszkopikus gépeket küldünk be az emberi testbe, hogy ott sejt és molekula szinten avatkozzanak be az életfolyamatokba, például eltávolítsanak egy tumort, meglehetősen elrugaszkodott koncepció, ha azt nézzük, hogy a történelem folyamán ilyen nem nagyon merült fel.

 Ugyanakkor maga a megvalósítás még kezdetleges, hiszen még csupán néhány sikeres állatkísérleten van túl. Nem ismerik még eléggé a technológiát, nincs elég tapasztalat, nincs elég eset ahhoz, hogy statisztikai elemzéseket készíthessünk.

 Az a potenciál, ami a nanomedicinában rejlik, egyszerűen lenyűgöző, de még nem tartunk ott, hogy ez legyen a valóság, még csak elindultunk azon az úton, amelyen ezek a lehetőségek megvalósulnak egyszer. Ebből adódóan nanomedicinát alkalmazni korlátozások nélkül, felelőtlenség.

 A döntésképesség körülményeinek megteremtése a mi felelősségünk. A technológiára ez például úgy igaz, hogy energiát fordítunk arra, hogy valóban megismerjük, és nem támaszkodunk ködös elképzelésekre.

 Hagyni, hogy elragadjon valamiféle sci-fi életérzés, és lecsapni mindenféle AI-ra meg analitikai eljárásokra, amikről azt se tudjuk, eszik-e vagy isszák, felelőtlen hozzáállás. Nem fogjuk tudni ezeket integrálni a cég működésébe, fennakadáshoz és káoszhoz fog vezetni a rengeteg ismeretlen újdonság, ami a cég végét is jelentheti, holott a cél éppen a hatékonyság növelése volt.

 A tudomány és a technológia fejlődése olyan eszközöket ad a kezünkbe – bárki kezébe! –, hogy vagy elkezdünk komolyan felelősséget vállalni ezekért, vagy nagyon csúnya dolgok jönnek.

 A negyedik ipari forradalomnak el kell hoznia a felelősség korát.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Az egész 2004-ben kezdődött

2004-ben megjelent a Facebook és a Flickr, 2005-ben a YouTube, 2006-ban a Twitter, 2007-ben a Tumblr, 2010-ben az Instagram és a Pinterest (hogy csak a Magyarországon legismertebbekről ejtsünk szót). A közösségi média mindent megváltoztatott. Hatására átalakultak a kommunikációs szokásaink, új iparágak születtek, alapjaiban változott meg a hirdetési iparág, a marketing és a média.

A plakát, a röplap és az újság évezredes, a mozi, a rádió és a tévé évszázados előnnyel rendelkezett az internettel szemben, ez utóbbi mégis meghatározóbb platformmá vált náluk alig három évtized alatt.

A nyomtatott sajtó napjai azóta vannak megszámlálva, amióta az olyan nagymultú óriások, mint például a New York Times az 1990-es években elindították weboldalukat, és ugyanezen évtized végén megjelentek a blogszolgáltatók.

A közösségi média mára az első számú médiummá lépett elő. A Z-generáció már szinte egyáltalán nem olvas újságot, nem hallgat rádiót, nem néz tévét, számukra a digitális platform minden mást kiszorított. A közösségi média decentralizálta a médiát, a tartalomgyártást pedig olyan szakmává tette, amiből meg lehet élni, esetenként jelentős vagyont lehet belőle összehozni és számottevő befolyást lehet vele gyakorolni hatalmas tömegekre.

A vörös óceán története

A kék és vörös óceán egy metafora. A kék óceánban béke honol, a vörösben a túlélésért vívott harcban a veszélyesebb halak széttépik a gyengébbeket, és a vér megfesti a vizet. A kék óceán olyan üzlet, olyan piaci szegmens, ahol béke van, mert csupán egyetlen szereplő van jelen, vagy a cégek elférnek egymás mellett. A vörös óceán olyan piac, olyan iparág, ahol a konkurenciaharc meghatározza a mindennapokat.

Kezdetben minden kék óceán volt, és idővel minden kék óceánból vörös lesz.

Amikor a hagyományos levélküldéssel foglalkozó posta már javában vörös óceán volt, az e-mail megjelenése létrehozott egy kék óceánt. Azóta nagyjából az történt, hogy az e-mail ágazat vörös óceánná változott, a posta pedig kezd kék óceánná szelídülni, mert lassan kihalnak a nagyobb halak.

Az újságírás az ókori Rómában született meg. Az első újságokat kézzel másolták, a példányokat elvitték a legtávolabbi provinciákba is. A cikkek ünnepekről, építkezésekről, híres emberek tetteiről szóltak.

Másfél évezreddel később a sajtó megérkezett Európába. 1689-ben elfogadták az első sajtószabadságot védő törvényt. Az amerikai újságírás 1704-ben indult útnak, és már a kezdetekben felhasználták reklámozási célokra.

A 19. század végén feltalálták a gőzhajtású papírmalmot, az újságkiadás innentől vált nagy hasznot hozó iparággá.

Az első rádióadás 1910. január 12-én hangzott el, az egész világon néhány százan hallották. A kereskedelmi rádiózás 1920-ban indult, az Egyesült Államokban. Budapesten 1925. december 1-én vette kezdetét a rádiózás története.

Az első televíziós adásra 1926-ban került sor. A műsorszolgáltatás 1935-ben kezdődött. Tihanyi Kálmán és Mihály Dénes feltalálók jelentős mértékben hozzájárultak a tévé megszületéséhez.

A tömegmédia sztárokat termelt ki, véleményformálókat alkotott, milliárdok nézeteit formálta, kultúrákat változtatott meg, és esetenként társadalmi katasztrófákhoz járult hozzá.

Extrém magas belépési küszöb

A média tipikusan az az iparág volt, amelybe roppant nehezen lehetett bekerülni. Aki újságot, rádióadót, tévécsatornát akart elindítani, annak engedélyezések tömkelegén kellett átvergődnie, kiterjedt kapcsolatrendszert igényelt, és olyan bankszámlát, amelyen a végösszeg csak a nagyobb monitorokon fért ki egy sorban.

A csatornák, frekvenciák, szerkesztőségek, nyomdák, terjesztők, adóállomások korában a médiavállalkozások milliárdos tőkéből indultak el, hatalmas költségvetéssel működtek, és a sikert semmi nem garantálta. A jogi környezet változásai még a középtávú terveket is felülírhatták.

A nulla belépési küszöb

Azután jött a közösségi média, és a belépési küszöb valahonnan a Mount Everest magasságából lezuhant a talajvíz szintjére. Mindenkinek lehet saját médiája, a néhány kivételezett helyzetben lévő médium helyét átvette a végtelen számú amatőr médium

Bárki egyetlen fillér befektetés nélkül elindíthat egy online magazint, újságot, szaklapot, rádiót vagy tévécsatornát. A szabályok sokkal lazábbak, a vonatkozó törvények nemzetközi trendeket követnek és azokhoz igazodnak. A költségvetés nélkül vagy minimális költségvetéssel működő médiumok óriási bevételeket termelhetnek.

Egy blog elindítása néhány perc, nem igényel szakértelmet, sem befektetést. Egy online rádió, audioblog, videocsatorna, vlog (video-blog: a blogger nem leírja, hanem kamera előtt elmondja a gondolatait) beindítása néhány óra. Az okostelefonok korában még egy online tévécsatorna elindításához sem kell pénz. A kontentgyártók (tartalomgyártók, legfőképpen videós tartalmakra használják a szót) kivételes esetekben dollármilliókat kereshetnek évente. Annyit, vagy többet, mint a hagyományos média legnagyobb sztárjai.

A közösségi médiában új véleményformálók, új sztárok jelentek meg, akik a legnagyobb médiumok olvasottságával, hallgatottságával, nézettségével vetélkedő, vagy azokat meghaladó közönséget tudhatnak magukénak. A Z generáció számára már egyáltalán nincsenek sztárok a konvencionális médiában, a legtöbben médiaszemélyiségeket sem tudnak megnevezni a közösségi médián kívül.

A közeljövőben az egyszemélyes vagy néhány fős médiavállalkozások száma exponenciálisan növekedni fog minden korosztályban. Egy Youtube csatorna, vlog, vagy blog felfuttatása elsősorban időbeni befektetést kíván, ezért várható egy nagy robbanás, amikor a nyugdíjas korosztály felfedezi magának ezt a lehetőséget.

Következmények

A Z generáció ösztönösen használja az internetet, általában sokkal jobban értenek hozzá, mint szüleik vagy tanáraik. Ennek egyik következménye, hogy olyan életkorban találkoznak az erőszakkal, a szélsőséges ideológiákkal, a pornográfiával, a politikával, az aberrációkkal, amikor még nincs meg az élettapasztalatuk ahhoz, hogy megfelelően értelmezzék ezeket, és nem tudnak kihez fordulni, aki megértően segíteni nekik ezeket a dolgokat a helyükön kezelni.

A közösségi média gyerek- vagy tinisztárjai gyakran a legtisztább értelemben vett kapitalisták. Nézettségi adatokat néznek, lájkokat számolnak, és azt adják, ami a jobb számokat hozza. Sokszor a legcsekélyebb megértés nélkül, érzelmek nélkül. Ha a kislány azt látja, hogy a fürdőruhás videóját többen nézték, mint a többit, akkor egyre többször fog fürdőruhás videót készíteni, és fel sem merül benne, hogy kik nézik.

Egy-egy felkapott Youtube csatorna, melyet 1-3 ember kezel, gyakorlatilag büdzsé nélkül, nagyobb nézettséget érhet el, mint milliárdos költségvetésből működő, hatalmas szakembergárdát foglalkoztató tévécsatornák.

A nézettsége miatt véleményvezérré váló gyerekek és tinédzserek kiszolgálnak bizonyos kereskedelmi érdekeket, ami egy határon belül teljesen rendben is lehet, de könnyen elszaladhat a ló, és a fiatal elhiheti, hogy ez mind róla szól, és csak róla.

Az, hogy a centralizált média kezd eltűnni, és helyette a decentralizáltság válik megszokottá, sok szempontból nézve olyan jelenség, ami jó. A bebetonozott, jól fizetett, elfogult médiamunkás helyét több millió tanulatlan, tájékozatlan, felelőtlen amatőr veszi át, és kiabálja véleményét a világba: talán ugyanolyan rossz. Az, hogy egy témában nem egyetlen vagy kettő darab véleményt lehet hallani, hanem mérhetetlenül sokat, inkább egy pozitívuma a közösségi médiának.

Tartalomgyártás otthon, mint vállalkozás

A médiába való bejutás feltételeinek teljesítése könnyű. Ez a fajta vállalkozás mindenki előtt nyitva áll, most azonnal el is kezdheti. Eljutni odáig, hogy ebből a vállalkozásból meg lehessen élni, nehéz, jelentős sikereket elérni pedig nagyon nehéz.

Ellenére annak, hogy annyira egyszerű az indulás, a vállalkozás felfuttatása ugyanolyan vállalkozói munkát igényel, mint bármely más iparágban. A felkapott csatornákat, bloggereket hatalmas cégek menedzselik, a közösségi média sztárjai pedig idővel profikká érnek.

A tartalomgyártás ma már olyan szakértelem, melyhez egyre inkább mindenkinek értenie kell. A hagyományos vállalkozások marketingjét a közösségi média egészíti ki vagy fedi le.

Negyed évszázadon belül a klasszikus média a maga konvencionális eszköztárával, technológiai hátterével gyakorlatilag eltűnik, és az internet lesz az egyetlen platform. Ez részben azt jelenti, hogy a világhálón olyan szabályozások jelennek meg, amelyek itt még szokatlanok (a GDPR, és a nagy port kavart Directive on Copyright in the Digital Single Market az első fecskék), részben pedig azt, hogy az egyedi tartalomgyártóknak még nagyobb tudással, még több kreativitással kell rendelkezniük, hogy átjussanak az egyre hangosabb marketingzajon.

A közösségi média végérvényesen vörös óceánná változott.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu

Fények az éjszakában

Hagyományainknak történelme van, melyeket, ha megvizsgálunk, megértjük, miért voltak egykor hasznosak, el tudjuk dönteni, hogy hasznosak-e még a jelen időben, vagy már meghaladtuk azokat.

A nappal és az éjjel váltakozása kényszerűen magával hozta az aktív és passzív periódusok váltakozását. A sötétben folyamatosan táplált tábortűz csak támpontot adott az ősembernek, annyi fénye már nem volt, hogy mellette dolgozni is tudjon. Később, a több tűz, a fáklyák, mécsesek, lámpások valamivel világosabbá tették az éjjeleket, de nem számottevően. A gázlámpások korában zárt helyeket elfogadhatóan be lehetett világítani ahhoz, hogy nem nagy pontosságot igénylő munkákat napnyugta után is el ehessen végezni. Mindehhez természetesen gázra volt szükség, amihez gázpalackokat kellett cipelni és beüzemelni hatalmas mennyiségben, később csővezetéket építettek ki, és még több gázt fogyasztottak.

Végül Edison a villanyégővel elűzte a sötétséget. Az éjjel olyan volt, mint a nappal, az erőművek és a kábelek végleg megváltoztatták a látképet, és az emberiség belépett az egyre növekvő energiaéhség korába.

Ma még, 2020 elején, még mindig számít, hogy nappal van, vagy éppen éjszaka, éjjel a legtöbb cég álomra hajtja a fejét, a legtöbb üzlet bezár. Ennek energiatakarékossági okai vannak, túl azon, hogy ez a hagyományunk.

Rövidesen ez is végleg megváltozik, és a világ soha többé nem megy aludni.

Úton a 24 órás kereskedelem felé

Egy webáruház az év minden napján, a nap minden másodpercében működik, rendeléseket fogad, dolgoz fel, automatikusan kommunikál a vásárlóval, a bankkal, a cég adatbázisával, és azokkal az alkalmazottakkal, akiknek feladatuk van a rendelésekkel. Az áru összeállítása, csomagolása, kiszállítása ritkán folyamatos, itt még az esetek többségében van eltérés nappal és éjszaka, hétköznap és hétvége között.

Hosszú ideje tendencia, hogy a boltok részben vagy egészében átköltöznek az internetre. Néhány termék már csak online boltokból szerezhető meg, vagy ott sokkal egyszerűbb hozzájutni.

A trend egyértelmű: az e-kereskedelem egyre elterjedtebb, egyre egyszerűbb, egyre gazdaságosabb, és a cégek igyekeznek elsődlegesen vagy kizárólagosan online boltot fenntartani, azokon a területeken, ahol ez megoldható.

Az elkövetkező évtizedben a teljes szféra online túlsúlyba tolódik át, a hagyományos boltokban egyre nagyobb teret kap az önkiszolgálás mellett az automatizált kiszolgálás és fizetés, valamint a teljesen ember nélkül működő üzletek.

Ennek folyományaként közeledünk ahhoz az állapothoz, amelyben a kereskedelem átáll 24 órás üzemelésre. A rendelés, kiszállítás bármely napszakban elérhetővé válik, a boltok és szolgáltatóegységek folyamatosan nyitva tartanak majd, emberi munkaerő nélkül, vagy minimálisra szorítva az élőmunkát.

A cégek sem alszanak többé

Miért zár be egy cég? A munkatársak hazamennek élni a privát életüket. Nincs annyi munka, hogy a megszokott 8-10 órás műszakon túl is legyen mit csinálni. Bizonyos napszakokban vagy hétvégén nincs ügyfél, vagy nem annyi, hogy megérje miattuk nyitva tartani. A takarítás, karbantartás, hibaelhárítás miatt időről időre fel kell függeszteni a cég normál működését.

A home office és a távmunka rugalmassá teszi a munkaidőt. Azok, akik úgy élnek, hogy a mindennapjaikba kizárólag a munkák határideje visz rendszert, vagy csak az eredmény számít, és azon kívül más követelmény nincs, hajlamosak arra, hogy elszakadjanak az alvás-ébrenlét fázis bevett rendjétől. Például a művészek között gyakori, hogy sem a napszakokhoz, sem az órához nem igazodnak, vagy kimondottan fordított életet élnek, és éjjel aktívak.

Vannak emberek, akik számára az éjszakai ébrenlét a természetes, ők kimondottan napnyugta után aktívak, ilyenkor képesek teljes figyelmükkel jelen lenni a felmerülő problémáknak.

A digitalizálódás egyik következménye, hogy az egész világ összekapcsolódik a kibertérben, melyben sem távolság, sem idő nem létezik. Egy cég munkatársai több időzónában élhetnek, és ez is egy lehetőség arra, hogy a vállalat a nap 24 órájában ébren legyen.

Az ügyfeleket meg lehet tanítani arra, hogy a cég folyamatosan elérhető, rá lehet szoktatni őket a megszokottól eltérő nyitvatartásra, ügyrendre, amire számtalan hatásos marketingeszköz létezik.

Az Ipar 4.0 technológiái és szabványai lehetővé teszik a folyamatos működést, az állandó termelést és szolgáltatást. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a saját cégünkben hogyan tudnánk megvalósítani ezt. Bármilyen szegmensben dolgozunk, lesznek, akik előrukkolnak majd az állandó eléréssel, és el fognak húzni mellettünk.

Felszabaduló munkaidő

A kiegészítő automatizmusok feladatok alól szabadítanak fel, és naponta akár több órát is megspórolhatnak a munkaidőből. Mit kezdjünk ezekkel a plusz órákkal? Hogyan járjon el a vezető ilyen esetben?

Ha van még több munka, adjon még több munkát a dolgozónak? Ha nincs több munka, de a munkatárs már elvégezte, amit arra a napra előirányoztak, illetve a körülmények lehetővé tettek, akkor is csináljon valamit? Ha a munkaidő 8 órától 16 óráig tart, de 12-re minden elkészült, mi legyen utána?

Az automatizmusok felszabadítják az embert az automatizmusok alól. Tehát a legrosszabb, amit a fennmaradó órákkal kezdeni lehet, ha visszakényszerítjük az embereket az automatizmusokba, és olyan munkákra kárhoztatjuk, melyekre igazán nincs szükség, de kitölti azt időt. Ennél sokkal jobb megoldás, ha a fennmaradó munkaórákat elengedjük, és a munkanap arra a napra véget ért.

Ha az Ipar 4.0 technológiái megduplázzák a teljesítőképességet és ezzel megfelezik a munkaidőt, senki nem fog panaszkodni. Ez az employer branding egyik nagyon fontos eleme lehet.

Egy másik lehetőség, ha a fennmaradó órákat arra szánjuk, hogy a munkatársat továbbképezzük vagy átképezzük, a cég távlati céljainak és stratégiáinak megfelelően.

Ha a cég valamennyi lehetőséget tudja nyújtani, és a munkatársra van bízva, hogy melyikkel él, az is növeli a vállalat vagy a pozíció vonzerejét.

Konklúzió

A negyedik ipari forradalom alapjaiban változtatja meg az életünket. Újra meg kell találnunk a helyünket a világban. Fel kell nőnünk a lehetőségeinkhez.

Biztosan eljön majd az idő, amikor az évszakok, a természetes fényviszonyok, a hétvégék semmit sem fognak jelenteni többé. A városok szünet nélkül ugyanazon a rendkívül magas hatásfokon működnek majd, az év mindegyik percében. Ma még ez nem így van, a trend azonban egyértelmű.

Az első fecskéknek nehéz dolguk van, de legendává válhatnak, ha jól csinálják. Vannak, akik már elkezdték, mások a startvonalon állnak, a többség pedig szokás szerint még csak nem is gondolkodik a helyzeten.

Aki megszállottja a céljának, az szenved attól, ha nem haladhat a cél felé. Este bezárnak a boltok, bezárnak a hivatalok, és egy kicsit meghal a világ. Hétvégén ugyanez történik. Ennek a korszaknak rövidesen vége.

A home office, a távmunka, az eltérő időzónában élő munkatársak, az éjjeli baglyok, a kisegítő automatizmusok, a teljesen automatizált rendszerek mind eszközei annak, hogy olyan világot teremtsünk, ami soha nem hajtja álomra a fejét.

Ebben a világban bármikor bármit meg lehet tenni. Az ember bármikor hozzájuthat bármilyen termékhez, igénybe vehet bármilyen szolgáltatást, elintézhet bármilyen ügyet, elvégezhet bármilyen munkát.

Az már a saját választásunk lesz, hogy a lehetőséget mire használjuk fel. Dönthetünk úgy, hogy kevesebbet dolgozunk. Dönthetünk úgy, hogy több munkát végzünk el, és ezáltal növeljük anyagi biztonságunkat.

Képződhetünk, új utakat találhatunk a magunk számára. A lehetőség adva lesz, a döntés a miénk.

További izgalmas témák Beck Zsolt Válság vagy forradalom? című könyvében találhatóak. Rendeld meg itt: https://www.valsagvagyforradalom.hu